Segitsetek
-
#202
szétnézek, de nem látlak,
kereslek, de nem talállak,
rohanok utánad, de el nem érlek,
hogyan fogom megmondani, hogy szeretlek?
már egy napja nem tudok semmit Rólad,
nem látlak nem hallom dallamos szavad,
könnyező szemmel a leveled olvasom,
de mért írtad fel nem foghatom.
azt írod e levélben nekem,
ha látni akrlak csukjam be szemem,
mert már csak ott láthatlak,
már csak az álmomban tudhatlak.
már nem beszélhetek Veled,
s feljtsem el a Neved,
gondoljak Rád csendben halkan,
beszéljek Veled az álmomben.
azt írod elhagysz engem,
szebb lesz életed nélkülem,
csendben sírva mentél el,
s gondolsz rám szeretettel.
de ha így van mért nem beszélünk,
mért kellett akkor szétmennünk,
mért kellett elmenekülnöd,
mért kellett elrejtőznöd.
hiányzól szívem vérzik,
agyam már nem is álmodik,
csak Rád gondolok minden percben,
s dolgozni sem tudok munkahelyemen.
nem tudom mit tegyek,
miattad nagyon szenvedek,
magamnak a Kaszás társaságát kívánom,
életem Nélküled elképzelni nem tudom.
a lelkem a kezedben tartod,
mióta elmentél magaddal húrcolod,
meggyötörve egyszer el dobhatod,
vagy mosolygó arcal visszahozhatod.