Ugyanazon nyersanyagokat alapul véve a Mars jobb otthon lett volna az élet kialakulásához, mint a Föld, ami egyes tudósok szerint túlságosan "vizes" volt ahhoz, hogy az élet megvesse a lábát.

Szárazföld nélkül az élet beindításához szükséges kémia nem túl jól működik, mert a genetikát támogató molekulák, mint az RNS sok tekintetben instabilak kémiailag, különösen a vízben. Ez felvet egy problémát, mivel az élet, legalábbis amilyennek ma ismerjük, látszólag igényli a vizet. "Hogyan lehetséges, hogy a modern életet támogató vegyületek, melyek annyira instabilak a vízben, mégis vízben keletkeztek?" - teszi fel a kérdést Steven Benner, a floridai Alkalmazott Molekuláris Evolúció Alapítvány biokémikusa.

Erre logikus válasz lenne, hogy az élet olyan helyeken fejlődött ki, ami időnként kiszáradt. "Stabillá tehetők az RNS és építőelemei egy Föld-szerű környezetben, feltéve, hogy olyan közegbe helyezzük, ami vízben szegény" - magyarázta Benner a Discovery-nek, példaként a Föld egyik legszárazabb és legforróbb helyét, a Death Valley-t említve, ami ennek ellenére rendelkezik élővilággal. Bár ritkák, kiadósak az esőzések, szerves összetevőket biztosítva a légkörből, ugyanakkor jelen van a ciklikus szárazság. "Ha kapunk az RNS-hez építőelemeket, akkor genetikát is kapunk és egyenes út vezet az élethez" - tette hozzá.

Mindez mégsem ilyen egyszerű. A korai Földet modellező tudósok szerint bolygónknak nem voltak száraz foltjai. A Föld az élet kialakulásakor egy vízi világ volt, valami olyasmi, amit Kevin Costner azonos című filmje ábrázolt. "Ha a Föld a mostanihoz viszonyítva két-háromszoros víztömeggel rendelkezett, akkor nem voltak kibukkanó száraz területek" - mondta Norman Sleep, a Stanford Egyetem geofizikusa.

A recepthez legközelebb eső, alkalmasnak mondható hely a Mars. Bár ma száraz, a kutatások szerint a vörös bolygó felszínén egykor létezett folyékony víz, igaz meg sem közelítette a földi mennyiséget. "A Marson az összes kémia rendelkezésre állhatott, amit kívánni lehet" - mondta Benner, aki szerint a Marson sokkal gyorsabban is fejlődhetett az élet, mint a Földön, mivel a Mars kisebb, ezáltal gyorsabban hűlt le. Mindezek mellett megúszott egy hatalmas ütközést is, ami a Föld esetében kiszakította a Holdat, továbbá védettebb is, mint a Föld, ha az aszteroida bombázást nézzük. "A Mars már azelőtt lakható volt, hogy a Földön megjelent volna a 'kiadó' tábla" - mondta Sleep.

Az időnként a Föld felszínére hulló Mars-kőzetek egy lehetséges szállítási mechanizmust jelenthettek a két világ között. A német Osnabrück Egyetem biofizikai karának kutatói is úgy vélik, hogy az élet az óceánok helyett a lehűlt szárazföldi tavakban alakulhatott ki, a hatalmas víztömegek csupán a későbbi terjedést segíthették. A tudósok jó ideje elmélkednek azon, hogy az élet kémiájában miért olyan magas a kálium aránya a nátriumhoz viszonyítva. Az összes modern sejtben megfigyelhető a szervetlen ionok ilyen jellegű összetétele, ami a geotermikus pára kondenzátum kémiájának felel meg és nem az óceánénak. A korai óceánok vize negyvenszer annyi nátriumot tartalmazhatott, mint káliumot. Ez több más körülménnyel együtt koránt sem nevezhető hasznosnak az első sejtek kialakulásához, írta a német tanulmányt jegyző Armen Mulkidjanian, aki szerint a protosejtek magas kálium-nátrium arányú környezetben fejlődtek ki, viszonylag magas cink, mangán és foszfor koncentráció mellett.