Paranormális jelenségek

Végén megint visszakanyarodhatunk oda, hogy a gonosz, pénzéhes, szemellenzõs tudósok még egy paranormális jelenséget sem tudnak megvizsgálni, Hajrá Uri! Mukhotj.

Példa. Olvasgass, ha van idõd.

Na, csak jönnek a cáfolhatatlan érvek. 😊

Ja, egyébként meg #3382... Légy boldog a nyalókáddal.

"Egyébként itt látszik hogy te is csak egy vagy a sok közül..." Mi a szarért erõlködök én már megint itt? Na csá!

Annál jobb alternatíva mi kell, hogy felfogjuk ezt a két dolgot, és aztán ennek figyelembevételével megyünk tovább az úton?

Persze. Minden ember életében eljön az az idõ, amikor olyan árnyaltan fog gondolkodni, hogy "gonosztudósok".

Értem én, hogy az a baj, hogy a gonosz tudósok bármit ráírnak a papírra, ha elegendõ mennyiségû pénzt kapnak érte, az emberek meg ezeket jól beszívják. Alternatívára ötlet esetleg?

Egy évem, vagy talán több is ráment arra, hogy megpróbáltam megérteni, hogy "nyilvánvaló dolgok" miért nem képesek áthatolni az emberek szeme elõtt lebegõ lila ködön. Nem jöttem rá.

Amire jutottam, az talán az, hogy ennek valamilyen okból így kell lennie. Mindenki másmilyen, mindenki eltérõ szinten áll az életútját nézve. Lehet hogy ami nem kapcsolódik az adott egyén adott életfázisában megtanulandó leckéhez, akkor azt akkor se lehet a fejébe erõltetni, ha fene fenét eszik is. Ahogy nemzetet se lehet akarta ellenére boldogítani. Mindennek megvan a maga menete, maga ideje. Ez van. "Ember tervez, Isten végez."

Mostanában pedig már más kérdés foglalkoztat, nem ez. Ezért nincs se kedvem se idõm újra elõvenni a régi kérdéseket, és egy új emberrel újra átbeszélni elölrõl mindent.

Egyébként itt látszik hogy te is csak egy vagy a sok közül:

"Tehát a próféta vagy tudomásul veszi, hogy tanulnia kell még ahhoz, hogy tudományosan alá tudja támasztani az elképzelését..."

Számodra is természetes, hogy a "próféta" nem tudta alátámasztani az elképzelését tudományosan is elfogadott érvekkel. Semmi más lehetõség még csak eszedbe se jut azzal kapcsolatban, hogy mi a probléma... Ezért nem érted, hogy mi a baj a tudományokkal sem, melyet EMBEREK hordoznak a hátukon, meg nem érted, hogy miért mondja valaki, hogy szûk látókörûek a tudós-emberek, vagy azt, hogy nem termeli ki automatikusan mechanikusan az "igazságot" a tudományos metódus stb. stb.

Ilyen homályos utalásokkal nem sokra megyünk. Írj inkább te is példát, úgy könnyebben megértem.

Nem ugyanarról beszélünk. Te is láttál egy halom vitát, tudhatnád hogy mirõl van szó. De nem tudod. Hogy miért, azt most semmi kedvem kideríteni.

Attól, hogy kijelenti valaki, hogy tudós, az még nem jelenti, hogy saját definíciója szerint igaza van egy témában.
Figyeld az alábbi példát:
Adott a 'holdra szállás - mi az igazság' topic.
"elvileg az USA ûrfegyverkezésének/fejlesztésének egy (egyesek szerint igen nagy) része kamu volt, hogy versenybe, - ezzel pénzköltésre - kényszerítsék az oroszokat."
-Egy ilyen állítással nem sokan vitatkoznának.

Aztán megjelenik pár önjelölt próféta, aki különbözõ tudományosan vizsgálható érveket sorakoztat föl a holdraszállás ellen, de ezeket az érveket hozzáértõk rendre megbuktatják. Ettõl még a prófétának lehet, hogy igaza van (nem úgy volt az a holdraszállás, ahogy mondják), csupán az érvei nem helytállóak.
Világnézettel, hittel viszont nem lehet tudományosan vitázni, konkrét, tudományosan vizsgálható érvekkel lehet, és ezekben a próféták rendszerint alulmaradnak. Tehát a próféta vagy tudomásul veszi, hogy tanulnia kell még ahhoz, hogy tudományosan alá tudja támasztani az elképzelését, vagy pedig világnézeti alapon érvel. Akkor viszont elvárható, hogy annak megfelelõen fogalmazza meg a mondanivalóját.

Bizony, a gondolatmeneted tele van logikai hibákkal, ami már az egyik jele lehetne annak, hogy rájöjj magadtól, hogy az elképzelésed hülyeség. És mégis te vagy megsértõdve, amikor a gondolatmeneted logikai hibáit és tényszerû tévedéseidet kijavítgatjuk.

És ebbõl következik bármi is? Az, hogy valami tudományos módszerrel vizsgálható, abból az ég egy adta világon semmi de semmi sem következik. Az egyetlen ami számít, az az, hogy valóban megvizsgálták-e és valóban tudományos módszerrel vizsgálták-e?

Csak hogy megértsd: Van egy tudományos módszerrel vizsgálható téma. Jön valaki, aki kijelenti, hogy õ tudós. Innen kezdve, a tudományosan vizsgálható témával kapcsolatban neki van a (saját) definíció(ja) szerint igaza. Nem érek rá kifejteni a nyilvánvalót, de gondolom te is érted, hogy az elõzõ gondolatmenet logikájában több hiba is van...

Mert olyan témákat vettél elõ általában, amik tudományosan vizsgáltak, vagy vizsgálhatóak, nem?

Az meg látod azért van, mert tényleg hülyeségeket szoktál beszélni. A tudomány nem vélemény kérdése, és nem demokratikus. Nem annak van igaza, aki szebben beszél, kedvesebb, és érdekesebbet mond, na meg olyanokat, amik olyan szép lenne, ha igazak lennének. A tudomány bizony olyan kegyetlen, hogy tényeken alapszik, nem vágyakon meg hiten.

És ehhez a tudáshoz bizony csak tanulással lehet hozzájutni, a szakértõk meg pont azért szakÉRTÕK, mert olyan dolgokhoz értenek, ami speciális tudást igényel, ami az átlagembernek nincs.

A világot a semmibõl kitalálni nem lehet, meg nem is kell. Viszont ha elkezded, számíthatsz rá, hogy a hülyeségeket a mondandódban meg fogják szólni.

Mert ez így is van. A tudományos módszer igaz, hogy csak a 18. században terjedt el, de visszamenõleg nézve a dolgot, bizony, csak azok a dolgok mûködnek, amik -ugyan akaratlanul-, de a tudományos módszert követve lettek vizsgálva.

Úgyhogy most megragadtad a lényeget rendesen. Ismeretet csak úgy lehet szerezni, ha az a tudás valós. (Mert egyébként nem ismeretszerzés, hanem szórakozás). A valós tudás valósságát meg úgy tudod ellenõrizni, hogy kipróbálod te is.
Ez a tudományos módszer alapja. Te szereztél egy új tapasztalatot a világról. Elmondod nekem. Én kérem, hogy mutasd meg. Megmutatod. Innentõl én is tudom.

A "Megmutatod" fázist a tudományos módszeren kívül semmi másnak nem sikerült teljesítenie.

Ez a te egyéni tapasztalatod.

Én eddig bármilyen témát is vetettem fel, hamar kilyukadtunk ott, hogy én a definíció szerint hülyeséget beszélek (mert nem vagyok szakértõ - ???), és az okosok, szintén definíció szerint, igazat (mert õk ugye mindenben szakértõk). Mindezt a tudományosságra hivatkozva. Ha a tudomány jó hírnevét (ha van olyan neki) lejáratni kívánó érdekcsoportok ügynökeinek aknamunkája ez, akkor értem hogy mi zajlik itt, egyébként nem.

Fõként az olyan helyeken, ahol Uri Geller kanálhajlítása, gömbvillám, és telekinézis együtt szerepelnek olyan állításokkal, hogy nem minden vizsgálható tudományosan.

"Kutatásmódszertanon is azzal kezdik, hogy a megismerésnek négy fajtása van: köznapi, vallásos, mûvészeti, és tudományos."

Ezzel csak az a baj, hogy az általánosan elfogadott, de legalábbis errefelé sokat hangoztatott nézet az, hogy a fentiek közül kizárólag a tudományos módszer ad bármilyen használható eredményt. Amibõl kb. az következik, hogy azóta van bármi is a Földön, mióta tudomány, mert tudomány nélkül ugyebár semmi használható ismeret nem szerezhetõ meg, azaz semmi valós ismeret nem szerezhetõ meg.

"Vizsgálhatóak azok a jelenségek tudományos módszerrel, amikrõl eddig itt az lett mondva, hogy paranormális?"

Nem tudom. Ez a téma engem nem érdekel. Én arra reagáltam amit a többiek írtak.
De ha olyasmivel kapcsolatban teszed fel a kérdést, amirõl én bármit is tudhatok, akkor legalább elméletben lehetségessé válik az, hogy válaszoljak a kérdésedre.

Engem érdekel.

Kutatásmódszertanon is azzal kezdik, hogy a megismerésnek négy fajtása van: köznapi, vallásos, mûvészeti, és tudományos.
De akkor most szeretnék visszakanyarodni a topic eredeti témájához:
Vizsgálhatóak azok a jelenségek tudományos módszerrel, amikrõl eddig itt az lett mondva, hogy paranormális? Poltergeist, lengõ csillár, gömbvillám, telekinézis, hogy csak párat említsek.

Nem, õt ez nem érdekli soha. Szeret álmodozni, és soha nem akar felébredni. Vannak ilyenek. Túl sokan is.

Ezt a halandzsát, beszarás.
Ez most komoly, vagy csak szeretnél egy kicsit tanulni tõlem?
Érdekel, mitõl halandzsa, vagy ne koptassam az ujjaimat?

"Mert sikerült odáig fejlõdnünk, hogy öntudatot fejlesztett bennünk az élet, képesek vagyunk tapasztalati úton információt szerezni környezetünkrõl, és a közvetlen környezetünkrõl. Képesek vagyunk idõben tervezni, ismerjük saját belsõ állapotunkat, és így ismereteink alapján létrehozunk magunk számára egy modellt az agyunkban, amit a gondolkodásnál, cselekvések, eszközök tervezésénél használunk."

Ez, ahogy az írásodból ki is derül, nem a tudományos módszer. Ez valami, ami azóta létezik, hogy ember az ember.
Így elmondható, hogy a környezet tanulmányozáshoz nem szükséges a tudományos módszer. (Egyesek szerint "tudomány" nélkül nincs valóságmegismerés.)
Nézd csak meg hogy szerzi be ismereteit a gyerek: áltudományos módon.
És a ma "áltudományos" módszereknek mondott megismerési módszerekkel is rengeteg mindent elért az ember a történelem során.

"A tudományt felhasználva ugyan ezt tesszük."

Ugyanezt. Elindulunk az áltudományosság felõl, és egyszerûsítés, formalizálás stb. stb. eszközeivel valami tudományosat alkotunk. Szinte reprodukáljuk a valóságot - papíron; avagy fejben.
Ezért úgy látom, hogy a tudományos módszer egy olyan eszköz, mint a balta, vagy a számológép. Semmi több. Sok mindenre lehet használni mindegyiket, arra is hogy közelebb kerüljünk a valósághoz (avagy: Istenhez), és arra is, hogy eltávolodjunk tõle. (Ezt a hipotézisemet a gyakorlat igazolja.)

"És ezért fogunk megalkotni az embernél tökéletesebb, gyorsabban, átfogóbban gondolkodó tudatosabb életformát."

Ez igencsak kétséges - szerintem.

"A tudomány nem tud, és nem is akar olyan fogalmakkal foglalkozni, mint isten, láthatatlan manó. Mivel ezek a fogalmak nem környezetünkhöz, és a környezetben élõ emberhez tartoznak."

A tudomány szinte mindig "Istennel" és "láthatatlan manókkal" foglalkozik. Csak azért, mert mondjuk a láthatatlan manót atomenergiának hívjuk, az a lényegen semmit se változtat.

"Az hogy ma már reaktorokat, kilóméteres toronyházakat, más bolygókra látogató ûrszondákat is tudunk készíteni, egyrészt annak a dolognak köszönhetõ, hogy idõvel tökéletesíteni tudtuk a fejünkben élõ világ-modellt."

És abban egyet is értünk, hogy a tudomány, mint eszköz, ebben segítségünkre van.
De attól még az ember a motor a mai napig. Nincs semmiféle felkent, tiszta, ember feletti tudományosság, amit sokan látni vélnek. Az ember van, meg a valóság (avagy: Isten - ahogy azt én definiálom).

Ezt talán érdekesnek fogod tartani:

Amióta az ember ember, mindig is kereste a kapcsolatot Istennel...

A humanizmus nem azt jelenti, hogy szeretjük az embereket, nem „filantrópia”, nem is „emberségesség”, ahogy azt szószólói beállítani próbálják. A humanizmus lényege az emberközpontú világkép. Istent megtagadjuk, mintegy letaszítjuk trónjáról, és utána a következõ lépés: helyére ültetjük az Embert. A fejlõdõ Ember a létezés fõszereplõje, õ írja a szabályokat, õ kormányozza magát szabadon, tetszése és saját (vélt vagy valós) érdeke szerint, õ írja a Törvényt, és kedve szerint változtatja, máról holnapra, azután holnapután ismét – hiszen ez a fejlõdés útja.

Érdemes elgondolkodni azon hogy mi a szerepe a tudománynak ebben a folyamatban. <#wink>

A Föld teljesen mindegy milyen alakú, az emberek ugyanúgy ellettek volna rajta. Nem értem hol van itt az a hatás amirõl beszélsz.

Én inkább olyan törvényszerûségek felismerésérõl beszélek, mint hogy pl. egy bolygó nem keletkezik a semmibõl. (Persze csak jelen tudásunk szerint, de jelen tudásunk szerint ez egy fix tény.) És mivel tudunk egy ilyen törvényszerûségrõl, ezért ha ma felfedezünk egy új bolygót, akkor joggal feltételezzük, hogy az tegnap is ott volt. És nem csak hogy joggal feltételezzük, de a tudomány kijelenti kategorikusan, hogy az tegnap is ott volt.

Vagy valamit rosszul értek?

De ugye a téma az, hogy ha valaki ma azt mondja, hogy neki információi vannak egy eddig fel nem fedezett bolygóról, akkor azt lehülyézik. Pedig ez semmibõl nem következik, hogy hülye, mert a tudomány fejlõdésének az alapja az, hogy egyszer csak megjelennek emberek akik azt állítják, hogy õk valami olyan dologgal kerültek kapcsolatba, amivel azelõtt senki sehol.

Ezért nem értem, hogy önmagában az, hogy valaki bejelenti hogy õ tud a láthatatlan manóról (felállít egy ilyen munkahipotézist), az miért vált ki megrökönyödést? Ezt csinálják a tudósok nap mint nap. Aztán ezek a hipotézisek vagy beigazolódnak, vagy megbuknak. Ez az dolgok rendje. De attól még nem kell úgy beállítani a tudományt, mintha az nem láthatatlan manókkal foglalkozna. Dehogynem azzal foglalkozik!
Csak mondjuk a láthatatlan manó aztán atomenergiaként vonul be a köztudatba. De ezek csak szavak, attól még a lényeg ugyanaz. Azt is mondhatjuk, hogy Istennel a legtöbbet a tudósok foglalkoznak: minden egyes nap centirõl centire egyre közelebb kerülnek hozzá. Persze csak a saját módszereik szerint... <#ravasz1>

de nem azért tudjuk h azelõtt is létezett oxigén ,elektron, gömbölyû föld mert feltételezzük h volt, nem abból következtetünk erre , h most is van, hanem azért gondoljuk h ezek voltak mielõtt felfedeztük volna, mert ha nem lettek volna, az kihatna ránk (pl nem léteznénk, etc..). tehát itt a hatás, amibõl következik létük. viszont ha nem lenne ez a hatás nyugodtan mondhatnánk h nem léteztek.

Amíg Istent meg nem ölték az emberek addig volt alázat, volt tisztelet. Tisztelték az életet, a folyókat, a földeket, a természetet, az univerzumot, és mindezek rendjét, és Alkotóját. Õk látták az alkotmány mögött az Alkotót.
Tudták, hogy ha elhanyagolják a templomok csarnokait, a bolygók letérnek törvényes pályájukról, a termés elmarad, a nép közt viszály uralkodik... (Szóval ha tojnak a környezetre akkor a környezet is tojik rájuk, ha nem tartják tiszteletben, az sem tartja õket tiszteletben, ha a természetre törnek, akkor a természet is rájuk tör hasonlóan kegyetlen és barbár mód.)


"Ha ostromolsz egy várost hosszú idõn át, hogy harcolj ellene és elfoglald azt, ne pusztítsd el a fáit, fejszét eresztve ellene, mert annak gyümölcsébõl ehetsz, mert vajon ember-e a mezõ fája, hogy ellene hadat viselj? Csak azt a fát, amelyrõl tudod, hogy (gyümölcse) nem ehetõ, azt vágd ki" Olvassuk Mózes törvényei közt.


Tudták azt, hogy egy összehányt hangjegyhalmazból soha sem lesz véletlenül szimfónia.

És ez még a primitív õsembernek is az eszébe jutott.
Ma már tök hülyék észrevenni az emberek alkotás mögött az Alkotót.
Még csak eszükbe sem jut, hogy az atomreaktornak bizony Alkotója, Tervezõje van.

"A tudomány nem tud, és nem is akar olyan fogalmakkal foglalkozni, mint isten, láthatatlan manó. Mivel ezek a fogalmak nem környezetünkhöz, és a környezetben élõ emberhez tartoznak.
Csupán agyszülemények."


Egyelõre nem tudta bizonyítani, hogy csupán agyszülemények.
Még csak alapos vizsgálatokat sem végzett a kérdésben.
Elõítéletbõl fakadó felszínes büfögéssel és házzá nem értéssel leseperte az asztalról a kérdést.

A tudomány saját magát meghatározta, korlátait felállította, és ezen a saját maga által felállított korláton túl nem tud megismerni és feltárni.
Az általa elsõ körben feltártak mögött rejlõ okokat és törvényszerûségeket nem látja, nem vizsgálja.
Az maga által kreált elméletekbe, korlátokba forszírozza a világot.

A tudományos rendszerek szerzõje mindent megmond az alattvalóknak, a mit csak tudni óhajtanak. Hogy aztán a rendszer igaz-e vagy hamis, ez mellékes dolog; a rendszer megfelel a vágynak, megfelel a szükségletnek.

Ez igaz. Nincs fix pontunk a kérdésben.

Érdekes gondolat. Ha régebben inkább hasonlított az átlag agyának a mûködése ennek a beteg agynak a mûködéséhez, akkor én inkább se nem betegnek, se nem egészségesnek nem fognám föl, hanem egy állapotnak, ami idõvel egy másik állapotba alakult.
(Bár hajlok az ilyen 'betegvilág' teóriákra.) 😊

A tudományos módszert azért hoztuk létre mi emberek, hogy tanulmányozni tudjuk környezetünket.
Mert sikerült odáig fejlõdnünk, hogy öntudatot fejlesztett bennünk az élet, képesek vagyunk tapasztalati úton információt szerezni környezetünkrõl, és a közvetlen környezetünkrõl. Képesek vagyunk idõben tervezni, ismerjük saját belsõ állapotunkat, és így ismereteink alapján létrehozunk magunk számára egy modellt az agyunkban, amit a gondolkodásnál, cselekvések, eszközök tervezésénél használunk.

*/ mellékesen úgy gondolom, hogy ami leginkább megkülönböztetett minket az állatvilágtól, az az eszközhasználat, és a nyelvi szimbólum használat kifejlõdése volt. Ez tette lehetõvé a belsõ modellt, és a modellben a szimbólumok (fogalmak) használatát. A világról alkotott személyes modellben megtaláljuk saját magunkat is, és abban belsõ állapotainkat, hozzánk tartozó emlékeinket, múltbéli gondolatainkat. Ez tette lehetõvé az emberi öntudat kialakulását. - úgy gondolom. /*

A tudományt felhasználva ugyan ezt tesszük. Egy természetes velünk született hajlamot elégítünk ki, a környezetünk megismerésének vágyát.
Ezért maradt ott és vizsgálta az õsember a tüzet, mikor minden állat elmenekült. Ezért indult el kolombusz india felé. Ezért kutatták a csillagos eget. Így jutottunk el a holdra. Ez fejlõdésünk és hatalmunk kulcsa a világban. És ezért fogunk megalkotni az embernél tökéletesebb, gyorsabban, átfogóbban gondolkodó tudatosabb életformát.
( Ahogy fejlõdik az informatika és ismereteink a tudat mûködésérõl. )

A tudomány empirikus.
A tudomány nem tud, és nem is akar olyan fogalmakkal foglalkozni, mint isten, láthatatlan manó. Mivel ezek a fogalmak nem környezetünkhöz, és a környezetben élõ emberhez tartoznak.
Csupán agyszülemények.

Ha valóban léteznek, azt tudományos módszerrel majd egyszer lehet, hogy vizsgálni tudjuk.

A tudományos módszer nem más, mint a létezõ, tapasztalati úton megismerhetõ környezet-világról létrehozott modell tökéletesítése (hozzáigazítása-csiszolása a valósághoz), melyet az emberi tervezés és gondolkodás során használunk, hogy pontosabb elõrejelzéseket tudjunk alkotni, jobb terveket tudjunk készíteni, olyan dolgokat tudjunk tervezni, melyet azelõtt soha.

Egy ûrhajó, vagy egy fúziós reaktor tervezése is annak az eszközhasználatnak a kiterjesztése mely már akkor is bennünk volt amikor az õsember meglátott egy átlagos kõdarabban egy éles, szúrásra, vagy vágásra alkalmas formát. Az agyában lévõ modellbõl tudta, hogy a kõ pattintható, melynek során megváltozik az alakja.
Tudta, hogy a fa vége megszúrja az embert ha hegyes alakja van.
Tudta, hogy a fa elkopik, eltörik, gyenge, és tudta, hogy a kõ erõsebb, tartósabb.
A fejében élõ modell segítségével elkezdett tervezni, megalkotta a fejében a jövõbe mutató cselekvési terveket, melynek egy még addig nemlétezõ tárgy megalkotása volt a célja.

A folyamat ma sem változott semmit alapjaiban véve.
Az hogy ma már reaktorokat, kilóméteres toronyházakat, más bolygókra látogató ûrszondákat is tudunk készíteni, egyrészt annak a dolognak köszönhetõ, hogy idõvel tökéletesíteni tudtuk a fejünkben élõ világ-modellt. És annak a másik dolognak, hogy a kifejlõdött szimbolum-rendszerünkkel, és amelyre a nyelvünk és írásunk is épül, a modellt felépítõ hatalmas információ tömeget el tudjuk tárolni, információhordozókon. Írás. <#email>

Persze a hétköznapi élethez nem szükséges az agyunkban lévõ valóságmodell teljes hozzáigazítása a teljes fizika tudomány ismeretekhez.
A modell specifikusan is építhetõ, épp mivel foglalkozunk. De tudjuk mit hol keressünk, hol tájékozódjunk. Most tovább folytathatnám az internettel, de nem teszem. <#gonosz1>

Én is olvastam.
Azon gondolkodtam el, hogy esetleg a ma sérültnek vélt agy az egészséges agy valójában.
Mert mostani egészségeset pusztán azért tartjuk csak egészségesnek, mert statisztikailag ebbõl van több, és nincsenek feljegyzéseink az emberiség korábbi agyinak tulajdonságairól.

lál sg-s cikk. xD

Dehogy.

Biztos?

Természetesen.

a bibliában szereplõ adatok mind csak szimbolikusan értendõk, átvitt értelemben. a teremtés 6 napja 6 különbözõ szakaszt jelöl pl.

Azaz?

Forró a kása?

"de igen egyenlõ, hiszen így definiáltuk a manót, hogy egyenlõ azza, aki elviszi az almát."
Így te definiáltad. Én azt mondtam, hogy elõször csak azt látjuk, hogy eltûnik az alma. Ez egy nyom, amin elindulhatunk, és a példában azt találjuk, hogy az eltûnés oka a láthatatlan manó. De ha most visszamegyünk a mondat elejére, mikor az eltûnés oka még ismeretlen, akkor egy olyan helyzetre látunk példát, mikor valamirõl, amivel MÉG semmilyen módon nem tudunk kapcsolatot teremteni, közvetett módon képesek vagyunk információt gyûjteni. Ha valaki azzal a hipotézissel áll ilyenkor elõ, hogy az almát egy manó viszi el, akkor elõször nézhetjük hülyének (ahogy minden új tudományos teória kiagyalóját hülyének nézik) de késõbb a példában bebizonyosodik, hogy az alma eltûnés valami olyasmi felfedezéséhez segített hozzá minket, amit egészen az alma eltûnéséig nem láttunk.

A fentiek analógiájára történtek meg a valóságban is felfedezések. Tehát természetes állapota az az embernek, hogy olyasmivel kerül közvetett módon kapcsolatba, amit semmilyen módon nem érzékel MÉG közvetlenül. Aztán amint kitalálja hogy merre kell figyelnie, és hogyan kell figyelnie, lehetséges, hogy hirtelen az addig láthatatlan és érzékelhetetlen dolgok láthatóak és érzékelhetõek lesznek. Legyenek azok elektronok, láthatatlan manók, vagy maga Isten.

"honnan tudod?"
Onnan, hogy ma már tudjuk, hogy az elõtt is létezett az elektron, hogy tudtunk volna róla. Ugyanígy tudjuk hogy a Föld mindig is ~gömb volt, és hogy mindig is kellett oxigén a lélegzéshez, nem csak azután, hogy ráleltünk erre az anyagra.

"azok a macskák, akik nincsenek rám SEMMILYEN hatással, nem léteznek pillanatnyilag számomra."
Számodra. De attól még léteznek a macskák. Nem bonyolult ez, miért nem érted? Magad is leírod hogy a Föld azelõtt se lapos volt, hogy felismertük volna, hogy ~gömb. Akkor meg mirõl vitatkozunk?

de igen egyenlõ, hiszen így definiáltuk a manót, hogy egyenlõ azza, aki elviszi az almát.

" "valóban az elektron nem létezett addig, amíg nem figyeltük meg"
De létezett."

honnan tudod?

""nem is volt muszáj h addig létezzen, hiszen semmilyen hatással nem volt ránk"
Már hogyne lett volna hatással ránk. Mi sem léteznénk, ha nem lennének elektronok."

tehát mégis hatással voltak ránk. ebben az esetben léteztek. de ha nem lettek volna ránk hatással, akkor nem léteztek volna.

"Rengeteg macska él a világban ebben a pillanatban anélkül, hogy tudnánk arról bármit is, hogy élnek-e vagy sem. Ez a lényeg."

azok a macskák, akik nincsenek rám SEMMILYEN hatással, nem léteznek pillanatnyilag számomra. majd ha lesznek rám hatással, akkor fogok tudni a létezésükrõl.

Isten legteljesebb és legátfogóbb definíciója, ahogy az el nem égõ csipkebokornál maga mondja: "Vagyok."
Ennél teljesebbet és pontosabbat róla egész egyszerûen nem tudni.
Attribútumai felsorolására pedig az örök idõ sem lenne elég.
És az emberi elme sem tudná azt befogadni, felfogni, mert emberen túlmutatóról van szó.


Istent a következõképpen lehet tesztelni, próbára tenni:

"Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákob fiai maradtatok! Atyáitok idejétõl fogva eltértetek rendelkezéseimtõl, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! - mondja a Seregek Ura. De ti ezt kérdezitek: Mibõl térjünk meg? - Becsaphatja-e az ember az Istent? Ti mégis be akartok csapni engem! Ezt kérdezitek: Mivel akarunk becsapni? - A tizeddel és a felajánlásokkal ! Átok sújt benneteket, az egész népet, mert be akartok csapni engem! Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bõséges áldást árasztok rátok . Elriasztom tõletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szõlõtöket a határban - mondja a Seregek Ura. Boldognak mond benneteket minden nép, mert gyönyörû lesz országotok - mondja a Seregek Ura." /Malakiás 3,6-12/

Itt hozzá kell tenni, hogy szívbõl hálásan jókedvûen kell adakozni, felajánlani.
És tudni kell mi/hol az Isten háza - nem a templom, nem a papság...

Továbbá:
- Isten a magunk által választott úton vezet minket. /TB Makkot 10b/
Még ha az istentagadó utat választjuk is - így aki Isten tagadásán munkálkodik, az sosem fog Istenben való bizonyosságra jutni.
- Isten nem változtat meg semmit valamely emberben, ameddig õ meg nem változtatja azt, ami az õ lelkében van. /Korán 13:11/


Végezetül:
Ahogy matematikában is, fizikában is, kémiában is: idiotizmussal idiótaságra jutunk, úgy az Isten-ben is.

Amit a tudomány feltárt az miért van úgy, ahogy van, s ki/mi tette, rendelte olyanná.

A felhõkarcolókat. Nos, mit nem lehet tudományos módszerrel vizsgálni?

Mit nem lehet vízzel növeszteni?

Mit nem lehet vele vizsgálni konkrétan?