Hunter
Megpillantották a világ legritkább cetét
Először látták egy tudomány számára szinte teljesen ismeretlen cetfaj két példányát, egy anyát és hím borját Új-Zéland partjainál, bár magára a felismerésre több mint egy évet kellett várni. A Current Biology november 6-i írása részletesen ismerteti a korábban csak a csontjai alapján ismert ásófogú csőrőscetet, a Mesoplodon traversii-t.
A két példány egy homokos fövenyen sodródott a partra, ahol sajnos már nem sikerült megmenteni őket, ugyanakkor szerencsétlenségük az első bizonyíték, hogy a faj képviselői még ma is léteznek, egyben azt is példázva, milyen keveset is tud az ember az óceánok élővilágáról. "Ez az első alkalom, hogy ezt a fajt, melynek képviselői öt méternél is hosszabbak, teljes valójukban láthattuk, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mindjárt kettőt is találtunk belőlük" - mondta Rochelle Constantine, az Auckland Egyetem szakértője. "Egészen mostanáig csak három részleges koponya alapján ismertük, melyeket Új-Zéland és Chile közelében gyűjtöttek be az elmúlt 140 év során. Elképesztő, hogy egy ilyen hatalmas emlősről szinte semmit nem tudunk"
A két bálnát 2010 decemberében fedezték fel, amikor zátonyra futottak, majd elpusztultak az új-zélandi Opape Beach-en. A helyi hatóságok fényképeket készítettek az állatokról, méréseket végeztek, valamint szövetmintákat is vettek. Eleinte egy jóval gyakoribb faj, a Gray-féle csőröscetként azonosították a partra sodródott példányokat, rendkívül hasonló alakjuk miatt nem egyszerű a fajok megkülönböztetése. A fényképek tanúsága szerint szájvonalát és hátuszonyát tekintve nagyon hasonlít egymásra a két faj, csőrük és úszószárnyaik színezete azonban sokkal sötétebb. Valódi kilétükre csak a DNS elemzést követően jöttek rá, amit rutinszerűen végeztek el egy 20 évet felölelő program részeként, melynek célja az Új-Zélandot körülölelő vizekben található 13 csőrös bálnafaj adatainak begyűjtése.
"Amikor a minták beérkeztek a laboratóriumunkba, ugyanúgy kinyertük belőlük a DNS-t, mint az összes többi hasonló mintából, és nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy ezek ásófogú csőröscetek voltak" - mondta Constantine. "Többször is végig futtattuk a mintákat, mielőtt közzé tettük volna az eredményeinket"
Maguk a kutatók sem tudják, miért ennyire rejtőzködő a szóban forgó faj. A csőröscetek rendkívüli mélységekbe képesek merülni, emellett több százmillió négyzetkilométerről beszélünk, melyen számtalan mélytengeri faj él, felderítésük gyakorlatilag lehetetlen feladat elé állítva a kutatókat. "Elképzelhető, hogy egyszerűen csak egy nyílt tengeri fajról van szó, ami az óceánok mélyén él és pusztul el, és csak ritkán vetődik a partra" - találgatott Constantine. "Új-Zélandot hatalmas óceánok veszik körül. Rengeteg tengeri élőlény létezhet, ami ismeretlen marad számunkra"
A két példány egy homokos fövenyen sodródott a partra, ahol sajnos már nem sikerült megmenteni őket, ugyanakkor szerencsétlenségük az első bizonyíték, hogy a faj képviselői még ma is léteznek, egyben azt is példázva, milyen keveset is tud az ember az óceánok élővilágáról. "Ez az első alkalom, hogy ezt a fajt, melynek képviselői öt méternél is hosszabbak, teljes valójukban láthattuk, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mindjárt kettőt is találtunk belőlük" - mondta Rochelle Constantine, az Auckland Egyetem szakértője. "Egészen mostanáig csak három részleges koponya alapján ismertük, melyeket Új-Zéland és Chile közelében gyűjtöttek be az elmúlt 140 év során. Elképesztő, hogy egy ilyen hatalmas emlősről szinte semmit nem tudunk"
A két bálnát 2010 decemberében fedezték fel, amikor zátonyra futottak, majd elpusztultak az új-zélandi Opape Beach-en. A helyi hatóságok fényképeket készítettek az állatokról, méréseket végeztek, valamint szövetmintákat is vettek. Eleinte egy jóval gyakoribb faj, a Gray-féle csőröscetként azonosították a partra sodródott példányokat, rendkívül hasonló alakjuk miatt nem egyszerű a fajok megkülönböztetése. A fényképek tanúsága szerint szájvonalát és hátuszonyát tekintve nagyon hasonlít egymásra a két faj, csőrük és úszószárnyaik színezete azonban sokkal sötétebb. Valódi kilétükre csak a DNS elemzést követően jöttek rá, amit rutinszerűen végeztek el egy 20 évet felölelő program részeként, melynek célja az Új-Zélandot körülölelő vizekben található 13 csőrös bálnafaj adatainak begyűjtése."Amikor a minták beérkeztek a laboratóriumunkba, ugyanúgy kinyertük belőlük a DNS-t, mint az összes többi hasonló mintából, és nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy ezek ásófogú csőröscetek voltak" - mondta Constantine. "Többször is végig futtattuk a mintákat, mielőtt közzé tettük volna az eredményeinket"
Maguk a kutatók sem tudják, miért ennyire rejtőzködő a szóban forgó faj. A csőröscetek rendkívüli mélységekbe képesek merülni, emellett több százmillió négyzetkilométerről beszélünk, melyen számtalan mélytengeri faj él, felderítésük gyakorlatilag lehetetlen feladat elé állítva a kutatókat. "Elképzelhető, hogy egyszerűen csak egy nyílt tengeri fajról van szó, ami az óceánok mélyén él és pusztul el, és csak ritkán vetődik a partra" - találgatott Constantine. "Új-Zélandot hatalmas óceánok veszik körül. Rengeteg tengeri élőlény létezhet, ami ismeretlen marad számunkra"
