Hunter
Mars 3D, érkeznek a Curiosity felvételei
Miután a nukleáris meghajtású Curiosity marsjáró túlélte a leszállást első marsi napján leellenőrizte saját állapotát, mely alapján eddig minden tevékenységének teljesítése és a robot állapota is megfelelőnek tűnik. Közel 5 megabyte adatot sikerült visszaküldenie a Földre a NASA Mars Odyssey műholdján keresztül.
A Curiosity MAHLI (Mars Hand Lens Imager) kamerájával készült színes felvétel a landolást követő első nap délutánján
Amint azt már a leszálláskor is írtuk, a marsjáró nagyjából egyhónapos előkészületi fázisában beüzemelik a Curiosity magas konverziós erősítésű kommunikációs antennáját, tudományos adatokat gyűjtenek a robot Sugárzás Kiértékelő Detektorától és a Környezet Figyelő Állomás műszereitől, miközben további felvételeket készítenek. Ez a fázis arra szolgál, hogy kitapasztalják a marsjáró alrendszereinek és műszereinek a leszállás utáni viselkedését a Mars közegében és gravitációs mezejében.
A kezdeti alacsony felbontású képeket színesek, sőt 3D-sek is követték. A fenti felvétel is egy háromdimenziós kép a Curiosity előtt elterülő tájról. A képet a marsjáró elején elhelyezett veszély-elkerülő kamerapáros (HAC) készítette. A leszállás a képen is látható Mount Sharp, egy 5,5 kilométer magas hegy közelében zajlott le, a kilátást az egyik "szemnél" elhelyezkedő fúró zavarja egy kicsit.
A következő kép ugyancsak három dimenzióban a marsjáró mögötti tájat mutatja be. Itt a Gale-kráter peremének egy része, illetve az előtérben a marsjáró egyik kereke látható. A fényes folt a napfény által okozott telítettség.
A leszálláshoz használt rendszer négy fő eleme is jól látható a Mars Reconnaissance Orbiter felvételén. A landolás során elsőként a hőpajzs (heat shield) csapódott be a felszínbe, amit az ejtőernyővel (parachute) összekapcsolt alsó burkolat követett (back shell), majd végül, miután az összekötő kábeleket elvágta a rendszer, a sima leszállást biztosító égi daru (sky crane) tovább repülve északnyugati irányba, a Curiosity-tól biztos távolságban ért földet. Mind a négy elemnél viszonylag sötét területek figyelhetők meg, amik a talajt éréskor felkavart port jelölik. A marsjáró körül az égi daru hajtóművei jóval nagyobb területen mozgatták meg az amúgy állandó felszínt, egy kétoldalas szimmetrikus mintát rajzolva ki.
Augusztus 8-án, magyar idő szerint 11 óra 30 perckor megérkeztek a navigációs kamera első felvételei
A legfrissebb képeket a fő kamerarúd tetején elhelyezkedő navigációs kamera készítette, ami időközben ugyancsak elfoglalta végleges pozícióját, közel 2 méteres magasságban.
A Curiosity MAHLI (Mars Hand Lens Imager) kamerájával készült színes felvétel a landolást követő első nap délutánján
Amint azt már a leszálláskor is írtuk, a marsjáró nagyjából egyhónapos előkészületi fázisában beüzemelik a Curiosity magas konverziós erősítésű kommunikációs antennáját, tudományos adatokat gyűjtenek a robot Sugárzás Kiértékelő Detektorától és a Környezet Figyelő Állomás műszereitől, miközben további felvételeket készítenek. Ez a fázis arra szolgál, hogy kitapasztalják a marsjáró alrendszereinek és műszereinek a leszállás utáni viselkedését a Mars közegében és gravitációs mezejében.
A kezdeti alacsony felbontású képeket színesek, sőt 3D-sek is követték. A fenti felvétel is egy háromdimenziós kép a Curiosity előtt elterülő tájról. A képet a marsjáró elején elhelyezett veszély-elkerülő kamerapáros (HAC) készítette. A leszállás a képen is látható Mount Sharp, egy 5,5 kilométer magas hegy közelében zajlott le, a kilátást az egyik "szemnél" elhelyezkedő fúró zavarja egy kicsit.
A következő kép ugyancsak három dimenzióban a marsjáró mögötti tájat mutatja be. Itt a Gale-kráter peremének egy része, illetve az előtérben a marsjáró egyik kereke látható. A fényes folt a napfény által okozott telítettség.
A leszálláshoz használt rendszer négy fő eleme is jól látható a Mars Reconnaissance Orbiter felvételén. A landolás során elsőként a hőpajzs (heat shield) csapódott be a felszínbe, amit az ejtőernyővel (parachute) összekapcsolt alsó burkolat követett (back shell), majd végül, miután az összekötő kábeleket elvágta a rendszer, a sima leszállást biztosító égi daru (sky crane) tovább repülve északnyugati irányba, a Curiosity-tól biztos távolságban ért földet. Mind a négy elemnél viszonylag sötét területek figyelhetők meg, amik a talajt éréskor felkavart port jelölik. A marsjáró körül az égi daru hajtóművei jóval nagyobb területen mozgatták meg az amúgy állandó felszínt, egy kétoldalas szimmetrikus mintát rajzolva ki.
Augusztus 8-án, magyar idő szerint 11 óra 30 perckor megérkeztek a navigációs kamera első felvételei
A legfrissebb képeket a fő kamerarúd tetején elhelyezkedő navigációs kamera készítette, ami időközben ugyancsak elfoglalta végleges pozícióját, közel 2 méteres magasságban.
