Két kutatócsoport is elkészítette egymástól függetlenül a tranzisztor biológiai megfelelőjét, ami megkönnyíti az élő sejtekből álló eszközök, mint például a bioszenzorok megalkotását.

Egy tranzisztor úgy működik, mint egy kapcsoló, logikai kapuk alkalmazásával elektromos inputokat alakítva outputokká. Most Drew Endy a kaliforniai Stanford Egyetemen munkatársaival egy tranzisztorszerű eszközt épített, ami egy RNS polimeráz nevű enzim mozgását szabályozza egy DNS szál mentén, valahogy úgy, ahogy az elektromos tranzisztorok szabályozzák az elektromos áramlást az áramkörökben.

Az input egy másik enzim, ami a logikai kapuk szekvenciájától függően megállítja vagy elindítja a polimeráz áramlását. Az eszköz képes az áramlás felerősítésére is, ami ugyancsak fontos funkciója egy tranzisztornak, lehetővé téve az áramkör egyéb komponenseinek ellátását. Mivel a tranzisztorok kombinálásával számítások is elvégezhetők, lehetővé teheti integrált vezérlőáramkörrel rendelkező elő szerkezetek elkészítését.

Hasonló eszközzel állt elő Timothy Lu és csapata az MIT-n, az amplifikációval azonban Endy eszköze nagyobb előrelépést jelent. Ezek az eszközök lesznek a sejt-gépek kulcsfontosságú építőelemei, tette hozzá Paul Freemont, az Imperial College London szakértője, aki nem vett részt egyik kutatásban sem. Például a bakteriális sejtek kiválóak a kórokozók vagy különböző vegyületek, mint például a nehézfémek észlelésében, magyarázta a New Scientist-nek Freemont, aki szerint újraalkotva azt a kapcsolási sémát, amivel egy baktérium érzékeli a dolgokat, olcsó bioszenzorokat kaphatnánk, amivel ellenőrizhetnénk a vízminőséget.

Endy számára csupán a képzelet szabhat határt az alkalmazásokat tekintve. Szerinte egy napon élő hidakon kelhetünk át, vagy épületeket emelhetünk saját természetes anyagaik önmaguk által irányított növekedésével, amit a belső biológiai áramkörök irányítanak, vagy akár parányi gyógyászati "tengeralattjárókkal" vértezhetjük fel testünket, melyek fedélzetén DNS számítógépek navigálnak.