4159
UFO-k,szellemek,meg ilyenek...
-
#3559
Az is alátámasztja ezt az elképzelést, hogy Gyíkkirálynak hívta magát. -
#3558
Tuti. -
Saintgerman #3557 "Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tûnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek." Lehet, hogy Morrison is tudott a gyíkok létezéséről... -
#3556
(Morrison, Joplin, Hendrix és Cobain is 27 évesen haltak meg.) -
#3555
Jim :)
"Az első alkalom, amikor rádöbbentem mi is az a halál… amikor én, anyám, apám és nagyapám és nagymamám a hajnali sivatagon hajtottunk keresztül éppen. Egy teherautónyi indiánba beleszaladt egy másik autó, vagy valami hasonló történhetett – az indiánok szét voltak szóródva az autópályán és véreztek, elvéreztek. Én még gyerek voltam, ezért az autóban kellett maradnom, amíg apám és nagyapám kiszálltak. Nem láttam semmit, csak fura piros festéket és embereket feküdni szanaszét, de tudtam történt valami, mert meg lehetett markolni az emberek vibrálását körülöttem, és hirtelen rájöttem, hogy ők sem tudnak többet arról ami történt, mint én. Ez volt az első eset, hogy félelmet éreztem… és tényleg úgy gondolom, hogy egy-két halott indián lelke ott rohangált rémülten körülöttünk, majd a szívemben lenyugodtak. Olyan voltam mint egy szivacs, kész voltam ott ülni és magamba fogadni őket."
Morrison halála előtt többször is megjegyezte, hogy ő a harmadik. Ezzel arra utalt, hogy valószínűleg ő lesz a harmadik ember, aki rejtélyesen hal meg Jimi Hendrix és Janis Joplin után. -
Saintgerman #3554 Kár, hogy lemaradtam róla. De a Csillagkapu sorozat is elég jól ott van.. -
#3553
a harry potter már rég megelőzte a bibliát -
Saintgerman #3552 Kétségtelen, hogy a Biblia a legnagyobb példányban eladott könyv a Földön. Sokan úgy is tekintik, mint "kezelési útmutatót" az élethez itt a Földön. Felmerül a kérdés, hogy valóban a mindenható által írott/ihletett íromány-e a "legtökéletesebb" teremtményei számára? Ha csak a galaxisunkat vesszük is a 300 milliárd bolygójával 10-30%-ban megvan a feltétel a miénkhez hasonkó élethez, és valsz. nagyrészükben van is élet. Ha pedig van élet, akkor az is logikus, hogy nem egyidőben kezdődött, és nem egy fejlettségi fokon vagyunk úgy technikailag mint a szellemi evolúcióban. Ha elfogadjuk ezt, akkor az is logikus, hogy más civilizációk már régen megtették azt, amit az ember még csak szeretne...
Ahogyan én látom, az Ó Testementum kb. 1100 évvel íródott Kr.e. levita papok által a "vérvonal" ihletésére. Egy kódolt írás a birkák férevezetésére, ugyanakkor kódolt utasításokat tartalmaz a beavatottak számára. A főszereplője Jehovah, igen könyörtelen "Isten", a kiválasztottjainak a halál terhe alatt parancsolja meg, hogy más isteneket ne szolgáljanak. Egyedül az itt feljegyzettek szerint követ el 70 ízben népirtást. (hát ha még tudnánk, hogy az összes többi is az ő számlájára megy)
Az Új Testamentum Kr.u. íródott 70-90 ben Piso szerkesztésében, aki szintén a vérvonalból való. Ez a történet ugyan az ellentéte az előzőnek, mivel az itteni főszereplő Jézus, Sátánnak nevezi az előző könyv főszereplőjét, egy egészen más világról beszél... 250 évvel későb korrigálták a félreértést, törölték a reinkarnációt belőle...
A két könyv mindennek ellenére együtt lett "eladva", mivel egy "film", színjáték a kettő, ugyan az a Babilon-i vérvonal uralkodik Vatikánban is, ami visszavezethető Nimród ig...
Earth controll grups & the Jehovah -
#3551
monnyanak le!!!!§§§§§!§!!!!§paragrafus -
#3550
Gonosz tudósok: terrorveszély. -
#3549
Szegény homeopárák.
Homeopátia egy valamit nagyon jól megmutat: Azt, hogy legtöbbször gyógyszerek magunkba tömése nélkül is meg tudunk gyógyulni. -
uwu #3548 Én ezt ettől a képtől teljesen függetlenül mondtam neked, sose láttam ezelőtt.
Ez is csak nagyszerű elmém termékenységét bizonyítja
-
#3547
Nyiss egyet, bár nem hiszem, hogy sok embert érdekelne. -
#3546
Ugyan dehogy. Én csak egy nyomorult félork vagyok, aki megszűnik létezni amikor becsukom ezt a fület a böngészőn.
link -
#3545
Írhatnál akkor mondjuk az analitikus technikák gyakorlatáról. De arról meg nem tudsz, neked is csak elméleteid vannak róla (gondolom), ha csak nem vagy gyakorló pszichológus, vagy nem beszélgettél sokat olyan emberekkel, akik mélyebben foglalkoznak a gyakorlati részével.
A pszichiáter az más téma, de én a pszichiáterekről sem gondolom, hogy tudatosan zombit akarnának gyártani, és ne akarnának segíteni a kliensükön. A pszichiátriai intézmények túlterheltek, nincs megfelelő kapacítás, sokszor nincs megfelelő környezet a munkához, ez is hozzájárulhat ahhoz, amit írsz. Sok ember már csak akkor fordul pszichilógushoz, pszichiáterhez, ha már valami nagyon nagy gáz van.
De én leírtam, én sem vagyok elégedett a pszichiátria mai gyakorlatával, hogy mindenre antidepresszánst, nyugtatót adnak, és szerintem sem ez a helyes út.
Mégegyszer írom: (feltehetőleg) Úgy állítasz föl elméleteket az analitikus módszert használó pszichológusok gyakorlatára, hogy 'nem vagy benne', nincs rálátásod. Én nem tudok vitázni a gyakorlatáról, mert én sem vagyok benne járatos. Kb. olyan baromság lenne, mint eszmecsere a zazen gyakorlatáról, vagy Feldmár András segítő beszélgetéseiről.
"Vagy ahogy én mondom: ha úgy fojtjuk el a jelzéseket, hogy nem tudjuk mit csinálunk, akkor az baj. Nagy baj."
-A jelzések elfojtása viszont automatikus, és nem tudatosan működik. Az énvédő mechanizmusok sem tudatosan működnek. Terápia=felszínre hozni az elfojtott tudattartalmakat, amik a neurózist váltják ki. Nem értem, miért ragaszkodsz hozzá, hogy egy neurózis okának tudatossá tétele=elfojtás. Ha egyáltalán erre gondolsz. Mégegyszer kérdem: Jobb folyamatosan szorongni egy elfojtott tudattartam miatt, mint felszínre hozni, és valamit kezdeni vele?
Ha kicseréled az erkölcs szót, lelkiismeretre az írásomban, akkor ugyanúgy megállja a helyét, sőt így belegondolva talán inkább a lelkiismeretre gondoltam. De nem érzés, hanem érzék. A lelkiismeret meg belsővé vált erkölcs, vagy valami ilyesmi.
"Egy gyereknél még jobban működik a jelzésvétel a tudatalattiból" -Gondolom nem a lelkiismeretére gondolsz, merthogy olyan még nem nagyon van neki. Pl. képes bármiféle bűntudat nélkül állatot, bogarat gyilkolni, kínozni, persze ezt sokkal őszintébben tudja tenni, mint én tudnám.
"Látod, pont erről beszélek, hogy tele vagyunk gátlással." -A gátlás úgy érzem, kicsit negatív szó arra, amit szerettem volna kifejezni.
Használom akkor helyette a lelkiismeretet, mert hogy gyakorlatilag az gátol meg minket sok dologban, de ez segíti is a társas életet.
Nem akartam leszűkíteni a témát, csak leírtam, hogy szerintem miképp formálta Freud elképzelése a társadalmat. Meg érdemes részleteiben is foglalkozni ezzel a témával, nehogy valami újabb koleszterin-mítosz szülessen. -
remark #3544 Csak én nem találok pszichológia témájú topikot? Ha lenne, nem kellene offolni máshol ezzel a sok "sületlenséggel". 
Ez is pszichológia, vagy lehet hogy háborús téma?
The propaganda system of the first World War and this commission [Creel Commission] that he was part of showed, he says, it is possible to "regiment the public mind every bit as much as an army regiments their bodies." These new techniques of regimentation of minds, he said, had to be used by the intelligent minorities in order to make sure that the slobs stay on the right course. We can do it now because we have these new techniques. -
remark #3543 Látom te meg uwu ugyanabból a szériából való droidok vagytok. Van nektek egyáltalán bármi önálló gondolatotok? Nincs. A szimbólumok irányítják az gondolkodásotokat, és így a fától (szimbólumtól) nem látjátok az erdőt (a valódi tartalmat). De legalább egyszerű így az élet, igaz? -
#3542
link -
remark #3541 Mindjárt az elsõ sor a hivatkozott könyvből:
THE conscious and intelligent manipulation of the organized habits and opinions of the masses is an important element in democratic society.
Ó igen... témánál vagyunk. Hogyan lehet ezt elérni? Hát Freud elméletei segítenek...
Edward Bernays
Bernays also drew upon his uncle Sigmund's psychoanalytic ideas for the benefit of commerce in order to promote, by indirection, commodities as diverse as cigarettes, soap and books.
"Bernays liked to think of himself as a kind of psychoanalyst to troubled corporations."
Pontosan! A cégek bajba voltak, és kellet nekik valaki, aki segít átmosni az emberek agyát, hogy azok a demokrácia helyett a konzumerizmust válasszák. Sikeres volt az amivel Barneys előállt? Elég körülnézni... -
remark #3540 "Ezek szerint a szorongás jobb, mint tudatossá tenni a szorongás tárgyát és dolgozni rajta? Merthogy az analitikus irányzatok ezt célozzák meg."
"Terápiában nem az a cél, hogy láthatatlanná tegyék a neurózist, hanem hogy a személy dolgozni tudjon rajta/vele úgy, hogy tudatossá teszik az elfojtást, ami a neurózist okozza."
Ez így mind jól hangzik, de ugye a témánk újra és újra az, hogy mi a különbség a jól hangzó dolgok, és a valóság között. A jól hangzó dolog az az, hogy mit céloznak meg, ugye papíron, mert most az elméletekről beszélünk, a valóság meg az, hogy milyen hatást váltanak ki a gyakorlatban.
Nekem olyan pszichiáterrel van tapasztalatom, aki nem érdekelt abban, hogy a páciensnek normális élete legyen. Abban érdekelt, hogy letudja a beteget, hogy belediktálja a gyógyszereket, hogy zombit gyártson. Annyira lebutítják az embert, hogy annak fogalma se lesz arról hogy hol van, mit csinál, reggel van-e vagy este stb. stb. És lehetne még sorolni a mellékhatásokat, de nem teszem, mert nagyon durvák. Ez a valóság.
Az elmélet meg az, hogy az orvos jót akar, a tudomány a realitásra törekszik, és így minden szép és kerek. De ez elmélet.
A probléma az analitikusokkal az, hogy mivel elhiszik, hogy tudják hogy mit csinálnak, ezért bátran és felelőtlenül dolgozzák meg az emberi agyat, a következmények figyelmen kívül hagyásával (ha egyáltalán eljutnak odáig, hogy felfogják a következményeket). Persze vannak következmények amiket el akarnak kerülni, de ezeknek a szakmaisághoz semmi köze. Így pl. el akarják kerülni, hogy beperelhetőek legyenek (sebaj, orvosi kamara megvéd mindenkit), el akarják kerülni azt is, hogy a közegészségügyi rendszer (gyógyszerlobbival együtt) kitagadja őket. Ennyi számít, a többi nem. Ha a beteg nem tudja megvédeni az érdekeit, akkor leszarják nagy ívben. Tisztelet a kivételnek. És a probléma pont az, hogy a pszichiátriára eleve olyan emberek kerülnek, akiknek valami mentális problémájuk van, így hogyan várható el, hogy a páciens majd megvédi az érdekét?
A rokonokat meg leszarják. Mintha nem is lennének. A páciens meg, aki azt se tudja reggel van-e vagy este, az majd biztos tesz bármit akkor ha nem megfelelőnek ítéli meg a kezelést. Hát kettőig nem tud elszámolni egyik-másik, akkor... Eh. Hagyjuk.
"Az elfojtás önmagában nem is lenne baj, mert annak is oka, és funkciója van. A baj, amikor valamiért neurózissá alakul."
Vagy ahogy én mondom: ha úgy fojtjuk el a jelzéseket, hogy nem tudjuk mit csinálunk, akkor az baj. Nagy baj.
"Én nem értek egyet abban, hogy az lelkiismeret (erkölcs) ösztönös lenne."
A lelkiismeret szerintem nem pusztán az erkölcs. Ezt támasztja alá az értelmező szótár definíciója is. A lelkiismeret az a képesség, hogy jelzéseket vagy képes fogadni a tudatalattidtól, és ez az a rész, amire azt mondom, hogy ösztönös. Ezért is jó az a megfogalmazás, hogy a lelkiismeret egy érzés.
"Csak abban az értelemben 'ösztönös', hogy 'nem tudatos', de ettől még tanult (értsd: családból, társadalomból belénk nevelődött), és folyamatosan tanuljuk is."
Az erkölcs javarészt persze tanult, és ahogy írod, nem csak tudatos tanulásról van szó.
Tehát egyrészt valamit erkölcsösnek tarthatsz, végiggondolva a dolgokat, tudatos ítéletet hozva. És van a lelkiismeret, ami nem tudatos, mert nem konkrét érvek és paraméterek és konkrétan megfogalmazott ítélet formájában jelenik meg, hanem egy érzésként, előkúszva az agy rejtett zugaiból, avagy a tudatalattiból.
"Pl. a kisgyerekek ezért idegenek közöttünk."
Szerintem mi vagyunk idegenek a gyerekek között, de ez attól függ persze, hogy honnan nézzük. Egy gyereknél még jobban működik a jelzésvétel a tudatalattiból, persze annyi mindenhez nem tud viszonyítani, mert a tudása nem akkora mint a felnőtté, de amit tud, azzal kapcsolatban őszintébb.
"Bennük még nincsenek meg azok a gátlások, és értékítélet, mint bennünk. Ha nem nevelődik beléjük, akkor nem is lesznek."
Látod, pont erről beszélek, hogy tele vagyunk gátlással. A gátlás egyik formája a pszichiátriai kezelések alkalmával telepszik az agyunkra... Pontosan ez a téma.
"Ráadásul az erkölcs nem is valami állandó dolog."
Nem hát, de most nem ez a lényeg.
"Az utolsó bekezdéssel nem igazán értek egyet. Mármint az analitikus megközelítéssel kapcsolatban."
Nem csak analitika létezik. Nem csak neurotikus emberek léteznek. Miért erre koncentrálunk? Amire Freud rámutatott, az messzire nyúlik. Az, hogy miféle visszaélések történnek a pszichiátrián, az csak egy része a kérdésnek. Az a túlzott magabiztosságból, butaságból és Istent játszásból eredő nyomorúság okozás.
De mi van a modern propagandával? Az is Freud elméletein alapszik. Te leszűkíted az egész kérdést a pszichoanalízisre, meg a pszichiátriára. A téma ennél jóval nagyobb.
Propaganda (1928) by Edward Bernays -
#3539
"Na, a pszichoanalízis és terápia ezt az úgy érzem-et nyírja ki, és alkot meg egy lelkiismeretére hallgatni képtelen embert."
-Nem azt az 'úgy érzem'-et nyírja ki, hanem segít feltárni, és szembenézni a szorongás okozó tudattalanná vált érzelmekkel. -
#3538
Remek... na mégegyszer, pillanat:
Ezek szerint a szorongás jobb, mint tudatossá tenni a szorongás tárgyát és dolgozni rajta? Merthogy az analitikus irányzatok ezt célozzák meg.
Az analógia inkább úgy lenne nagyjából helyes, hogy lábtörés=konfliktus a felettes én és az ösztön-én közt; fájdalomcsillapító=elfojtás; megoldás=terápia. Az elfojtás önmagában nem is lenne baj, mert annak is oka, és funkciója van. A baj, amikor valamiért neurózissá alakul.
Terápiában nem az a cél, hogy láthatatlanná tegyék a neurózist, hanem hogy a személy dolgozni tudjon rajta/vele úgy, hogy tudatossá teszik az elfojtást, ami a neurózist okozza.
Nekem sem tetszik a pszichiáterek azon gyakorlata, hogy tonnaszámra írják föl az antidepresszánsokat, és nagyon sok korrekt kritikát olvastam Thomas Szásztól, Szenditől, Feldmártól. Az egyik referátumomat épp "Betegség-e a depresszió?" - Thomas Szasz és Donald F. Klein vitája alapján írtam meg.
A szcientológia pszichiátria bezáratós hadjárata viszont még kevésbé tetszik. Az elmebetegeknek nem sok lehetőségük van az emberibb életre pszichiátriai kezelés nélkül, és velük csesznek ki.
Én nem értek egyet abban, hogy az lelkiismeret (erkölcs) ösztönös lenne.
Szocializációval alakul ki, és ahogy írod, legnagyobb részben nem tudatos. Csak abban az értelemben 'ösztönös', hogy 'nem tudatos', de ettől még tanult (értsd: családból, társadalomból belénk nevelődött), és folyamatosan tanuljuk is.
Pl. a kisgyerekek ezért idegenek közöttünk. Bennük még nincsenek meg azok a gátlások, és értékítélet, mint bennünk. Ha nem nevelődik beléjük, akkor nem is lesznek.
Ráadásul az erkölcs nem is valami állandó dolog. Én, ha nagyon megeröltetném magam, akkor nagyjából vissza tudnám követni, hogy hogy alakult az erkölcsöm az elmúlt tíz évben. Volt pár váltás.
"Nem egyértelmű, hogy a probléma az egyén tudatalattijában van, és nem egyértelmű hogy a helyes kezelés az a pszichoanalízis."
-Ez így van. Ha valakit az intergalaktikus kalózok tartanak fogva, akkor azt azonnal elküldeném Hubbard kapitányhoz.
Na de a viccet félre téve, ezért van egy rakás módszer a rakás féle probléma megoldására.
Ha úgy gondolnám, hogy Rogers-féle irányzat módszerétől öngyilkos lehet valaki, akkor én holnap még a boltba se mernék lemenni, nehogy a végén még öngyilkos legyek tőle.
Az utolsó bekezdéssel nem igazán értek egyet. Mármint az analitikus megközelítéssel kapcsolatban.
Nem lehet vele 'elnyomni'. A neurotikus szorong anélkül, hogy ismerné az okát. A terápiának meg épp az a célja, hogy felszínre hozza a szorongás okát, akármi is legyen az. Attól, hogy a lelkiismerete lázad valami ellen, legyen az háború, vagy szexuális visszaélés, vagy akármi, még dühös is, attól még nem lesz neurotikus valaki, és nincs szüksége kezelésre sem.
Freud elképzelése azért lehetett szimpatikus sokaknak, mert úgy vélték, hogy igazolni tudják vele a bűnös cselekedeteik létjogosultságát, de ők rohadtul nem neurotikusak voltak, hanem pszichopaták. -
#3537
Ezek szerint a szorongás jobb, mint tudatossá tenni a szorongás tárgyát és dolgozni rajta? Merthogy az
analitikus irányzatok ezt célozzák meg.
Az analógia inkább úgy lenne nagyjából helyes, hogy lábtörés=konfliktus a felettes én és az ösztön-én
közt; fájdalomcsillapító=elfojtás; megoldás=terápia. Az elfojtás önmagában nem is lenne baj, mert annak
is oka, és funkciója van. A baj, amikor valamiért neurózissá alakul.
Terápiában nem az a cél, hogy láthatatlanná tegyék a neurózist, hanem hogy a személy dolgozni tudjon
rajta/vele úgy, hogy tudatossá teszik az elfojtást, ami a neurózist okozza.
Nekem sem tetszik a pszichiáterek azon gyakorlata, hogy tonnaszámra írják föl az antidepresszánsokat,
és nagyon sok korrekt kritikát olvastam Thomas Szásztól, Szenditől, Feldmártól. Az egyik referátumomat
épp "Betegség-e a depresszió?" - Thomas Szasz és Donald F. Klein vitája alapján írtam meg.
A szcientológia pszichiátria bezáratós hadjárata viszont még kevésbé tetszik. Az elmebetegeknek nem sok
lehetőségük van az emberibb életre pszichiátriai kezelés nélkül, és velük csesznek ki.
Én nem értek egyet abban, hogy az lelkiismeret (erkölcs) ösztönös lenne.
Szocializációval alakul ki, és ahogy írod, legnagyobb részben nem tudatos. Csak abban az értelemben
'ösztönös', hogy 'nem tudatos', de ettől még tanult (értsd: családból, társadalomból belénk
nevelődött), és folyamatosan tanuljuk is.
Pl. a kisgyerekek ezért idegenek közöttünk. Bennük még nincsenek meg azok a gátlások, és értékítélet,
mint bennünk. Ha nem nevelődik beléjük, akkor nem is lesznek.
Ráadásul az erkölcs nem is valami állandó dolog. Én, ha nagyon megeröltetném magam, akkor nagyjából
vissza tudnám követni, hogy hogy alakult az erkölcsöm az elmúlt tíz évben. Volt pár váltás.
"Nem egyértelmű, hogy a probléma az egyén tudatalattijában van, és nem egyértelmű hogy a helyes kezelés
az a pszichoanalízis."
-Ez így van. Ha valakit az intergalaktikus kalózok tartanak fogva, akkor azt azonnal elküldeném Hubbard
kapitányhoz.
Na de a viccet félre téve, ezért van egy rakás módszer a rakás féle probléma megoldására.
Ha úgy gondolnám, hogy Rogers-féle irányzat módszerétől öngyilkos lehet valaki, akkor én holnap még a
boltba se mernék lemenni, nehogy a végén még öngyilkos legyek tőle.
Az utolsó bekezdéssel nem igazán értek egyet. Mármint az analitikus megközelítéssel kapcsolatban.
Nem lehet vele 'elnyomni'. A neurotikus szorong anélkül, hogy ismerné az okát. A terápiának meg épp az
a célja, hogy felszínre hozza a szorongás okát, akármi is legyen az. Attól, hogy a lelkiismerete lázad
valami ellen, legyen az háború, vagy szexuális visszaélés, vagy akármi, még dühös is, attól még nem
lesz neurotikus valaki, és nincs szüksége kezelésre sem.
Freud elképzelése azért lehetett szimpatikus sokaknak, mert úgy vélték, hogy igazolni tudják vele a
bűnös cselekedeteik létjogosultságát, de ők rohadtul nem neurotikusak voltak, hanem pszichopaták. -
remark #3536 Megnéztem a lelkiismeret szót az értelmezö szótárban. Egyik jelentés szerint Az az erkölcsi érzék, amellyel saját tetteit és gondolatait megítéli.
Számomra itt az érzék szó a lényeg. A lelkiismeret nem feltétlen egy tudatos folyamat, hanem lehet szimplán egy sugallat: "úgy érzem hogy helyesen cselekedtem". Na, a pszichoanalízis és terápia ezt az úgy érzem-et nyírja ki, és alkot meg egy lelkiismeretére hallgatni képtelen embert.
Az újabb módszerek nem csak a lelkiismeretet támadják (pl. drogokkal), hanem az erkölcsöt is átdefiniálják és megkérdőjelezik. Több fronton is támadnak azért, hogy a végén az ember bármire hajlandó legyen, semmiről ne legyen se tudatos, se ösztönös saját álláspontja, hanem elfogadja minden tudatos vagy ösztönös kritika nélkül a kívülről, az oktatási rendszer és a média által belé diktált álláspontokat. -
remark #3535 Eltartott egy darabig míg begépeltem. A "media centeremen" netezek most, amihez egy szokatlan mini billentyűzetet vettem nemrég, és eléggé szokatlan a dolog, nem megy a gépelés. -
remark #3534 Nincs irónia, komolyan beszélek. Látom hogy neked van közöd a témához, és lehet veled normálisan is beszélgetni. Ez most 100%-ban elismerő nyilatkozat volt. -
remark #3533 "...lehessen velük dolgozni (kreatív mederbe terelni őket, stb.)..."
Jó, rendben, nem erőltetem az "elfojtani" szót. Amiről beszélek, az ez, hogy mikor "megdolgozzák" ezeket a tudattalan késztetéseket, és más mederbe terelik öket, akkor ezzel olyan átalakításokat hajtanak végre amely bizonytalan kimenetelű. Hiszen a tudattalan késztetéseknek mind oka van. Forrása és funkciója. Akkor is így van, ha maga a késztetés kellemetlen, vagy hátrányos. Ez olyan, mint mikor eltörik az ember lába, és fájdalmában üvölt, mire az orvostól kap fájdalomcsillapítót. Na de attól semmi nem lesz jobb ha elmúlik az érzés, ennek analógiájára úgy gondolom, hogy azon eseteket éri erős kritika, mikor ugyanígy félrekezelik a pszichiátrián a betegeket. A tudattalan késztetés, avagy a szervezet természetes jelzése elvész, átalakul stb. de a probléma gyökere megmarad. Ha a probléma gyökere nem ismert, akkor az sem, hogy milyen más, talán időlegesen érzékelhetetlen hatása van még ennek a fel nem ismert eredeti oknak. Ezért ezeket a még fel nem ismert hatásokkal nem is foglakozik az orvos, hanem csak a jéghegy csúcsával, a látható, könnyen felismerhető tünetekkel. Ez a szemlélet nem csak a pszichiátriára érvényes, máshol is ez a probléma. És ha a páciens problémáinak csak a felét kezelik, akkor egyensúly vesztett állapot áll elő, amiből szintén alig fog bármit is észrevenni az orvos és a beteg. Majd csak akkor veszik észre hogy mit okoztak, ha a jéghegy csúcsa újra kiemelkedik, de ilyenkor néha azzal találják magukat szembe, hogy már nincs mit tenni, a baj orvosolhatatlan. Pl. mert valaki meghalt. A páciens maga, vagy a páciens megölt valakit stb.
Bocs a hosszú fejtegetésért, de én valami ilyesmiről beszélek.
"Az elfojtás amúgy sem a lelkiismeret elnyomása, hanem a felettes én (erkölcs, normák lakhelye:) által az ösztön-éntől származó elfogadhatatlan tudattartalmak tudatalattiba taszítása."
Én se nagyon állítok mást. Szinte szó szerint ezt írtam. Melyik szót használjuk más értelemben, ha mégis azt írod, hogy nem ugyanazt mondjuk?
Ezt írom: "Felszínre hozza azzal a szándékkal, hogy tudatos kontroll alá vegye, azaz háttérbe szorítsa." majd "a lelkiismeretet tudatosan elnyomják az emberben".
Tehát a lelkiismeret (én szóhasználatomban ez az ösztön-én egy része) által generált tudattartalmak háttérbe szorítása (nálad: tudatalattiba taszítása) avagy elnyomása.
Ez az elnyomás okozza a problémát azért, mert semmi érdemleges nem került orvoslásra, csak egy jelzés (elfogadhatatlan tudattartalom) lett láthatatlanná téve.
"Tehát ez pont az ellenkezője a lelkiismeret elnyomásának, mert maga a 'lelkiismeret' küldi a tudatalattiba az általa elfogadhatatlan dolgokat, amik az ösztön-éntől származnak."
Oké, akkor világos hogy a lelkiismeret alatt értünk mást. Nálam a lelkiismeret nem tanult, nem tudatos dolog, hanem ösztönös. Nem így lenne?
És ha ezen a kifejezésen értünk mást, akkor talán a többi kérdésedre is megvan a válasz?
"Arra gondoltál, hogy ha Freud analizálgatta az öngyilkos lányt, akkor esetleg volt rá valami oka?"
Gondoltam. Meg arra is gondoltam, hogy maga az akkori pszichiátriai módszerek, elvek, és az ahogy a társadalom akkoriban (durván mondjuk 1940-70 között) állt a kérdéshez, az önmagában kitermeli azokat a problémás egyedeket, akik aztán erőszakosakká válnak. Az erőszakot gyógyszerezés, terápia, táplálkozás (!), egészségtelen életmód is kiválthatja. Nem egyértelmű, hogy a probléma az egyén tudatalattijában van, és nem egyértelmű hogy a helyes kezelés az a pszichoanalízis. Tartom azt az álláspontomat, hogy a nemértésből fakadóan sok a félrediagnosztizálás, és félrekezelés, ami rengeteg embernek okoz szenvedést.
És ez persze ma is így van, csak a konkrét módszerek változtak. Ma több probléma van a felelőtlen gyógyszerezésből pl.
"Amúgy is személyiség, és betegségfüggő, hogy kinek segíthet a pszichoanalitikus szemléletű terápia, kinek nem, és kinek az állapotán ronthat. Ennek is van ma már szakirodalma."
Igen. De csak azért, mert van szakirodalma, attól még nem biztos hogy a gyakorlatban ebből bármi is működik. Tudod, megint ugyanoda lyukadtunk ki: a tudomány elmélete és gyakorlata. Nem mindig az elmélet a rossz, sokszor az megállja a helyét. És bár nem tudom konkrétan hogy milyen szakirodalomra hivatkozol, de lehet hogy teljesen korrekt dolgokat állítanak.
"Ha Rogers módszerével kezelnek valakit, aki öngyilkos lesz, akkor a módszerétől kattant be?"
Nem feltétlen igen, de nem is egyértelmű hogy nem. De Freud esetén fenntartom azt, hogy maga az alap elképzelés is rossz. Nem a jelzés a hibás, avagy don't shoot the messenger!
És te próbáltál-e már úgy tekinteni a kérdésre, hogy a társadalom egésze által általánosan elfogadott nézet egy időben az volt, hogy ha egy embernek jelez a "lelkiismerete", hogy a világ ezen vagy azon dolga úgy nem jó ahogy van, akkor jól van az, hogy jönnek a pszichoanalitikusok, és azt mondják, hogy a probléma nem KINT van, hanem BENT. Azaz mivel csak egy kisebbség csapott az asztalra és mondta azt pl. hogy márpedig a háború az nem elfogadható, ezért ezt a kisebbséget analízisnek vetették alá, és megtanították őket arra, hogy amit a lelkiismeretük jelez, az téves jelzés, és nem a vélt ok (a háború) váltja ki az érzést, hanem valami gyerekkori trauma. Maga Martin Luther King nyilatkozta erről azt, hogy márpedig vannak olyan "jelzések" melyeket ö nem akar "elnyomni" magában, ezzel tiltakozva a kor elterjedt pszichiátriai módszereivel szemben. Nézd egyszer így a kérdést. Ha így nézed, akkor nem logikus-e azt feltételezni, hogy a pszichoanalízis olyasmibe üti az orrát, amibe nem kellene neki, és felelőtlenül alakítja át az embert, akiből aztán esetenként más formában tör elő a háborúk kapcsán kialakult ellenérzés? Nem helyes-e az a diagnózis, hogy az egyetlen cél az volt, hogy az emberek lelkiismeretét lecsitítsák, hogy még több és több háború, és szenvedés, és válság és krízis, és igazságtalanság legyen lenyomható a torkukon? Mert Freud elképzeléseit a töke karolta fel, az üzleti érdek, ugyanaz az érdek, amelyik a háborúkat is szította. Tehát lehet nem olyan nagy hülyeség a két dolgot összekapcsolni.
Mit gondolsz? -
#3532
Amúgy én is vártam a további fejtegetésed a pszichoanalízissel kapcsolatban, hátha kiderül, hogy a neurózis, vagy az énvédő mechanizmusok 'túlműködése' mitől természetes egyensúlyi állapot, vagy hasonló... -
#3531
Ezt irónikusan írod, vagy valóban kíváncsi vagy a véleményemre? -
remark #3530 Már vártam a te reakciódat is, mert a te véleményed számomra ezzel a témával kapcsolatban többet ér... -
uwu #3529 Sejtettem, cak viccc volt. Se ha mellérakod egy idő után a termőtalaj is megsavanyodik, mint a káposzta:) -
#3528
Egész korrekt ahhoz képest, hogy sci. Gondolom Szasz kordában tartja őket. :D -
#3527
Nem sóderba van ütetve! Ott volt a sóder halom ami mellsleg nem a puszta földön van, közelében. De mindegy. Nem ez a lényeg, csak pár tudományos elméletbenfelbukkant a szilícium a GV-vel kapcsolatban és a merőben szubjektív megfigyelésemben is. Érdekes, mint a kiscsirke iszik, de nem pisil...De hagyjuk tutira álmodtam ezt is...bár ez a tudományos nézeteket látszana igazolni...Ezt a róka fogta csuka, csuka fogta róka esetet...:D -
#3526
A pszichoanalízisben felszínre hozni a neurózist okozó tudattalan késztetéseket, és tudattartalmakat szokták, és épp azért, hogy ne legyenek elfojtva, lehessen velük dolgozni (kreatív mederbe terelni őket, stb.). Ez éppen ellentétje a háttérbe szorításnak.
Az elfojtás amúgy sem a lelkiismeret elnyomása, hanem a felettes én (erkölcs, normák lakhelye:) által az ösztön-éntől származó elfogadhatatlan tudattartalmak tudatalattiba taszítása.
Tehát ez pont az ellenkezője a lelkiismeret elnyomásának, mert maga a 'lelkiismeret' küldi a tudatalattiba az általa elfogadhatatlan dolgokat, amik az ösztön-éntől származnak.
Nem tudom, hogy jön ki neked ebből, hogy a pszichoanalitikusok a lelkiismeretet próbálnák tudatosan elnyomni, ha csak nem a neurózist tartod az ember természetes egyensúlyi állapotának.
Arra gondoltál, hogy ha Freud analizálgatta az öngyilkos lányt, akkor esetleg volt rá valami oka?
Amúgy is személyiség, és betegségfüggő, hogy kinek segíthet a pszichoanalitikus szemléletű terápia, kinek nem, és kinek az állapotán ronthat. Ennek is van ma már szakirodalma.
Ráadásul nem nagyon létezik olyan terápiás irányzat, ami eddig mindenkit megmentett volna az öngyilkosságtól.
Ha Rogers módszerével kezelnek valakit, aki öngyilkos lesz, akkor a módszerétől kattant be?
Érdekes tény, hogy nincs eltérés hatékonyság szempontjából a különböző irányzatok pszichoterápiái közt. Bizony. A semmitnemtudó, értő, látó, hitegető, istentjátszó, pénzéhez maffia erről is készítettek kutatást, ami ezt az eredményt dobta. :) -
uwu #3525 A szilícum alapú kőzetek svanyúak, emberi nyelven savasak, ez lehet az ok. A gyümölcsfákat célszerű humuszba ültetni, tápanyag híján ígyis-úgyis elpusztul. -
#3524
Oksa. Köszi. Csak azért érdeztem, mert a kertben a kezdő gömbvillám után sok kissebbet lehetett látni a sóder-lerakat közelében, de mindegy, már nem menő téma...ja és, ha számít a cseresznye fa féloldalas lett. Másmilyen volt a termés, levelek a sóder fölötti részen (szubjektív megfigyelés:D), más a másik oldalon levelek mennyisége, termés mennyiség, méret.., tavaly meg elpusztult sajna...de az is lehet, hogy az egészhez ennek semmi köze... -
remark #3523 Szendin nincs mit mosdatni, nálam nincs "személyi kultusz", én az alapján ítélek meg valakit hogy mit mond, ti meg az alapján, hogy milyen címkék tartoznak hozzá.
Egyébként Szendiről rossz véleményem van, teljesen más miatt mint amire ti jutottatok (én ugyanis utánakérdeztem, hogy ki ö). Ettől viszont függetleníteni tudom magam, mikor azt kell objektíven megítélni, hogy mit állít. Ugye e helyett foglalkoztok ti azzal, hogy a google szerint kicsoda is ő.
A CCHR-rõl meg teljesen lemaradtál, látom nem tudod követni a beszélgetést. Mit gondolsz miért emlegettem a szcientológiát #3351-ben? A következőt azzal kapcsolatban írtam, hogy CCHR anyagaira való hivatkozás sokak szemében vörös posztó volt: "Most benéztem, elismerem." Így már akkor érted? -
#3522
Nyelvtanból meg egyesre "osztájozom" az írásod, jó? :P :D -
#3521
Tessék, itt egy előadás a beton adalékanyagairól.
Homokos kavics a becsületes neve, ami majdnem mindent elmond. Még egy adata van, a maximális szemcseméret, mondjuk pl 32mm, aztán annyi. Van benne kavics, meg homok, kavicsból van több. (fontos a nevében a sorrend, a kavicsos homok az nem ugyanaz)
Homokliszt nincs benne, sem iszap, sem agyag, ez még fontos. (Ezek szemcseméretre vonatkozó kifejezések, a kavics a legnagyobb szemcséjű dolog, az agyag a legkisebb. Kis szemcséket nem szeretjük a betonban, mert "megisszák" a vizet)
Nem agysebészet, kőművesek is tudják ezt; nem értem miért vicces, vagy meglepő ez.
Egyébként anyaguk jellemzően szilícium-dioxid. Egy másik részük meg agyagásványok, amik meg ilyen csúnya nevü dolgok, hogy halloysit meg montmorillonit. Ezek is szilíciumvegyületek, jellemzően alkáliföldfém- és földfém-sók. A Föld nagy része szilícium ám, nagyjából az összes kőzet... -
uwu #3520 A sóder pontos műszaki megnevezése a homokjos kavics. És ez nem vicc.
A homokos kavics jellemzőit leginkáb a szemcsék méreteinek eloszlása mutatja meg. Mintavétellel a különböző frakciókat szétválasztva a szemeloszási diagrammal osztályozható. Az ásványi összetétel másodlagos.
A szemcsés talajokból különválasztott frakciókból kedvező szemeloszlású homokoskavicsot lehet csinálni.
A kérdésed alapján gondolom téged az ásványi összetétel izgat most a legináb. Az pedig attól függ, hogy honnan nyerik ki. A természetben is előfirdul "kész" homokos kavics, aminek minősége osztájozással javítható, Magyarországon legtöbbször ezek magas szilíciumtartalmúak. Elméletileg bármiből lehet csinálni, csak nehéz. Vannak országok amik nem olyan szerencsések mint mi. Mivel építőanyagot a mennyiség és a tömeg miatt nehéz szállítani, nem érdemes a világot bejárni homokoshavicsért. Bármilyen kőzet murvájának őrlésével, és osztályozásával is lehet megfelelő minőséget biztosítani.