Hunter
A felújított Hubble is szemügyre vette a Jupiter sebét
A nemrég felújított Hubble Űrtávcső vadonatúj kamerájával szemügyre vett egy Jupiteren keletkezett sötét foltot, ami az elméletek szerint egy üstökös becsapódás eredménye.
A zúzódásszerű foltot elsőként egy ausztrál amatőr csillagász, Anthony Wesley észlelte július 19-én, felfedezését nem sokkal később a Hawaii-i Keck II és Gemini távcsövekkel is megerősítették. Becslések szerint a déli sark közelében elhelyezkedő folt méretében a Csendes-óceánnal vetekszik.
A májusi űrsikló szervízküldetés óta átfogó tesztelési sorozaton áteső Hubble egy kis szünetet tartott, hogy néhány órára a Jupiter felé fordítsa műszereit és csütörtök délután elkészítse a sebhelyről készült legélesebb felvételt. A csillagászok szerint az óriásbolygó sötét foltját nagy valószínűséggel egy üstökös becsapódás hozta létre, ezek az objektumok ugyanis viszonylag gyakorta keresztezik az óriásbolygó pályáját, ellentétben az aszteroidákkal, amik igen ritkák.
A Hubble által július 23-án készített, a Jupiter becsapódási területéről készült legélesebb látható fényű felvétel, ami egyben a felújított űrtávcső első tudományos észlelése is
A heves esemény fényvisszaverő aeroszolokat lökött ki a Jupiter alsó légköri rétegeiből a Földről is tanulmányozható felső régióba, ezért az infravörös felvételek egy fényes foltot mutatnak egy sötétebb háttér előtt, míg a látható fényű fotón egy sötétebb, zúzódásra emlékeztető jegy körvonalazódik. "A Hubble felvételeinek részletei egyenetlenséget mutatnak a törmelékfelhőben, amit a Jupiter atmoszférája által keltett turbulencia okoz" - mondta Amy Simon-Miller, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa.
A Hubble új főműszereként számon tartott 132 millió dolláros Wide Field Camera 3-t annak ellenére bízták meg a szokatlan feladattal, hogy még nem végezték el rajta az összes tervezett tesztet. A WFC 3 ultraibolya és látható fényű csatornáján készítette el a felvételeket, amivel egyben némi betekintést is nyertünk a Hubble új képességeibe. "Bár a kamera kalibrációját még nem fejeztük be teljes egészében, be kellett gyűjtenünk az adatokat, mert a folt viszonylag gyorsan elhalványul" - tette hozzá Dave Leckrone, a Hubble projekt tudósa, aki egyben arra is utalt, hogy még soha nem használták ilyen hamar egy szervizküldetést követően az új műszereket. Tudományos szempontból azonban szükségesnek ítélték az űrtávcső bevetését, a mostani esemény ugyanis mindössze a második alkalom, hogy a tudósok két naprendszerbeli objektum ütközését tanulmányozhatják, nem számítva természetesen a Föld és más objektumok találkozásait.
A becsapódási területről készült hamisszínes felvétel
A foltot előidéző objektum szinte napra pontosan a Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódás 15. évfordulóján érte el a Jupitert. "Mind az infravörös, mind a látható fényű felvételek arra utalnak, hogy az 1994-es Shoemaker-Levy 9 esetéhez nagyon hasonló jelenség játszódott le a Jupiter légkörében" - mondta Leckrone. Becslések szerint a becsapódó objektum fél kilométer átmérőjű lehetett, és a Tunguzka eseménynél felszabaduló energia több ezerszeresét zúdította a Jupiterre. Az eset jól példázza, hogyan védi meg a Jupiter, illetve gravitációja a belső bolygókat a kósza objektumoktól.
A zúzódásszerű foltot elsőként egy ausztrál amatőr csillagász, Anthony Wesley észlelte július 19-én, felfedezését nem sokkal később a Hawaii-i Keck II és Gemini távcsövekkel is megerősítették. Becslések szerint a déli sark közelében elhelyezkedő folt méretében a Csendes-óceánnal vetekszik.
A májusi űrsikló szervízküldetés óta átfogó tesztelési sorozaton áteső Hubble egy kis szünetet tartott, hogy néhány órára a Jupiter felé fordítsa műszereit és csütörtök délután elkészítse a sebhelyről készült legélesebb felvételt. A csillagászok szerint az óriásbolygó sötét foltját nagy valószínűséggel egy üstökös becsapódás hozta létre, ezek az objektumok ugyanis viszonylag gyakorta keresztezik az óriásbolygó pályáját, ellentétben az aszteroidákkal, amik igen ritkák.
A Hubble által július 23-án készített, a Jupiter becsapódási területéről készült legélesebb látható fényű felvétel, ami egyben a felújított űrtávcső első tudományos észlelése is
A heves esemény fényvisszaverő aeroszolokat lökött ki a Jupiter alsó légköri rétegeiből a Földről is tanulmányozható felső régióba, ezért az infravörös felvételek egy fényes foltot mutatnak egy sötétebb háttér előtt, míg a látható fényű fotón egy sötétebb, zúzódásra emlékeztető jegy körvonalazódik. "A Hubble felvételeinek részletei egyenetlenséget mutatnak a törmelékfelhőben, amit a Jupiter atmoszférája által keltett turbulencia okoz" - mondta Amy Simon-Miller, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa.
A Hubble új főműszereként számon tartott 132 millió dolláros Wide Field Camera 3-t annak ellenére bízták meg a szokatlan feladattal, hogy még nem végezték el rajta az összes tervezett tesztet. A WFC 3 ultraibolya és látható fényű csatornáján készítette el a felvételeket, amivel egyben némi betekintést is nyertünk a Hubble új képességeibe. "Bár a kamera kalibrációját még nem fejeztük be teljes egészében, be kellett gyűjtenünk az adatokat, mert a folt viszonylag gyorsan elhalványul" - tette hozzá Dave Leckrone, a Hubble projekt tudósa, aki egyben arra is utalt, hogy még soha nem használták ilyen hamar egy szervizküldetést követően az új műszereket. Tudományos szempontból azonban szükségesnek ítélték az űrtávcső bevetését, a mostani esemény ugyanis mindössze a második alkalom, hogy a tudósok két naprendszerbeli objektum ütközését tanulmányozhatják, nem számítva természetesen a Föld és más objektumok találkozásait.
A becsapódási területről készült hamisszínes felvétel
A foltot előidéző objektum szinte napra pontosan a Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódás 15. évfordulóján érte el a Jupitert. "Mind az infravörös, mind a látható fényű felvételek arra utalnak, hogy az 1994-es Shoemaker-Levy 9 esetéhez nagyon hasonló jelenség játszódott le a Jupiter légkörében" - mondta Leckrone. Becslések szerint a becsapódó objektum fél kilométer átmérőjű lehetett, és a Tunguzka eseménynél felszabaduló energia több ezerszeresét zúdította a Jupiterre. Az eset jól példázza, hogyan védi meg a Jupiter, illetve gravitációja a belső bolygókat a kósza objektumoktól.