Hunter
Lemaradhat a NASA a Curiosity leszállásáról
Elképzelhető, hogy a NASA nem tudja végig követni legújabb Mars-kutató egységének leszállását.
A Curiosity marsjáró augusztus 6-án landol a vörös bolygó legmélyebb területét, a Gale-krátert célozva meg. Az amerikai űrügynökség műholdakkal követi az ereszkedést, elsődleges eszköze azonban jelen állás szerint nem a megfelelő pozícióban helyezkedik el.
A szóban forgó Mars Odyssey egy meghibásodását kellett kiküszöbölniük a NASA mérnökeinek, aminek következtében a műhold elhagyta legkedvezőbb megfigyelési pályáját. Amennyiben az elkövetkező három hét során nem sikerül vissza navigálni a műholdat, a NASA pont a felszín eléréséről marad le.
A tizedik évében járó Odyssey-nél még június 8-án lépett fel a meghibásodás, jelenleg a tartalék reakciókerékkel üzemel
Mindez természetesen nem befolyásolja a manőver végkimenetelét, mivel a Curiosity leszállórendszere minden mozzanatot automatikusan végez, viszont garantáltan feszült lesz a légkör a vezérlőteremben, mivel a küldetés irányítói nem kapnak folyamatos adatokat a a 2,5 milliárd dolláros küldetés legkritikusabb műveletéről. "Jelenleg úgy néz ki, hogy az Odyssey nem lesz azon a ponton, ahol lennie kellene" - nyilatkozott a sajtónak Doug McCuistion, a NASA Mars-kutatási programjának vezetője. "Lehetnek változások a valós idejű kommunikációban. Tájékoztatni fogjuk önöket a dolgok alakulásáról; van még bőven tennivalónk. Azt azonban ne feledjék, hogy mindez nem veszélyezteti a Curiosity leszállását, nincs rá semmilyen hatással"
A 900 kilogrammos robotegység belépése a Mars légkörébe, ereszkedése és landolása (az EDL fázis) az egész küldetés legkockázatosabb része. A marsjáró egy védőkapszulában óránkénti 20.000 kilométeres sebességgel zuhan be a Mars légkörébe és megkísérli 1 m/s-ra lassítani magát a zökkenőmentes leszállás érdekében. Ezt a gyors lassulást körülbelül 7 perc alatt kell elérnie, különben leszállás helyett becsapódásról beszélhetünk. A mérnökök egy teljes EDL rendszert építettek, ami a szokásos szuperszonikus ejtőernyő mellett egy rakétahajtású darut is magába foglal. Mindennek óramű pontossággal kell működnie a siker érdekében.
Az eredeti tervezet szerint az Odyssey végig kísérte volna a teljes leszállást, átjátszva a marsjáró UHF jeleit egészen a landolásig és az azt követő néhány percig az irányítóközpont számára, a műhold azonban nemrég egy reakciókerék meghibásodást szenvedett el. Ez az eszköz biztosítja a műhold orientációját és magasságának üzemanyag égetés nélküli megtartását az űrben. A problémát vizsgáló mérnököknek még nem sikerült visszatéríteniük az Odyssey a megfelelő pályára és valószínűleg erre az elkövetkező három hét sem lesz elegendő, adatok nélkül hagyva a NASA-t a leszállás utolsó két percében.
Ahogy a Curiosity eltűnik a Gale-kráterben, onnantól a földi antennák sem lesznek képesek segíteni. A meredek kráterfalak blokkolják a közvetlen rádióadást, mindez pedig nem sokkal az ejtőernyő kinyílása után következik be. Az ESA Mars Express műholdja is figyeli az eseményeket, pozíciójából adódóan azonban ugyanazzal a problémával kell szembe néznie, mint a földi antennáknak. A NASA másik műholdja, a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) látni fogja ugyan a teljes leszállást, de adatátvitel terén csak "tárolás és továbbítás" képességgel rendelkezik, ami jelentős késést jelent az adatok eljuttatásában a Földre. Az MRO információi csak 3-4 órával a marsjáró leszállása után jutnak el a mérnökökhöz, ennél sokkal jobb opció az Odyssey, ami a tervezett landolási időpont után 5-10 perccel halad át a Gale fölött, amire augusztus 6-án magyar idő szerint 7 óra 35 és 40 perc között kerül sor, ekkor a Curiosity már a felszínen lesz. Ez az időpont az úgynevezett "földi vételi idő", vagyis a Marsról küldött jelek földi vételi ideje, a két bolygót elválasztó 250 millió kilométer ugyanis 14 perces csúszást jelent a rádióadásokban.
A Gale-kráter
A Curiosity, hivatalos nevén a Mars Science Laboratory (MSL) a valaha egy másik bolygó felszínére küldött legkifinomultabb űrjármű. Ha a landolás sikeres lesz, a marsjáró 98 földi hetet tölt a marsi talaj és kőzetek vizsgálatával a jelen és a múlt azon jelei után kutatva, melyek szerint a bolygó képes lehetett a mikrobai élet fenntartására. Azért esett a Gale-kráterre a választás, mert a műholdas felvételek tanúsága szerint a kráterben olyan üledék található, ami csak bőséges víz jelenlétében rakódhatott le.
A Curiosity tíz fejlett műszerrel van ellátva, plutónium akkumulátorával pedig több mint egy évtizeden át dolgozhat a felszínen, amennyiben műszerei élettartama lehetővé teszi.
A szóban forgó Mars Odyssey egy meghibásodását kellett kiküszöbölniük a NASA mérnökeinek, aminek következtében a műhold elhagyta legkedvezőbb megfigyelési pályáját. Amennyiben az elkövetkező három hét során nem sikerül vissza navigálni a műholdat, a NASA pont a felszín eléréséről marad le.
A tizedik évében járó Odyssey-nél még június 8-án lépett fel a meghibásodás, jelenleg a tartalék reakciókerékkel üzemel
Mindez természetesen nem befolyásolja a manőver végkimenetelét, mivel a Curiosity leszállórendszere minden mozzanatot automatikusan végez, viszont garantáltan feszült lesz a légkör a vezérlőteremben, mivel a küldetés irányítói nem kapnak folyamatos adatokat a a 2,5 milliárd dolláros küldetés legkritikusabb műveletéről. "Jelenleg úgy néz ki, hogy az Odyssey nem lesz azon a ponton, ahol lennie kellene" - nyilatkozott a sajtónak Doug McCuistion, a NASA Mars-kutatási programjának vezetője. "Lehetnek változások a valós idejű kommunikációban. Tájékoztatni fogjuk önöket a dolgok alakulásáról; van még bőven tennivalónk. Azt azonban ne feledjék, hogy mindez nem veszélyezteti a Curiosity leszállását, nincs rá semmilyen hatással"
A 900 kilogrammos robotegység belépése a Mars légkörébe, ereszkedése és landolása (az EDL fázis) az egész küldetés legkockázatosabb része. A marsjáró egy védőkapszulában óránkénti 20.000 kilométeres sebességgel zuhan be a Mars légkörébe és megkísérli 1 m/s-ra lassítani magát a zökkenőmentes leszállás érdekében. Ezt a gyors lassulást körülbelül 7 perc alatt kell elérnie, különben leszállás helyett becsapódásról beszélhetünk. A mérnökök egy teljes EDL rendszert építettek, ami a szokásos szuperszonikus ejtőernyő mellett egy rakétahajtású darut is magába foglal. Mindennek óramű pontossággal kell működnie a siker érdekében.
Az eredeti tervezet szerint az Odyssey végig kísérte volna a teljes leszállást, átjátszva a marsjáró UHF jeleit egészen a landolásig és az azt követő néhány percig az irányítóközpont számára, a műhold azonban nemrég egy reakciókerék meghibásodást szenvedett el. Ez az eszköz biztosítja a műhold orientációját és magasságának üzemanyag égetés nélküli megtartását az űrben. A problémát vizsgáló mérnököknek még nem sikerült visszatéríteniük az Odyssey a megfelelő pályára és valószínűleg erre az elkövetkező három hét sem lesz elegendő, adatok nélkül hagyva a NASA-t a leszállás utolsó két percében.
Ahogy a Curiosity eltűnik a Gale-kráterben, onnantól a földi antennák sem lesznek képesek segíteni. A meredek kráterfalak blokkolják a közvetlen rádióadást, mindez pedig nem sokkal az ejtőernyő kinyílása után következik be. Az ESA Mars Express műholdja is figyeli az eseményeket, pozíciójából adódóan azonban ugyanazzal a problémával kell szembe néznie, mint a földi antennáknak. A NASA másik műholdja, a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) látni fogja ugyan a teljes leszállást, de adatátvitel terén csak "tárolás és továbbítás" képességgel rendelkezik, ami jelentős késést jelent az adatok eljuttatásában a Földre. Az MRO információi csak 3-4 órával a marsjáró leszállása után jutnak el a mérnökökhöz, ennél sokkal jobb opció az Odyssey, ami a tervezett landolási időpont után 5-10 perccel halad át a Gale fölött, amire augusztus 6-án magyar idő szerint 7 óra 35 és 40 perc között kerül sor, ekkor a Curiosity már a felszínen lesz. Ez az időpont az úgynevezett "földi vételi idő", vagyis a Marsról küldött jelek földi vételi ideje, a két bolygót elválasztó 250 millió kilométer ugyanis 14 perces csúszást jelent a rádióadásokban.
A Gale-kráter
A Curiosity, hivatalos nevén a Mars Science Laboratory (MSL) a valaha egy másik bolygó felszínére küldött legkifinomultabb űrjármű. Ha a landolás sikeres lesz, a marsjáró 98 földi hetet tölt a marsi talaj és kőzetek vizsgálatával a jelen és a múlt azon jelei után kutatva, melyek szerint a bolygó képes lehetett a mikrobai élet fenntartására. Azért esett a Gale-kráterre a választás, mert a műholdas felvételek tanúsága szerint a kráterben olyan üledék található, ami csak bőséges víz jelenlétében rakódhatott le.
A Curiosity tíz fejlett műszerrel van ellátva, plutónium akkumulátorával pedig több mint egy évtizeden át dolgozhat a felszínen, amennyiben műszerei élettartama lehetővé teszi.