Hunter

Megkezdi első vizsgálatait a New Horizons

Egy évvel kilövése után az első Plútó-szonda belép a Jupiter birodalmába, amit a tudósok a külső-naprendszer kapujaként tartanak számon. Az óriásbolygót amellett, hogy egyfajta gravitációs gyorsítóként használja, alaposan szemügyre is veszi.

Az űrkutatás történetének leggyorsabb űrjárműve, a NASA New Frontiers programjának első küldetése február 28-án közelíti meg legjobban a Jupitert, ekkor mindössze 2,3 millió kilométerre lesz a gázóriás középpontjától. A Jupiter gravitációja további 14.400 km/h-t ad a szonda sebességéhez, így a New Horizons már óránként 83.200 kilométerrel kerül közelebb a Plútó rendszerhez, amin a számítások szerint 2015 júliusában halad át.

A Jupiter vizsgálata egyben a szonda műszereinek főpróbáját is jelenti. A földi irányítás 700 tervezett megfigyelést irányzott elő, melyek közül az első január 8-án zajlott le. A Jupiter vizsgálatának első 10 napja alatt a New Horizons meglepő felfedezést tett egy, a Nagy Vörös Folttól északnyugatra eső területen, ami a bolygó legutóbbi vendége, a Cassini űrszonda 2000-ben készült felvételein jelentős turbulenciát mutatott, most azonban megint azt a nyugodt, békés képet tárta a felvételeket elemző tudósok elé, mint amit a Voyager sugárzott vissza 1979-ben. A tudóscsoport helyettes vezetője, John Spencer a New Scientist-nek elmondta, a terület az általuk várttal ellentétben szinte teljesen felhőmentes és nyugodt, ami alapvetően nagy előny lehet a bolygókutatóknak, mivel így a tervezettnél jóval mélyebb légrétegekbe is bepillantást nyerhetnek.



Ez Spencer szerint több jelentős felfedezést is eredményezhet, bár a Jupiter-rendszer dinamikájából kiindulva azt sem tartaná kizártnak, hogy a február végi érkezésig újra feltámadnak a viharok, de ha nem, akkor sem kell búslakodniuk, nem maradnak háborgó területek nélkül. A New Horizons egyik célpontja ugyanis az a kis vörös folt, ami nem rég alakult ki három vihar összeolvadásából. A szonda már készített is egy távoli felvételt a területről, az elkövetkező hetekben azonban 30-szor közelebbi képeket kaphat majd a Johns Hopkins Egyetemen működő, a szondát üzemeltető APL (Alkalmazott Fizika Laboratórium).

Nagy izgalommal várják a tudósok azt a periódust is, amikor a szonda elrepül a Jupiter úgynevezett mágneses csóvájáig. Ezt a területet, melyet kén és oxigén ionok uralnak, az Io vulkánjai hozták létre. A töltéssel rendelkező részecskéket foglyul ejtette a Jupiter mágneses mezeje, majd ebből a mágneses kotyvalékból a napszél egy több százmillió kilométerre elnyúló csóvát alakított ki, ami gyakorlatilag a Szaturnusz pályájáig terjed. Ezen a területen még soha nem járt űrszonda, a tudósok nem ismerik az ott végbemenő folyamatokat.

A New Horizons egy hónapon át vizsgálja a csóvát, elméletileg a teljes hosszának egynegyedét járva be júniusban. A Jupiter rendszerében tett látogatás során telefotó kamerája részletes keresést fog folytatni eddig még fel nem fedezett holdak után, és szemügyre veszi a bolygó karcsú gyűrűrendszerét is, melyről háromdimenziós térképet készít. A Jupitert legközelebb a NASA 2016-ban induló Juno expedíciója látogatja meg. Eddig a New Horizons alig tért el tervezett útvonalától, 77 kilogramm üzemanyagából még 25 maradt a későbbi pályakorrekciókra, mellyel elvileg akár a Kuiper-öv jeges objektumait is megközelítheti.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Sanyix #33
    Ja kb. Mögélövöd, amikor metszi a bolygó pályáját már a bolygó mögött, akkor a sebességégének iránya(asszem ez a vektor? :)) közel merőlegesen metszi a bolygó pályáját, de a bolygó már elkezdi maga felé húzni balra, de a merőleges sebesség még mindíg megmarad, erre még kap a bolygótól egy kis rántás balra is, kicsit elkanyarodik, de ez a 2 sebesség már összeadódott. És ugye ezt úgy kell csinálni, hogy az a kis kanyar éppen a cél felé fordítsa a cuccot.
  • ssdb #32
    hmm... :) Mihelyzet a Jupteren... 10 évente egy szonda csekkolja...
  • irkab1rka #31
    szerintem egy kicsit naiv ez a kacsázós magarázat (nem akartam sértőt írni, mint pl hogy dilettáns).
    Az van, hogy a szondát úgy lövöd, hgoy a bolygó 'mögött' menjen el. ilyenkor amig a bolygó 'közelében' van, addig zuhan feléje, illetve abban az irányban. Mivel eléggé mellé lőtted a szondát, ezért annak páláylya megváltozik, de gyorsul is.

    Ha jól célzol, királyág van. Ha nem, akkor a brigád idn nem kap prémiumot.
  • kukacos #30
    Képzeljétek el úgy, hogy a szonda rugalmasan ütközik a bolygóval, ami a pályáján halad nagy sebességgel.
  • cain #29
    de, alkalmas a példa. csak itt arra játszanak, hogy lepattanjon. a gravitációs mező tangenciális vektorának módositott pályavektorhoz adódó komponense adja a gyorsulás mértékét.
  • wanek #28
    A kavicsos példád a visszatérő űrhajók esetére lenne alkalmas, ugyanis nem mindegy, hogy milyen szögben érkezik be a légkörbe. Ha rossz a szög, akkor vagy elég, vagy visszapattan (erre az esetre jó a kavicsos példa).
  • Sanyix #27
    Kacsáztatás :\ hát nemtom te hogy képzeled el, de nemtom miben hasonlít arra. Parittyázásra inkább.
  • Sanyix #26
    Hát azért nem olyan bonyolult, ha valaki rájön a dolgok lényegére :)
  • wanek #25
    Ez a kavicsos példa pont nem passzol ide.
  • Kagemusha #24
    Képzeld el ugy, mintha a Jupiter gravitációs mezején kacsáztatod a szondát, épp mint azt földi körülmények között teszed egy lapos kaviccsal... ha megfelelő szögben csinálod, a Jupiter megdobja a szondát, ha rosszul, "elsüllyed".
    Persze ez piszok pontos számításokat igényel, egy kis hiba és volt szonda-nincs szonda.
    Nem is beszélve a korrekciókról... mire a szonda elküldi a helyzetét és visszaér a válasz, nem kis idő telik el és ugye a régi pozíció és körülmények már nem érvényesek, a korrigálás lehet, hogy éppen rossz eredményt hoz... és ott nincs ember, aki pontosan ismeri a helyzetet és azonnal kijavítja... tehát piszok nehéz meló.
    Amugy meg Thrawn-nak van igaza: a Jupiter nézegetése csak épp kapóra jön...