Hunter

Új határait feszegeti a Hubble

A Hubble űrtávcső új kamerájával a csillagászoknak sikerült felfedezni a valaha vizsgált legtávolabbi objektumot, egy apró protogalaxist. A 13,2 milliárd fényévre elhelyezkedő objektum mindössze 480 millió évvel az ősrobbanás után keletkezhetett.

A Wide Field Camera 3 felvételeit optikai és infravörös expozíciókkal kombinálva sikerült elcsípni egy kozmikus magot, ami a közeli és az egyre távolabbi galaxisokat mutatja. A csupán infravörös fényben látható protogalaxis egy parányi, homályos foltként tűnik fel a Hubble látómezejének határán, az átfogó elemzések azonban kimutatták, hogy nagy valószínűséggel egy fiatal, forró csillagokból álló csoportról van szó, ami század része az általunk lakott Tejútnak. A csillagászok szerint ezeknek a kezdeti galaxisoknak az összeolvadása hozta létre azokat a nagyobb, ismertebb galaxisokat, melyeket a világegyetem evolúciójának későbbi szakaszaiban már megfigyeltek.


"Végig mentünk az univerzum életének 96 százalékán, egészen oda, ahol a jelenlegi korának csupán 4 százaléka zajlott le, 500 millió évvel az ősrobbanás után" - mondta Garth Illingworth, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem csillagásza. "650 millió évnél már egészen sok galaxist találtunk, ezért úgy gondoltuk, ezzel az új kamerával többet is megtudhatunk a korábbi időszakról. Ez a galaxis, ami 500 millió évvel az ősrobbanás után született, rendkívül halvány, ugyanakkor egy nagyon kék, dinamikus objektum, tele formálódó csillagokkal. Nem csupán megtaláltuk az objektumot, de nagy körültekintéssel meg is vizsgáltuk az adatokat és megpróbáltuk megbecsülni, milyen mérvű lehetett a helyi csillagszületés abban az időben. Megdöbbenve észleltük, hogy 500 millió évnél drasztikusan kevesebb csillag képződött, mint amit 650 millió évnél tapasztaltunk."

Az adatok szerint a röpke 150-200 millió év alatt megtízszereződött a csillag képződés, de vajon kijelenthetjük-e, hogy a világegyetem életének egy egészen rövid időszaka alatt a csillagok száma a tízszeresére emelkedett? "Tudományosan ezt nem egyszerű megállapítani egyetlen objektumból, nem tudjuk ugyanis, mennyire általánosak az ott észleltek" - mondta Rachel Somerville, az Űrtávcső-tudományi Intézet csillagásza, aki nem vett részt a tanulmányban. "Ez egy statisztikailag lényeges eredmény, ami arra utal, hogy a galaxisok nagyon gyors fejlődésen estek át 200 millió év alatt"

A csillagászat egyik legnagyobb kérdése, vajon meddig tartott az első csillagok kialakulása, majd galaxisokba való csoportosulásuk. A Hubble űrtávcső kulcsszerepet játszott ennek kutatásában, első mélyűr-felvétele, amit 1996. január 15-én hoztak nyilvánosságra, az égbolt egy üres területére, a Nagy Medve csillagkép északi részére fókuszát. A Wide Field Camera 2 1995. december 18. és 28. között 342 felvételt készített, ami elég kockázatos vállalkozásnak tűnt a Hubble észlelési idejének magas költségeit tekintve, úgy hogy senki sem tudta, mit is fog valójában találni az űrtávcső. A vállalkozás azonban kifizetődött. A kapott felvétel - az eredeti Hubble Deep Field - lenyűgözte a csillagászokat és a közvéleményt egyaránt, több mint 3000 galaxist jelenítve meg evolúciójuk különböző szakaszaiban. A második mély-ég képet három évvel később rakták össze egy, a déli féltekén elhelyezkedő célpont alkalmazásával.


Az UDFj-39546284 jelű galaxis 13,2 milliárd évével a legősibb és legtávolabbi eddig felfedezett objektum

2004-ben az Űrtávcső-tudományi Intézet bemutatta a Hubble Ultra Deep Fieldet, egy 278 órás felvételsorozatot, amit az ACS és a NICMOS műszerrel készítettek. Ez megközelítőleg 10 000 galaxist foglalt magába az égbolt egy kis területén, az Orion csillagkép alatt. Az itt észlelt legrégebbi objektum körülbelül 800 millió évvel az ősrobbanás után keletkezett, szemben a Hubble Deep Field 1,5 milliárd éves objektumaival.

Az új Wide Field Planetary Camera 3 segítségével, amit 2009-ben installáltak, a kutatók közel 50 apró protogalaxist találtak, melyek keletkezése az ősrobbanás után 650 millió évvel tehető. A múlt héten bejelentett felfedezés a máig összegyűjtött adatok mindenre kiterjedő elemzésének eredménye. "Itt már valóban a Hubble határait feszegetjük" - mondta Illingworth. "Megpróbálhatunk még több adatot gyűjteni és újabb 500 millió év körüli galaxisokat keresni, és talán találunk is néhányat, ennél korábbra azonban nem leszünk képesek visszamenni."

Az újabb "időutazáshoz" a csillagászoknak meg kell várniuk a James Webb űrtávcsövet, egy infravörös obszervatóriumot, ami az évtized vége felé érheti el a világűrt, tovább kutatva a korai világegyetemet.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Sir Ny #86
    Hogy érted azt, hogy 480 millió évvel? Mi az, hogy 480 millió év? Én ezt sajnos nem tudom értelmezni. Én túl maradi vagyok, nekem ahhoz, hogy egy időt értelmezni tudjak, kell egy hely, és egy sebesség, ahonnan nézve 480 millió év.
  • Thaison #85
    Sosem fogom megérteni hogy egy kép alapján ami számomra egy kék paca, honnan tudják megmondani csak kb.-ra is hogy mikor keletkezett....! Mindenesetre érdekes...
  • lotsopa #84
    Na ezt most nem igazán értem, de mivel alapjában véve rossz az állítás, kérdés mert klasszikus mechanika nem működik jól és én arra alapoztam a feltevésemet. Másképp: A cikkben említett galaxis 13,2 milliárd fényévre van tőlünk, 480 millió évvel az ősrobbanásnak nevezett folyamat után kezdett a látható tartományban sugározni, (vagy lehet hogy nem is láthatóban). Szóval ezt azt jelenti hogy: 1. 125,4 millió examéterre van.
    2. 13,2 milliárd évvel ezelőtti folyamatokat észlelünk
    3. 480 millió évvel az Ősrobbanás után keletkezett.
    Nekem ebből az következik hogy 480 millió év alatt a képzeletbeli ősrobbanás helyétől ~125,4 millió examéterre került(13,2 milliárd fényév).
  • Sir Ny #83
    Hol néhány száz millió évvel az ősrobbanás után? Melyik helyen? A Földön? Az ősrobbanás helyén? Álló, avagy mozgó helyen?
  • lotsopa #82
    Innen a Földröl ha elnézünk tetszőleges irányokba akkor a legtávolabbi objektumok amiket láthatunk ~13,2 milliárd fényév távolságra van tőlünk(?), nyilván nem alkalmazható a klasszikus mechanika ilyenkor mert hamis eredményt kapunk ha megnéznénk hogy milyen messze van a két általunk legtávolabbinak mért test, ami méghozzá 13,2 milliárd éve volt ott ahol most látjuk, szóval alig néhány szám millió évvel az Ősrobbanás után már 26,4 milliárd fényévre volt egymástól a két objektum. Magyarázható relativisztikus mechanikával vajon?
  • gybfefe #81
    A végtelen bizonyítására - matematikai logikával - ajánlom figyelmedbe Gödel nemteljességi tételét :) - csak azért röhögök mert nem először ajánlom figyelmébe a tisztelt fórumozó társaságnak és ráadásul Gödel nem is a végtelen bizonyítására alkotta, hanem a princípia matematika megdöntésére, mely kísérletet tett a logika önmagát igazolására (természetesen itt is a matematika nyelvén beszélünk azonban ne feledjük a logika mint olyan legnagyobb tudományágának talán jogosultsága is van erre az előjogra ti. a logikáról "legérvényesebben" beszélni, ő utána jön a filozófia és pszichológia amikről már lerí, hogy szubjektívek, azonban a végtelen bizonyítja a matematikáról is ezt) - de hogy kiderüljön mért is a te hozzászólásodra reagálok elmondanám, hogy nincs olyan, hogy nem volt idő, és mivel nem akarok hosszabb fejtegetésbe kezdeni, csak annyit írok még, hogy a végtelenben a végtelen idő is csak egy paraméter, amit végesnek, vagyis kezdeti nem létezőnek csupán az emberi butaság tud elképzelni, mely szintén végtelen, ahogy maga Einstein is deklarálta :)
  • shownomarcy #80
    Ez elképesztő érdekes! xD
    Mi az, hogy nem volt idő? Minden változásnak van valami vetülete időre nézve is, nem? Ha nem lett volna idő, akkor semminek sem lett volna ideje változni és most is csak semmi (sem) lenne, nem? xDDD
  • Amergin #79
    Egyébként miből gondolják a tudósok, hogy a tágulás üteme gyorsul? A viszonylag távoli objektumokhoz képest a közelebbi szuperhalmazok gyorsabb ütemben távolodnak, mint ahogyan "kellene"? Mert hogy most épp mi van az univerzum általunk egyáltalán belátható részének másik végén arról fingunk sincs. A nap is kihűl, mire onnan bármiféle fény ide elér...
  • gybfefe #78
    A szimmetria a homogenitáshoz hasonlatos fogalom, szimmetria nélkül nincs asszimmetria, mint hogy homogenitás nélkül nem értelmezhető az inhomogén sem. A homogén inkább tükrözi a semmit, mint az inhomogén, ekként beszélhetünk a végtelen kezdeti szimmetriájáról, mely megbomlott és a semmiből lett valami.
  • toto66 #77
    A doppler effektus éppen arról szól, hogy a távolodó objektumról érkező hullám frekvenciáját az álló alacsonyabbnak érzékeli. Ez pontosan olyan, mintha (lehet hogy nem is csak mintha) a hullám lassabban haladna. Például a vízben a hang gyorsabban terjed, mint a levegőben, és annál inkább minél nagyobb a víz nyomása. Ezért a mélytengeri búvárok egy viszonylag mély hangot is csilingelőnek hallanak.
    ez a fordítottja a jelenségnek. (illetve, ha azt tartanánk normál hangnak, akkor a levegőben lassabban terjedő hangot neveznénk mélyebbnek) Ha a közeget nem vesszük figyelembe, akkor a távolodó hangforrás frekvenciája, vagy a lassabb hang frekvenciája között nincs eltérés, ha a két hatás azonos mértékben torzít.