SG.hu·
Sós víz áramlik az Europa felszínére
Ha belekóstolhatnánk a Jupiter holdjának vizébe, hasonló sós ízt éreznénk, mint a tengervíz esetében. Az Europa holdról szerzett legfrissebb adatok magnézium sókat mutattak ki a jeges felszínen, bizonyítékokat adva a mélyben meghúzódó óceán összetételéről. "Úgy gondoljuk, hogy az Europa jégburka egyfajta ablakként szolgál az alatta rejtőző óceánra" - nyilatkozott Kevin Hand, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa. "Az Europa a földi óceánokéhoz hasonló tengeri só összetétellel rendelkezhet"
A jeges hold mellett az 1980-as években elhaladó Voyager űrszonda utalt először egy folyékony óceán jelenlétére. A Jupiter körül 1995 és 2003 között szolgálatot teljesítő Galileo űrszonda későbbi vizsgálatai egy repedésekkel és sötét törmelékekkel teli világot tártak a tudósok elé, megerősítve a feltevést, mely szerint az Europa sós vizű óceánnal rendelkezik egy viszonylag vékony jégkéreg alatt.
Több kutató is rámutatott azonban arra a tényre, hogy az Europa folyamatosan a szomszédos Io vulkánkitöréseinek kénáradatában fürdött, emellett körbeöleli a Jupiter mágneses mezeje, vagyis folyamatosan bombázzák a töltéssel rendelkező részecskék, melyek a kénből kénsavat alkothatnak. "Itt volt az a régóta fennálló vita, hogy vajon a felszínen látható sötét anyag a kéreg alatti óceán sója, vagy a sugárzásból visszamaradt kénsav?" - magyarázta Hand, hozzátéve, hogy a Galileo műszerei nem voltak elég érzékenyek ahhoz, hogy az adataik alapján eldönthessék a kérdést.
2011 szeptemberében Hand és munkatársa, Mike Brown a Keck Obszervatórium alkalmazásával újra szemügyre vették az Europa által visszavert fényt és sikerült kibogozniuk a színkép kémiai jeleit. A felvételek felbontása elégségesnek bizonyult egy olyan jellemvonás megpillantásához, ami a Galileo adataiból nem derült ki, a magnézium szulfát jelenlétére.
Az Európa egyik oldala folyamatosan a Jupiter felé néz, a magnézium szulfát, pedig csak azon az oldalon van jelen, amit elér az Io által kilökött anyag, valamint a Jupiter sugárzása. Hand és Brown úgy véli, a magnézium összetevő az óceánból áramlik a felszínre, ahol a sugárzás lebontja. A magnézium az Io kénjével reakcióba lépve szulfátot képez.
A feláramló anyag nagy valószínűséggel magnézium-klorid, ami nem rendelkezik jól elkülönülő spektrális jellel, ezért a felszínen önmagában láthatatlan. Nátriumot, káliumot és klórt már mind észleltek az Europa körül, ezért ha az óceán magnézium-kloridot rejt, akkor igen nagy az esély, hogy más klorid sók, például nátrium-klorid és kálium-klorid dominálnak, melyek a földihez hasonlatossá teszik a vizet.
Cynthia Phillips, a SETI Intézet szakértője szerint ésszerű a fenti okfejtés és amennyiben valóban helytálló, úgy jó esély lehet arra, hogy az Europán akár életet is találnánk. "A klorid sók jobbak az életszámára" - mondta Phillips, aki elismeréssel szólt arról a tényről is, hogy az adatokat egy földi távcsővel sikerült kinyernie a Hand-Brown párosnak. "Ha ilyen jó minőségű adatokat kaphatunk az Europáról a földről, akkor nagyon szeretném, ha más célpontokon is kipróbálnák ezt a technikát"
Hand azonban szeretné közelebbről is szemügyre venni a holdat. "Ha oda tudnánk küldeni egy űrszondát, ami részletesebb felszíni vizsgálatokat végezne, akkor képesek lennénk észlelni a sókat és talán szerves anyagokat is, vagy az élet lehetséges jeleit az Europa folyékony óceánjában"
Bár a NASA nem rendelkezik egyöntetű tervekkel az Europával kapcsolatban, az ESA 2022-ben tervezi a Juice (Jupiter Icy Moon Explorer) elindítását, ami ellátogatna az Europához, valamint két szomszédjához, a Callisto és Ganymede holdakhoz.
A jeges hold mellett az 1980-as években elhaladó Voyager űrszonda utalt először egy folyékony óceán jelenlétére. A Jupiter körül 1995 és 2003 között szolgálatot teljesítő Galileo űrszonda későbbi vizsgálatai egy repedésekkel és sötét törmelékekkel teli világot tártak a tudósok elé, megerősítve a feltevést, mely szerint az Europa sós vizű óceánnal rendelkezik egy viszonylag vékony jégkéreg alatt.
Több kutató is rámutatott azonban arra a tényre, hogy az Europa folyamatosan a szomszédos Io vulkánkitöréseinek kénáradatában fürdött, emellett körbeöleli a Jupiter mágneses mezeje, vagyis folyamatosan bombázzák a töltéssel rendelkező részecskék, melyek a kénből kénsavat alkothatnak. "Itt volt az a régóta fennálló vita, hogy vajon a felszínen látható sötét anyag a kéreg alatti óceán sója, vagy a sugárzásból visszamaradt kénsav?" - magyarázta Hand, hozzátéve, hogy a Galileo műszerei nem voltak elég érzékenyek ahhoz, hogy az adataik alapján eldönthessék a kérdést.
2011 szeptemberében Hand és munkatársa, Mike Brown a Keck Obszervatórium alkalmazásával újra szemügyre vették az Europa által visszavert fényt és sikerült kibogozniuk a színkép kémiai jeleit. A felvételek felbontása elégségesnek bizonyult egy olyan jellemvonás megpillantásához, ami a Galileo adataiból nem derült ki, a magnézium szulfát jelenlétére.
Az Európa egyik oldala folyamatosan a Jupiter felé néz, a magnézium szulfát, pedig csak azon az oldalon van jelen, amit elér az Io által kilökött anyag, valamint a Jupiter sugárzása. Hand és Brown úgy véli, a magnézium összetevő az óceánból áramlik a felszínre, ahol a sugárzás lebontja. A magnézium az Io kénjével reakcióba lépve szulfátot képez.
A feláramló anyag nagy valószínűséggel magnézium-klorid, ami nem rendelkezik jól elkülönülő spektrális jellel, ezért a felszínen önmagában láthatatlan. Nátriumot, káliumot és klórt már mind észleltek az Europa körül, ezért ha az óceán magnézium-kloridot rejt, akkor igen nagy az esély, hogy más klorid sók, például nátrium-klorid és kálium-klorid dominálnak, melyek a földihez hasonlatossá teszik a vizet.
Cynthia Phillips, a SETI Intézet szakértője szerint ésszerű a fenti okfejtés és amennyiben valóban helytálló, úgy jó esély lehet arra, hogy az Europán akár életet is találnánk. "A klorid sók jobbak az életszámára" - mondta Phillips, aki elismeréssel szólt arról a tényről is, hogy az adatokat egy földi távcsővel sikerült kinyernie a Hand-Brown párosnak. "Ha ilyen jó minőségű adatokat kaphatunk az Europáról a földről, akkor nagyon szeretném, ha más célpontokon is kipróbálnák ezt a technikát"
Hand azonban szeretné közelebbről is szemügyre venni a holdat. "Ha oda tudnánk küldeni egy űrszondát, ami részletesebb felszíni vizsgálatokat végezne, akkor képesek lennénk észlelni a sókat és talán szerves anyagokat is, vagy az élet lehetséges jeleit az Europa folyékony óceánjában"
Bár a NASA nem rendelkezik egyöntetű tervekkel az Europával kapcsolatban, az ESA 2022-ben tervezi a Juice (Jupiter Icy Moon Explorer) elindítását, ami ellátogatna az Europához, valamint két szomszédjához, a Callisto és Ganymede holdakhoz.
