1585
Segitsetek
-
#185
nagyon szép 
-
#184
Az őszinteség is lehet nagyon fájó dolog,
Az ember lehet ezért nem lehet boldog,
Elmondtam mindent mit kérdeztél,
S lehet, hogy utána már nem kedveltél.
Elmondtam hogyan tört meg az Élet,
S akkor a szívem mit is érzett,
Elmondtam mit s miért tettem,
Elmondtam mindent ami történt velem.
Lehet nem kellett volna elmesélni,
Akkor lehet, hogy tudnál kedvelni,
De meg kellett ezt tennem,
Hogy tiszta legyen a lelkiismeretem.
Tudom ezt nem lehet elfogadni,
S ezzel a tudattal nem lehet együtt élni,
S ezt már nem is kérem Tőled,
Hiába hiányzik a Szereteted.
Tudom nagy az ellentét közöttünk,
S már nem sok jó dolog áll előttünk,
S a Reményhez már nem fohászkodom,
Már elbuktam érzem tudom s elfogadom.
Tudod vesztesnek is kell lenni,
Hiszen boldog nem lehet mindenki,
A Föld úgy nem is forogna,
Ha minden ember boldog volna.
Nekem nem az a sors jutott,
Értem könnycseppet senki nem hullatott,
S nem is fog már értem senki hullatni,
A múltamat nem tudom megváltoztatni.
De Te találsz magadnak másik barátot,
Megtalálod majd a boldogságot,
Nem is kell sokat keresned,
Az új Barátod gyorsan megleled.
Gyönyörű vagy, okos és kedves,
S minden emberrel nagyon rendes,
Barátaid is rendes helyes emberek,
Nem mint az enyémek kik szörnyetegek.
Nincs a múltadban szörnyű dolog,
A múltadban tiszta víz csorog,
Még az enyém zavaros s koszos,
Életem már szakadt s rongyos.
Hozzád jobb ember való,
Egy okos s gondolkodó,
Nem csak egy genetikai hulladék,
Ki múltjában csak egy mocsadék.
Keress! Egy jobb embert helyettem,
Te nem lehetsz boldog már mellettem,
Keress kinek múltja, jelene s jövője,
Az Életnek a habos csokis krémje.
Őszinte és nyers vagyok,
S szavakon nem gondolkodok,
Lehet kellene, s jól tenném,
De akkor az nem is én lennék.
Szavak néha mindent elmondanak,
De csak akkor ha rosszat sugallnak,
Ha jót s szépet mesélnek,
Akkor semmit nem jelentenek.
Az Élet is olyan mint a Szavak,
Ha szép az évek gyorsan elmúlnak,
Az évek nem múlnak ha rossz az életed,
A csúnya, sértő szavakat sosem feleded.
Mindenről a Szavak tehetnek,
Melyek nagyon rosszat jelentenek,
Őszinteség szavai melyek megmaradnak,
Az élet ürességéről csendesen szavalnak.
-
#183
Itt ülök s gondolkodok,
S rájövök, hogy magányos vagyok.
Mindig az is voltam,
Mert még szerelmet nem vallottam.
Pedig volt már kit szerettem,
S Neki adtam volna életem.
De elmondani soha nem mertem,
Mert mindig rettegtem.
Mindig csak álmodoztam,
S csak azon gondolkodtam,
Hogy hogyan kellene Neki elmondani,
Hogy soha el nem tudom feledni.
Nem tudom mitől rettegek,
De teljes testel remegek,
Mikor meglátom kit szeretek,
Akkor mindent elfeledek.
Nem tehetek róla ilyen vagyok,
Megváltozni nem tudok.
Próbáltam de nem sikerült,
Bátorságom mindig megrendült.
Mikor egyszer előtte álltam,
Reszketett kezem, lábam.
Megszólalni nem tudtam,
Nem hallatszott a szavam.
Ott álltam s csak néztem,
S annyira féltem, rettegtem,
Hogy végigfutott a hideg a testemen,
Iszonyatos forróság pedig a lelkemen.
Ott állt s nekem beszélt,
Lehet, hogy elmondta életét,
De egy szavát se hallottam,
Remegtem, s figyelni nem tudtam.
Ott álltam s csak csodálkoztam,
S gyönyörű arcát csak bámultam.
Ő meg csak kérdőn nézett rám,
Csodálta, hogy nem mozog a szám.
Csodálta, hogy nem felelek,
Semmien reakciót nem teszek,
Mintha el lennék varázsolva,
Vagy állva meg lennék halva.
Utána még mondott valamit,
S elment s nem tett semmit.
Én még szememmel követtem,
Még el nem tűnt előlem.
Aztán valami történt velem,
A világ megjelent körülöttem.
Eddig nem láttam mást csak Őt,
Most meg már mindent s a sört.
Most gondolkodom újra,
S kezdek kelni haragra,
Mert ez csak egy álom lehetett,
Mely megmutatta, hogy nem szeret.
Megmutatta nekem az álmom,
Hogy a jövőm a magányom.
Így iszok tovább ahogy szoktam,
Sokat, halkan s magányosan.
-
#182
verselj -
Phat Smoker #181 verseljetek szerelmeset, kedveset szépeset :-) -
#180
várom:) -
#179
jó, akkor lesz olyan vegyes, az úgy mégjobb:)) -
#178
jó a szomorúas is:) -
#177
pfff, most amiyen napom van, ami reggel óta van velem, inkább szomorú vers jönne ki 
De remélem később jobb lesz, lehet, hogy megpróbálok egyet, végülis annyira nem vészes a dolog már, rendeződik lassan
-
#176
ne várj sokáig mert mindjárt nyár lesz:) -
#175
-
#174
most már itt a tavasz, várom az ihletet
-
#173
nem megy most a vers-sírás:( -
Gina79 #172 nahát mennyi új termés
ügyesek vagytok -
#171
én is ezen gonolkodom! S Te Hanga? -
#170
Látni s érezni mondjátok mit ér,
Ha az erekben már nem folyik vér,
Ha már Te nem szeretnél sokáig élni,
Nem szeretnél mások szemébe nézni.
Ha már meghalt a remény mi Téged éltetett,
Ha elhagyot a Hölgy kit Téged szeretett,
Ha a jövődet már Nélküle nem látod,
S csak Rajta jár minden gondolatod.
Mit ér Élet ha egyedül vagy,
Ha ez emlék békében nem hagy,
Ha szíved ezer darabba tört,
S lelkedben érzed az ezüsttört.
Ohh mondjátok mért kell élni,
mért kell szerelmet érezni,
Mért nem lehet boldog az ember,
Szíve magányosan tovább mért ver?
Az emlékek mért égnek s élnek bennünk,
Elfeledni mért nem tudjuk Szerelmünk,
Testünk mért nem térhet nyugovóra,
Fekete lepel lelkünket mért takarja?
Mért nem tudom feladni,
Az életemet ma eldobni,
Csendesen a halálba vonulni,
Senkire, semmire nem gondolni.
Szeretnék lefeküdni,
Álmomban meghalni,
Emlékeket eltörölni,
A feledésbe menekülni.
A szív s lélek mért szeret,
Mért nehezíti meg az életet,
S ha valakit szertünk,
Vele mért nem beszélhetünk?
A test ha összetörik,
A lélek tőle elbúcsúzik,
De ha a szívünk törik össze,
A test mért tart ki mellette?
Kérdések és kérdések,
Melyek kérdéseket szülnek,
De választ sosem kapunk,
Már lehet nem is akarunk.
Csak a magány mi éltet minket,
A remény mely görgeti életünket,
Csendesen magányosan születünk,
Koporsóban is egyedül fekszünk.
-
#169
és Te Bogyesz, mikor írsz? -
#168
nagyon szomorú ez a vers de mégis szépnek látom
-
#167
Mond mit tegyek, hogy ne fájjon,
Hogy ez az álom ne folytatódjon,
Mert én e szenvedést már nem bírom,
Ettől meghalok majd egy hajnalon.
Elmesélem Neked miért szenvedek,
Miért iszok, s már miért nem élek,
Miért nem tartom a megállapodást,
Miért nem láthatjuk most már egymást.
Ha sötétben fekszem egyedül,
Egy Hölgy mindig mellettem ül,
S fogja a kezem ha rettegek,
És betakar ha remegek.
Ha rosszat álmodom s felébredek,
Csak annyit mond Szeretlek,
Majd csendesen megfogja a kezem,
Közben simogatja a fejem.
Ha a fájdalomtól már sírok,
Minden reményt eldobok,
Ő elkapja s visszahozza nekem,
S bíztat, hogy itt lesz mindig velem.
Reggel mikor felébredek,
S az ágyban csak ránézek,
Csak ránevet a lelkem,
Boldog olyankor a szívem.
Boldog vagyok mert itt van velem,
Az ágyban itt fekszik mellettem,
Az utcán is fogja a kezem,
Senki elől nem titkol engem.
Ha valahova elmegyünk,
Majd egy társaságba leülünk,
Akkor mindenkinek elmeséli,
Milyen jó engem szeretni.
Ha majd meghalok s eltemetnek,
S azt álmodom, hogy sokan szerettek,
Ő pedig gyakran kijár a síromhoz,
Egy szál virágot lerak a fejfámhoz.
De az Idő csak múlik nélkülem,
S egyre kevesebbet ját ki a Kedvesem,
Érzem engem már nem szeret,
Talált magának egy új szerelmet.
S ha Fentről majd letekintek,
Szívem összeszorul és szenvedek,
Mással van mindig a kedvesem,
Mást csókol az én Szerelemem.
Ezután felébredek s szenvedek,
Nem vagyok más csak egy összetört lélek,
S az üveg piáért nyúlok,
És ezen a napon is berúgok.
Mámorban úszok s élek,
Így annyira nem szenvedek,
Ha alkohol lakik a testemben,
Nem érdekel mi van a lelkemben.
Csak iszok, hogy boldog legyek,
Hogy ne sírjak ne szenvedjek,
Csak létezzek s élek a világnak,
Hogy sokan kihasználhassanak.
-
jefferson83 #166 Na ez nem lett valami jó, ezért se nevezem versnek csak annak ami a címben van :)
Rímbe szedett sorok…
Messze tőlem egy lány, ő volt a mindenem
Ki egykor nagyon sokat jelentett nekem
Előtte nyitott könyv volt addigi békés életem
Aki olykor-olykor csak játszott velem
Mit én elviseltem, de vele soha nem tettem
Ő volt minden jó forrása talán ezért is szerettem
Túlságosan függtem tőle, legalább is azt hiszem
Gyorsan összeszedtem az emlékeket, hogy elvigyem
Már olyan helyen járok, magam sem ismerem
De megtalálom a helyet, hol eltemethetem
Míg nem jön egy újabb, ki elrontja az életem.
-
jefferson83 #165 Otthon, egyedül…
Ülök magamban vendégem a csend,
Szűk kis szoba hol gondolatom mereng,
Távoli táj az a gyönyörű lány,
Mi jó ideje az eszemben jár,
Nem is tudom miért gondolok vissza,
Sok rossz érzés nyomasztott miatta,
Mesélni sincs kedvem róla,
Annó nem hajlottam a jó szóra,
Körül vettek kik igazán szerettek,
Ó hányszor szóltak bolond fejemnek,
Szerelmes szívem erősebb volt nála,
A józan ész nem rúghatott labdába,
Az idő viszont gyógyítja a sebet,
Ő velem van, már csak a jóra emlékezek.
-
jefferson83 #164 Sajnos az aláírás nem saját :( De azért köszi :) Köszi tiger majd igyekszem :)
Még nem nagyon volt időm visszaolvasni, de egy-két vers nagyon tetszik köztük a tiétek is. Érezni lehet, hogy érzelmek vannak-voltak mögöttük. -
#163
az élet nagy igazsága! nekem nagyon tetszik!
gratula! -
#162
WOW! ez nagyon gyönyörű! még!
gratula! -
#161
Testem lángol forró lázban
Lelkem eltűnik a homályban
Életem már nem lehet megmenteni,
Így arról be kell számolni.
Nem tudom mit tudok felmutatni,
Nem tudtam semmit elérni,
Volt kit szerettem,
De senki nem szeretett engem.
Senkiként születtem,
Semmiről szólt életem,
Célom el nem értem,
Nincs ki megjegyzi nevem.
De magam el kell adnom,
Nem lehet az a sorsom,
Hogy a Földre visszaküldenek,
S még egy életet végigszenvedjek.
Nem akarok visszamenni,
Nem akarok már szenvedni,
Nem akarok többször élni,
Gyűlölök már szeretni.
Lássuk, hogy is éltem,
Életemben mit is tettem,
El mennyit is értem,
Lássuk mi az ítéletem.
Szegényként születtem,
S gazdag sosem lettem,
Az iskolában kerülve,
Jártam szemem lesütve.
A szerelem ekkor még elkerült engem,
Csendesen éltem életem,
Bekerültem a középiskolába,
S itt estem az első hibába.
Azt hittem vagyok valaki,
El fog ismerni mindenki,
De egy gyönyörű Lányba beleszerettem,
De megszólítani nem mertem.
Aztán elkeztem a suli mellett dolgozni,
Hogy a család meg tudjon élni,
S rájöttem senki vagyok,
Viszonzott szerelemre nem gondolhatok.
Fősulit elkezdve már nem volt életem,
S megjelent a lassan ölő betegségem,
Így csak a munkának s az italnak éltem,
S alkoholistaként e sulit elvégeztem.
De itt léptem a második pocsolyába,
Beleszerettem egy évfolyamtársamba,
Ahol csak tudtam mindig segítettem,
Szerelmet nem vallottam sohasem.
Ittam s dolgoztam,
Senkire nem gondoltam,
Még egy Hölggyel nem beszélgettem,
S a Súgópartra el nem kísértem.
Sokat beszélgettünk,
Sírtunk s nevettünk,
Majd ismét tűzbe nyúltam,
Megszerettem elfutottam.
Elkeztem több helyen dolgozni,
Három munkahelyre bejárni,
Ha az egyik helyen végeztem,
Hogy a másikra odaérjek siettem.
Majdnem egy évig ezt csináltam,
Munkából munkába futottam,
S az egyik munkahelyen,
Újra nagy hibába estem.
Szereztem egy igazi Barátot,
Ki bennem megbízott,
De Barátságát gyorsan elvesztettem,
Mert beleszerettem, elmenekültem.
Ekkor nagyon letörtem,
S majdnem megint alkoholista lettem,
Egy Hölgy kit egykor szerettem,
Megmentette rusnya kis életem.
Újra a Barátja lettem,
Mindent megosztott velem,
Neki én is mindent elmondtam,
S a Barátságát eddig megtartottam.
S az utolsó hibát elkövettem,
Megint megszerettem,
De e titkot el nem mondtam,
Magamnak megtartottam.
Nem tudtam így tovább élni,
Elkeztem menekülni,
De megsérteni nem tudtam,
Így a halált válsztottam.
Most előtetek álok Istenek,
Életem nyújtom már felétek,
De tudom semmit nem tettem,
Sorsom: újra éljem életem.
Mutassátok a kaput hol át kell mennem,
Hogy újra kipróbáljam az életem,
S még pár évtizedet leéljek,
S életemnek újra véget vessek.
Az ördögi körből nem tudok kiszálni,
Végzetem az újra meg kell születni,
Mindig csendesen szenvedni,
S reménytelenül szeretni.
-
#160
jó az aláírásod is:) -
jefferson83 #159 Köszi szépen a bíztatást, majd meglátom mit tehetek. 
-
#158
Ha kifestem a szememet otthon, Rád gondolok folyton.
*olvasta vhol tetszett -
#157
Ha nézed képnek látod,
Ha meghallod zene,
És júniusi bódulat,
ha ismerkedsz vele.
Csapás nem tudni róla,
És hogyha jóbarát,
Meleg, akárha nap hevét
Kezedben tartanád.
E.D. -
#156
Nekem tetszik nagyon szép, nagyon jól megírtad szerintem, és írjál még-még
-
#155
Nagyon szép, bár egy kukkot nem értek belőle 
-
#154
Szia!
De tessék csak írni mert midig várom, nem kell törődni azzal aki nem szereti olvasni a rímeidet, ha nem tetszik neki menjen a neten valahol keressen verses oldalt van sok.:))
Szeretettel várjuk a verseid, mi szeretjük olvasni
-
jefferson83 #153 Á la nature:
Visszapillantás egy régi szerelemre...
Volt egy ember kit valaha szívből szerettem,
Kinél jobbat álmodni se mertem,
Kivel hittem, hogy leélem életem,s
Kinek testében nevelkedhet szerető gyermekem.
Azonban eljő a nap mikor ráeszmél az ember,
Hogy az élet nem egy mesekönyv ami a polcon hever,
Nem a mese, melynek a vége előre megírt szerep,
Az élet más…
A nagyvilágban semmi sem oly egyszerű,
Mint könyvek lapján az a rengeteg betű.
Akkor gyúlt fény szerelmes fejemben,
Mikor kedvesem búcsúzó tekintetére meredtem.
Azt mondta, néki az igazi boldogság kell:
„Nem nyugszom még meg nem lelem, más nem érdekel!”
Nem volt erőm, s időm se utána szólni,
- A boldogságot nem keresni kell, csak megélni.
Így váltunk el egymástól a nagy Ő meg én,
Mint két idegen e tágas földtekén.
Azóta se keresztezi egymást életünk,
S egyikünk se mondja: „Nem jó ez így nekünk!”
Maradtak nekünk továbbra is a kellemes emlékek,
Melyek az idők során fakulni kényszerültek.
Rájöttem, hogy az elsőt, az IGAZIT, mily könnyű szeretni,
Mégis egyre nehezebb a rosszat feledni.
UI:Első versem, remélem valakinek tetszik :) -
#152
nem kell férreérteni engem sem! tom, hogy Te nyíltan a szemebe mondod a véleményed, s ezért én nagyon hálás is vaok! köszy! majd holnap írok ide vmi rímecskét!
s Te megtaláltad a kicsesfüzetkét? -
Gina79 #151 na, én már azt hittem mi bántottunk.
Továbbra is csak írd ki magadból a dolgokat!!
ilyenekkel ne törődj -
#150
hmmmm nem Rátok gondoltam,
de e-mailokat kaptam,
hogy hagyjam abba a rímelést,
ne csináljam itt a rímvetést.
nem yoook a rémes kis rímeim,
senkinek nem teccenek a verseim,
s nehogy mégegyszer ide írjak,
mert az sg-ról letíltanak.
-
#149
sytem se senkinem 
-
Gina79 #148 Ki mondta, hogy ne írj ide?
Remélem senki... -
#147
kedves e-mailosok, meg kik nem szeretnek,
nem kell az én rímim olvasni Nektek,
csak azt nem értem bennetek,
ide írok mért fáj Nektek!
mondjátok mért nem írhatok,
rímeket mért nem mondhatok,
nem azt mondom, hogy verselek,
hisz költő nem voltam s nem leszek.
ha rímeim nem teccenek,
nem kell elolvasni Nektek,
nem tiudom mért kell cseszegetni,
mikor véleményt mindig lehet mondani.
nem baj, hogy Nem teccik Nektek,
s el is mondhatjátok véleményetek,
de ettől innen eltíltani nem kellene,
s nem kellene senkinek fenyegetőznie.
ha Neked nem teccik nem olvasod,
ha elolvasod véleményed elmondod,
a kritikát is szívesen fogadom,
s azt bárkitől el is fogadom. -
#146
:) 
még sokat:)