Hunter
Bemutatták az első Orion kapszulát
A Kennedy Űrközpontban hivatalosan is bemutatták a NASA űrsikló-korszak utáni első űrjárművének, az Orion kapszulának a központi elemét. Az Orion képes lesz kilépni az alacsony földkörüli pályáról, megnyitva az utat az emberi mélyűr küldetések előtt. Az első próbarepülést 2014-re tervezik.
"Az Orion az űrkutatás egy új korszakát hozza el, lehetővé téve, hogy minden korábbinál messzebbre merészkedjünk. A jövő itt van, és a jármű, amit ma itt látunk nem egy Powerpoint bemutató. Ez egy valódi űrhajó, ami 2014-ben már próbarepülést fog végrehajtani" - mondta beszédében a több mint 400 fős, mérnökökből, technikusokból és vezetőkből álló hallgatóságának az űrközpont igazgatója, Robert Cabana, egykori űrsikló parancsnok.
Az első Orion kapszula magját képező, alumínium ötvözetből készült, zöld legénységi modult a múlt héten szállították a Kennedy Űrközpontba, amit a jövő év során a mérnökök egy hőpajzzsal látnak el, illetve beszerelik a repülési rendszereket és a fedélzeti számítógépeket az összes többi létfontosságú alkatrésszel együtt.
A NASA egy új Saturn 5-osztályú, nehéz rakományok szállítására alkalmas rakétát tervez a jövő emberi mélyűr küldetéseihez, a 2014-es teszthez azonban a United Launch Alliance Delta 4 rakétáját fogják használni. A Delta 4 megközelítőleg 5.800 kilométer magasságú pályára állítja az Oriont. A kapszula ezt a pályát elhagyva óránkénti 32.000 kilométeres sebességgel fog visszatérni a légkörbe, szimulálva azt a sebességet, amit egy mélyűr küldetésből visszatérő űrhajósnak el kell majd viselnie. "Ez alapvetően a legelső legénység nélküli teszt" - mondta Rex Walheim, az utolsó űrsikló legénység tagja. "Az űrállomás magasságának körülbelül tizenötszörösére küldik fel, hogy egy igazi nagy sebességű visszatérést produkáljunk. Egyértelmű, hogy minél messzebbre küldünk valamit, annál nagyobb sebességgel érkezik vissza, ami nagy segítség lesz a hőpajzs és az összes többi fedélzeti rendszer tesztelésében, megmutatva, min kell még alakítanunk a következő próbaút előtt"
Ha ez a repülés jól sikerül a NASA vezetősége a következő próbarepülést egy SLS rakétával végezné el 2017-ben, mellyel a rendszerek teljesítményét mérnék fel, majd a harmadik repülés, amire 2021-ig kerülne sor már akár négy főnyi legénységet is magával vihet. Az időpontok nem tűnnek túl közelinek, azonban ezekhez is szükség van a Kongresszus folyamatos finanszírozására, ami a jelenlegi költségvetési hiányok, adók és a szövetségi kiadások csökkentésére irányuló általános nyomás közepette elég kényes kérdés. A NASA az új rakéták és kapszulák fejlesztésén túl a kereskedelmi emberi űrrepülést is támogatja, ami a Nemzetközi Űrállomás (ISS) elérését biztosítaná az amerikai asztronautáknak. Az első emberi kereskedelmi próbarepülésre már 2015-ben sor kerülhet, az első ISS-re utazó NASA legénység azonban leghamarabb csak 2017-ben kelhet útra az amerikai űrjárművekkel.
"Az Orion az űrkutatás egy új korszakát hozza el, lehetővé téve, hogy minden korábbinál messzebbre merészkedjünk. A jövő itt van, és a jármű, amit ma itt látunk nem egy Powerpoint bemutató. Ez egy valódi űrhajó, ami 2014-ben már próbarepülést fog végrehajtani" - mondta beszédében a több mint 400 fős, mérnökökből, technikusokból és vezetőkből álló hallgatóságának az űrközpont igazgatója, Robert Cabana, egykori űrsikló parancsnok.
Az első Orion kapszula magját képező, alumínium ötvözetből készült, zöld legénységi modult a múlt héten szállították a Kennedy Űrközpontba, amit a jövő év során a mérnökök egy hőpajzzsal látnak el, illetve beszerelik a repülési rendszereket és a fedélzeti számítógépeket az összes többi létfontosságú alkatrésszel együtt.
A NASA egy új Saturn 5-osztályú, nehéz rakományok szállítására alkalmas rakétát tervez a jövő emberi mélyűr küldetéseihez, a 2014-es teszthez azonban a United Launch Alliance Delta 4 rakétáját fogják használni. A Delta 4 megközelítőleg 5.800 kilométer magasságú pályára állítja az Oriont. A kapszula ezt a pályát elhagyva óránkénti 32.000 kilométeres sebességgel fog visszatérni a légkörbe, szimulálva azt a sebességet, amit egy mélyűr küldetésből visszatérő űrhajósnak el kell majd viselnie. "Ez alapvetően a legelső legénység nélküli teszt" - mondta Rex Walheim, az utolsó űrsikló legénység tagja. "Az űrállomás magasságának körülbelül tizenötszörösére küldik fel, hogy egy igazi nagy sebességű visszatérést produkáljunk. Egyértelmű, hogy minél messzebbre küldünk valamit, annál nagyobb sebességgel érkezik vissza, ami nagy segítség lesz a hőpajzs és az összes többi fedélzeti rendszer tesztelésében, megmutatva, min kell még alakítanunk a következő próbaút előtt"
Ha ez a repülés jól sikerül a NASA vezetősége a következő próbarepülést egy SLS rakétával végezné el 2017-ben, mellyel a rendszerek teljesítményét mérnék fel, majd a harmadik repülés, amire 2021-ig kerülne sor már akár négy főnyi legénységet is magával vihet. Az időpontok nem tűnnek túl közelinek, azonban ezekhez is szükség van a Kongresszus folyamatos finanszírozására, ami a jelenlegi költségvetési hiányok, adók és a szövetségi kiadások csökkentésére irányuló általános nyomás közepette elég kényes kérdés. A NASA az új rakéták és kapszulák fejlesztésén túl a kereskedelmi emberi űrrepülést is támogatja, ami a Nemzetközi Űrállomás (ISS) elérését biztosítaná az amerikai asztronautáknak. Az első emberi kereskedelmi próbarepülésre már 2015-ben sor kerülhet, az első ISS-re utazó NASA legénység azonban leghamarabb csak 2017-ben kelhet útra az amerikai űrjárművekkel.