Hunter
Repült a Copenhagen Suborbitals
Végre elstartolt a dán űr-fanatikusokbóll álló Copenhagen Suborbitals rakétája, ami legutóbb egy fűtőegységként szolgáló hajszárító meghibásodása miatt ragadt a kilövőálláson.
Az egyszemélyes, minden más megoldásnál olcsóbb űrrepülést hajszoló csapat sikere nem mondható teljesnek, a dán rakéta ugyanis a kitűzött 15 kilométeres magasság helyett csupán 2 kilométerig jutott és az ejtőernyőrendszere sem működött kifogástalanul. A non-profit Copenhagen Suborbitals reményei szerint a körülbelül 12,5 millió forintnak megfelelő összegből megépített HEAT-1X rakéta felturbózott változata egy napon embert repíthet a világűr peremére.
Az első próbarepülést tavaly szeptemberben hajtották volna végre, a tengeri kilövő platformon magasodó szerkezet, melynek csúcsán egy átlátszó plexiüveggel borított orrkúppal rendelkező kapszula ékeskedett, fedélzetén egy tesztbábúval, csupán némi füstöt eresztett ki magából, ettől eltekintve azonban semmi nem történt. A BBC akkori beszámolója szerint egy szelep meghibásodása miatt mondott csődöt a kísérlet, ami a rendkívül hideg folyékony oxigént juttatta volna a rakétamotorhoz. Később a helyi Copenhagen Post napilap kiderítette, a szelepet fűtő hajszárító meghibásodása volt a bajok okozója, ezt az elemet egy dán szupermarketben szerezték be potom 3.600 forintnak megfelelő dán koronáért.
A második kísérletre június 3-án kerítettek sort. A rakéta ezúttal rendben el is indult utasával, a tesztbábúval, 2 kilométer megtétele után azonban a hajtóművet kénytelenek voltak távirányítással leállítani, a rakéta ugyanis kezdett lesodródni a pályájáról, tájékoztatott Kristian Von Bengtson, a Copenhagen Suborbitals egyik alapítója. A mostani 2 kilométer nem hangzik soknak, ha figyelembe vesszük, hogy a világűr pereme 100 kilométeres magasságban kezdődik, sőt még az eredeti 15 kilométeres célkitűzéshez viszonyítva sem, Von Bengtson azonban összességében elégedett volt a pénteki eredményekkel. "Eljutottunk arról a pontról, hogy beszélünk róla, majd megépítjük és teszteljük, a tényleges repülésig, ebben az értelemben tehát ez egy nagy siker" - nyilatkozott a New Scientist-nek. "Elképesztő érzés, minden hazaviszünk magunkkal, amit ma itt megtanultunk. Most már sokkal többet tudunk egy rakéta levegőbe juttatásáról" - kontrázott rá a cég társalapítója, Peter Madsen a Copenhagen Postban.
A társaság 2008-ban kezdte működését, céljuk, hogy Tycho Brahe kapszulájukkal emberi szuborbitális repülést hajtsanak végre. Az utassal együtt is mindössze 300 kilogramm körüli súlyú, 3,5 méteres kapszulában egyetlen ember fér el, az is félig ülő, félig álló helyzetben. "Célunk, hogy megmutassuk a világnak, hogy az emberi űrrepülés különbözhet a szokásos költséges kormányzati projektektől. Minden időnket egy szuborbitális űrjárműsorozat kifejlesztésének szenteljük, amivel szeretnénk kikövezni a mikroméretű űrhajók előtti utat" - olvasható a társaság weblapján.
Ilyen volt a repülés a kapszulából nézve
Madsen és von Bengtson teljes egészében a magánszemélyek felajánlásaiból és különböző szponzori pénzekből dolgoznak. Munkájuk eddig elég hatékonynak mondható, állításuk szerint mindössze 60.000 dollárt költöttek évente a HEAT 1X és a Tycho Brahe kifejlesztésére.
Az egyszemélyes, minden más megoldásnál olcsóbb űrrepülést hajszoló csapat sikere nem mondható teljesnek, a dán rakéta ugyanis a kitűzött 15 kilométeres magasság helyett csupán 2 kilométerig jutott és az ejtőernyőrendszere sem működött kifogástalanul. A non-profit Copenhagen Suborbitals reményei szerint a körülbelül 12,5 millió forintnak megfelelő összegből megépített HEAT-1X rakéta felturbózott változata egy napon embert repíthet a világűr peremére.
Az első próbarepülést tavaly szeptemberben hajtották volna végre, a tengeri kilövő platformon magasodó szerkezet, melynek csúcsán egy átlátszó plexiüveggel borított orrkúppal rendelkező kapszula ékeskedett, fedélzetén egy tesztbábúval, csupán némi füstöt eresztett ki magából, ettől eltekintve azonban semmi nem történt. A BBC akkori beszámolója szerint egy szelep meghibásodása miatt mondott csődöt a kísérlet, ami a rendkívül hideg folyékony oxigént juttatta volna a rakétamotorhoz. Később a helyi Copenhagen Post napilap kiderítette, a szelepet fűtő hajszárító meghibásodása volt a bajok okozója, ezt az elemet egy dán szupermarketben szerezték be potom 3.600 forintnak megfelelő dán koronáért.
A második kísérletre június 3-án kerítettek sort. A rakéta ezúttal rendben el is indult utasával, a tesztbábúval, 2 kilométer megtétele után azonban a hajtóművet kénytelenek voltak távirányítással leállítani, a rakéta ugyanis kezdett lesodródni a pályájáról, tájékoztatott Kristian Von Bengtson, a Copenhagen Suborbitals egyik alapítója. A mostani 2 kilométer nem hangzik soknak, ha figyelembe vesszük, hogy a világűr pereme 100 kilométeres magasságban kezdődik, sőt még az eredeti 15 kilométeres célkitűzéshez viszonyítva sem, Von Bengtson azonban összességében elégedett volt a pénteki eredményekkel. "Eljutottunk arról a pontról, hogy beszélünk róla, majd megépítjük és teszteljük, a tényleges repülésig, ebben az értelemben tehát ez egy nagy siker" - nyilatkozott a New Scientist-nek. "Elképesztő érzés, minden hazaviszünk magunkkal, amit ma itt megtanultunk. Most már sokkal többet tudunk egy rakéta levegőbe juttatásáról" - kontrázott rá a cég társalapítója, Peter Madsen a Copenhagen Postban.
A társaság 2008-ban kezdte működését, céljuk, hogy Tycho Brahe kapszulájukkal emberi szuborbitális repülést hajtsanak végre. Az utassal együtt is mindössze 300 kilogramm körüli súlyú, 3,5 méteres kapszulában egyetlen ember fér el, az is félig ülő, félig álló helyzetben. "Célunk, hogy megmutassuk a világnak, hogy az emberi űrrepülés különbözhet a szokásos költséges kormányzati projektektől. Minden időnket egy szuborbitális űrjárműsorozat kifejlesztésének szenteljük, amivel szeretnénk kikövezni a mikroméretű űrhajók előtti utat" - olvasható a társaság weblapján.
Ilyen volt a repülés a kapszulából nézve
Madsen és von Bengtson teljes egészében a magánszemélyek felajánlásaiból és különböző szponzori pénzekből dolgoznak. Munkájuk eddig elég hatékonynak mondható, állításuk szerint mindössze 60.000 dollárt költöttek évente a HEAT 1X és a Tycho Brahe kifejlesztésére.