Hunter
Interneten hallgatható a Jupiter rádió
A hatalmas Jupiter szokatlan rádiózajok forrása. Az Interneten most bárki meghallgathatja ezeket egy NASA által szponzorált hangsávon. Partra zúduló hullámok, harkályok kopogtatása és a bálnák panaszos kiáltásai. Ezek a Jupiter hangjai.
A gázóriáson nincsenek bálnák vagy fakopáncsok, nincsenek tengerpartok, mégis ezeket a hangokat sugározza a Föld felé. Ezek a hangok szűrődnek ki a Jupiter heves rádióviharaiból, a rövidhullámú hangszórókból, amit a bolygó sarkkörei közelében található természetes rádiósugárzóknak köszönhetünk. Számos rádióamatőr hallotta ezeket a viharokat késő éjszakánként, amikor a Jupiter az égbolt csúcsánál jár. Most mi is meghallgathatjuk a Florida Egyetem Rádió Csillagvizsgálójának élő audió kapcsolatának köszönhetően, ami a NASA támogatásával jutott ki a világhálóra.
A Florida Egyetem rádióantennái
Nem messze a kanyargó Suwannee folyótól, Florida középső részén található az az antenna sorozat ami éjjelente a Jupiterre irányul, 18 és 32 MHz közötti frekvenciatartományban kisérve figyelemmel a bolygó rádiókitöréseit. Érzékeny vevők fordítják le a Jupiter rádióhullámait hangokká. Egy erős vihar során az obszervatórium irányítóterme visszhangzik a koppanásoktól, pukkanásoktól és a morajló hangoktól. A linkek választhatók lassabb, modemes kapcsolatokhoz, vagy a nagyobb sebességű DSL kapcsolatokhoz. Amennyiben a Jupiter hangjait hallgatva (példahangok) emberi és zenei hangokra lennénk figyelmesek, akkor se lepődjünk meg, azok a földi rádióállomásokból szűrődnek be.
Ami az egészen közeli jövőt illeti, a Jupiter hallgatásával február 23-án és március 1-én érdemes megpróbálkozni, ekkor várhatók viharok, és a SpaceWeather.com oldalon részletes naptár is található az eseményekről.
A Jupiter rádióviharait először 1955-ben észlelték, melyeket - mint fentebb is említettük - a Jupiter mágneses pólusai közelében található rádiólézerek sugározzák. A földi lézerek vezetékekből, kristályokból és más elektronikák alkalmazásával készülnek, a Jupiter rádiólézerei ezzel szemben természetes eredetűek, plazmából (ionizált gázból) és mágneses mezőkből állnak. A bolygó sarkvidékein nagy sebességgel lefelé áramló mágneses plazmafolyamok rádióhullámokat bocsátanak ki, ez az úgynevezett "ciklotron mechanizmus". Ennek működése esetén mint rádióforrás a Jupiter még a Napot is képes túlragyogni.
A lézereket részben a bolygó egyik holdja, az Io működteti. Az Io vulkánjai elektromosan vezető gázokat juttatnak a Jupiter magnetoszférájába, ahol felgyülemlenek egy fánk alakú területen, az "Io tóruszban". Az Io miközben a Jupiter körül kering, áthalad a tóruszon és hullámokat kelt. Ezek a mágneses erők által irányított hullámok közel 40 trillió Watt energiát szállítanak a Jupiter sarkvidéki területeire, ami több mint elég a rádióviharok táplálására.
A tórusz a Földről fényképezve
A Jupiter rádióhullámai minden irányban terjednek, a rádiólézer sugara alakját tekintve egy széles homorú kúpra hasonlít. Ha a Föld a kúpon belülre esik, akkor nem hallunk semmit, azonban ha a kúp szélére kerül, akkor erős rádiókitörések észlelhetők. A Jupiter 10 óránként fordul körbe és a kúp, mint egy fénytorony csóvája vele együtt forog. Ahhoz hogy elcsípjünk egy rádió vihart, tudni kell mikor lesz a Föld a kúp szélén, és mikor kerül az Io a megfelelő pozícióba. Ez a kettős együttállás hetente többször is bekövetkezik.
Ha rácsatlakoztunk a hangsávra, ne várjunk azonnali eredményt, a Jupiter rádióforrása szakaszos, így akár egy-egy óra is eltelhet néma csöndben. Az adások változó hosszúságúak, tarthatnak percekig, de elképzelhető hogy csupán csak másodpercekig, nincs két egyforma vihar, ez teszi érdekessé a hallgatásukat.
A gázóriáson nincsenek bálnák vagy fakopáncsok, nincsenek tengerpartok, mégis ezeket a hangokat sugározza a Föld felé. Ezek a hangok szűrődnek ki a Jupiter heves rádióviharaiból, a rövidhullámú hangszórókból, amit a bolygó sarkkörei közelében található természetes rádiósugárzóknak köszönhetünk. Számos rádióamatőr hallotta ezeket a viharokat késő éjszakánként, amikor a Jupiter az égbolt csúcsánál jár. Most mi is meghallgathatjuk a Florida Egyetem Rádió Csillagvizsgálójának élő audió kapcsolatának köszönhetően, ami a NASA támogatásával jutott ki a világhálóra.
A Florida Egyetem rádióantennái
Nem messze a kanyargó Suwannee folyótól, Florida középső részén található az az antenna sorozat ami éjjelente a Jupiterre irányul, 18 és 32 MHz közötti frekvenciatartományban kisérve figyelemmel a bolygó rádiókitöréseit. Érzékeny vevők fordítják le a Jupiter rádióhullámait hangokká. Egy erős vihar során az obszervatórium irányítóterme visszhangzik a koppanásoktól, pukkanásoktól és a morajló hangoktól. A linkek választhatók lassabb, modemes kapcsolatokhoz, vagy a nagyobb sebességű DSL kapcsolatokhoz. Amennyiben a Jupiter hangjait hallgatva (példahangok) emberi és zenei hangokra lennénk figyelmesek, akkor se lepődjünk meg, azok a földi rádióállomásokból szűrődnek be.
Ami az egészen közeli jövőt illeti, a Jupiter hallgatásával február 23-án és március 1-én érdemes megpróbálkozni, ekkor várhatók viharok, és a SpaceWeather.com oldalon részletes naptár is található az eseményekről.
A Jupiter rádióviharait először 1955-ben észlelték, melyeket - mint fentebb is említettük - a Jupiter mágneses pólusai közelében található rádiólézerek sugározzák. A földi lézerek vezetékekből, kristályokból és más elektronikák alkalmazásával készülnek, a Jupiter rádiólézerei ezzel szemben természetes eredetűek, plazmából (ionizált gázból) és mágneses mezőkből állnak. A bolygó sarkvidékein nagy sebességgel lefelé áramló mágneses plazmafolyamok rádióhullámokat bocsátanak ki, ez az úgynevezett "ciklotron mechanizmus". Ennek működése esetén mint rádióforrás a Jupiter még a Napot is képes túlragyogni.
A lézereket részben a bolygó egyik holdja, az Io működteti. Az Io vulkánjai elektromosan vezető gázokat juttatnak a Jupiter magnetoszférájába, ahol felgyülemlenek egy fánk alakú területen, az "Io tóruszban". Az Io miközben a Jupiter körül kering, áthalad a tóruszon és hullámokat kelt. Ezek a mágneses erők által irányított hullámok közel 40 trillió Watt energiát szállítanak a Jupiter sarkvidéki területeire, ami több mint elég a rádióviharok táplálására.
A tórusz a Földről fényképezve
A Jupiter rádióhullámai minden irányban terjednek, a rádiólézer sugara alakját tekintve egy széles homorú kúpra hasonlít. Ha a Föld a kúpon belülre esik, akkor nem hallunk semmit, azonban ha a kúp szélére kerül, akkor erős rádiókitörések észlelhetők. A Jupiter 10 óránként fordul körbe és a kúp, mint egy fénytorony csóvája vele együtt forog. Ahhoz hogy elcsípjünk egy rádió vihart, tudni kell mikor lesz a Föld a kúp szélén, és mikor kerül az Io a megfelelő pozícióba. Ez a kettős együttállás hetente többször is bekövetkezik.
Ha rácsatlakoztunk a hangsávra, ne várjunk azonnali eredményt, a Jupiter rádióforrása szakaszos, így akár egy-egy óra is eltelhet néma csöndben. Az adások változó hosszúságúak, tarthatnak percekig, de elképzelhető hogy csupán csak másodpercekig, nincs két egyforma vihar, ez teszi érdekessé a hallgatásukat.