A nyílt vízen általában lehetetlen elrejtőzni, egyes cápáknak azonban sikerült ezt a problémát is megoldaniuk, azáltal, hogy láthatatlanná teszik magukat mind a zsákmány, mind a ragadozók számára.

Az optikai illúziót egy fénytrükkel érik el, írja egy új tanulmány, ami elsőként ad kísérleti igazolást a cápák lumineszcenciájára, vagyis fénysugárzására. Julein Claes, a tanulmány szerzőjének elmondása szerint közel 50 cápafaj, az ismert cápák 10 százaléka képes testéből fényt kibocsátani. Cleas és munkatársai a belga Louvain Katolikus Egyetem Föld és Élet Intézetének tengerbiológiai laboratóriumában a tanulmányhoz egy bizonyos cápára összpontosítottak, a fekete tüskéscápára, amit a "fjordok fantom vadászaként" is emlegetnek.

Ennek a cápának az álcája a fotofóroknak nevezett fénykibocsátó szerveknek tulajdonítható, melyek teste alsó részén helyezkednek el, "csillámlást eredményezve ezen a területen", magyarázta Claes a Discovery News-nak.

"Mivel számos ragadozó rendelkezik felfelé néző szemekkel, ezért ez gyakori álcázási módszer a mezopelágikus zónában (a felszíntől számított 200-1000 méter közötti mélységben), azonban ez az első eset, hogy ezt cápáknál is sikerült demonstrálni" - tette hozzá.

A tanulmányhoz Claes és csapata egy hím és egy nőstény fekete tüskéscápát fogott be a norvégiai Bergennél, majd a kísérletek erejéig természetes élőhelyüket utánozandó hideg és sötét víztartályokban helyezték el őket. Ezt követően a kutatók megmérték a cápák foszforeszkálásának erősségét, majd valamivel később újra elvégezték a méréseket, miután a cápákat felülről fénnyel stimulálták, hogy megfigyeljék a fényre adott reakcióikat.


A befogás után a legtöbb cápa azonnal egy spontán és hosszan tartó foszforeszkálást tanúsít, ez sokszor egy óránál is tovább tart. Ennek a fénynek a spektruma szinte megegyezik a cápa megszokott mélyvízi otthonának spektrumával. A cápák képesek valamelyest hozzáigazítani az általuk kibocsátott fényt a külső fény változásaihoz. Ez a képesség azt sugallja, hogy egyaránt használják szemüket és egy apró mirigyet az agyukban a felülről érkező fény megfigyelésére. Akárcsak a legtöbb cápának, ennek a fajnak a szája is a hasukhoz közelebb esik, így álcázórendszerük megkönnyíti a zsákmány elfogását.

Ahogy a rúzs kihangsúlyozza a női ajkat, úgy vonzza a cápák fénye az ellenkező nem képviselőit. "A fénykibocsátásnak kommunikációs funkciója is van, közelről szemlélve az állat egyes részei világosabbnak tűnnek. Ilyen a nemi szerveket is magában foglaló medence rész" - vélekedett Claes.


Bernard Seret, a francia Nemzeti Természettörténeti Múzeum cápaszakértője egyetért az új tanulmányban foglaltakkal. Seret reméli, hogy a kutatócsapat a cápák biofoszforeszkálásának több más lehetséges funkciójára is rábukkan. Ugyancsak elismeréssel szólt a belgák eredményéről Rui Coelho, a Floridai Természettörténeti Múzeum cápakutató tudósa. "Engem leginkább az a felfedezés lepett meg a tanulmányban, mely szerint a cápák hasfelületén kibocsátott fény nagyban megegyezik környezetük fényével, ami egyfajta ellen-megvilágításként lehetővé teszi, hogy láthatatlanok maradjanak mind ragadozóik, mind áldozataik számára" - nyilatkozott a Discovery-nek. A tanulmányozott faj képviselői kis, mindössze félméteres méretükkel semmilyen veszélyt nem jelentenek az emberre.