Hunter

8 év után is aktív az Opportunity

A NASA marsjárója január 24-én megkezdte kilencedik évét a vörös bolygón és még mindig fáradhatatlannak tűnik.

Az Opportunity 2004. január 24-én szállt le a Marsra, három héttel ikertestvére, a Spirit landolása után. Míg a Spirit tavaly befejezte pályafutását, az Opportunity folytatja az adatgyűjtést, segítve a tudósokat, hogy minél többet tudjanak meg a bolygó múltjáról. "Elképesztő. Mindig emlékeztetnem kell magam - Istenem ez a szerkezet még mindig működik" - mondta a projektet vezető John Callas. "Ami azonban ennél is fontosabb, még mindig rendkívül eredményes"

A mindössze 90 napos küldetésre tervezett marsjárókat a múltbéli víz jeleinek felkutatására küldték a bolygóra. A napenergiával működő robotok jelentős mennyiségű bizonyítékot találtak a különböző karakterisztikájú leszállóhelyeik környékén, jelentősen átformálva a tudósok Marsról alkotott képét. A Spirit például szilárd bizonyítékokat talált egy ősi hidrotermikus rendszerre. A felfedezés azt bizonyította, hogy a Mars egyes területein két kulcsfontosságú összetevő is jelen volt az általunk ismert élet támogatásához, a folyékony víz és egy energiaforrás. Az Opportunity is talált utalásokat a maga részéről a meleg víz jelenlétére a hatalmas Endeavour-kráter pereme mentén. A golfkocsi méretű robotgeológusok "szavatossági" idejük lejártát követően is évről évre folytatták az araszolást és az értékes adatok gyűjtését.

A Spirit, melynek kerekein már jelentkeztek a kor viszontagságai, végül 2009 májusában megrekedt egy finom homokkal borított terepen. A robotot nem sikerült olyan pozícióba manőverezni, hogy megfelelő szögben megdőljön és nappaneljeit az életadó energiaforrás irányába állítsa, ami létfontosságú lett volna a 2009-2010 évi marsi tél átvészeléséhez. 2010 márciusában megszakadt vele a kommunikáció. A NASA 2011 májusában mondott le végleg a Spiritről.

Az Opportunity azonban mind a mai napig aktív felfedező munkát végez, tavaly augusztusban, három évnyi út után érkezett meg a 22 kilométer széles Endeavour-kráterhez, ahol több hónapon át a kráter peremét vizsgálta, felfedezve az ősi Mars folyékony vizének eddigi legfőbb bizonyítékát. Decemberben rábukkant egy megfelelő pozícióra, egy sziklás kiszögellésre, amit Greeley Haven névre kereszteltek, ahol átvészelheti a közelgő telet. Ez a hely lehetővé teszi a marsjárónak, hogy nappaneljeit északi irányba billentse, körülbelül 15 fokkal, maximalizálva a Naptól érkező energiát, így melegen tarthatja műszereit és rendszereit, sőt még a telet sem kell teljes egészében átaludnia. Bár elmozdulni nem fog jelenlegi pozíciójából, folyamatosan vizsgálja a Greeley Haven kőzeteit, panoráma felvételeket készít környezetéről, és rádiójeleket sugároz, amiből a tudósok pontos méréseket végezhetnek a Mars forgásáról. A mérések segítenek következtetéseket levonni a bolygó belső szerkezetéről, magjának méretétől és halmazállapotáról.


Látkép a Greely Havenről

A téli napforduló március végén éri el az Opportunity állomáshelyét, innentől számítva még néhány hónap kell, hogy a marsjáró elegendő napenergiát szívjon magába a tovább haladáshoz. Amint újra mozgásba lendül, az Opportunity déli irányba indul a kráter pereme mentén egy körülbelül 3 kilométere fekvő hely, a Cape Tribulation felé, ahol a bolygó körül keringő műholdak agyag ásványokat észleltek, ami ugyancsak a vízre utal. "Sokat elárulhat a Mars ősi biológiai potenciáljáról és lakhatóságáról" - nyilatkozott Callas a SPACE.com-nak. "Oda akarunk menni. Elég nagy kihívást jelentő lankákon fekszik, közel 30 fokos lejtőkön, ezért kelleni fog hozzá egy kis marsi hegymászás is. Látványos kalandnak ígérkezik a marsjáróval eljutni ezekre a helyekre"

A küldetés tudósai alig várják, hogy felderítsék a hatalmas krátert, ami számos új felfedezést tartogathat. "Az Endeavour olyan, mint egy teljesen új leszálló hely, aminek eddig csak a felszínét kapargattuk meg" - tette hozzá Steve Squyres, az Opportunity főfelügyelője, a Cornell Egyetem tudósa.

Az Opportunity remek egészségnek örvend, csupán robotkarjával küzd egy kicsit, ezzel együtt a küldetés vezetői óvatosan nyilatkoznak a folytatásról. "Minden nap ajándék" - mondta Callas. "Minden napnak úgy indulunk neki, mintha az lenne az utolsó nap, és szeretnénk tudományos szempontból a maximumot kihozni ebből a járműből"


Bár a csapat számára a tudomány az első, Callas szemei előtt egy jókora kutatási mérföldkő is lebeg. A szovjet Lunokhod 2 robot tartja a Földön kívüli felszínen megtett legtöbb kilométer rekordját, szám szerint 37 kilométerrel, amit 1973-ban teljesített a Holdon. Az Opportunity jelenleg 34,4 kilométernél tart. "Túl akarom szárnyalni a csúcsot" - mondta Callas. "A tél után remélem megdöntjük a rekordot és elhódítjuk a legnagyobb távolság megtételéért járó címet"

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • zmok #41
  • Irasidus #40
    "Ilax nagyon jól összefoglalta, amit én nem igazán tudtam leírni. Akár egy kutatási területre érkezhetne több, különféle funkciókat ellátó marsjáró. "

    Igen, ilyen az MSL is. Többek között más műszerek vannak rajta mint a MER-eken, és más feladatra szánták. Nagyobb, és műszer van rajta (több műszer = összetettebb kutatási feladat). A MER-eket a Mars geológusának szokták emlegetni, az MSL-t a Mars kémikusának.

    "Ahol extrém esetben, ha az egyik beássa magát valami csapdába, a másik akár kihúzhatná belőle."

    Ez jó, csak éppen erre nem találsz a NASA-nal forrást.

    "A két MER eddig összesen 1 milliárd US dollárba fájt a NASA-nak, az MSL ennek a két és félszeresébe került idáig, pedig még csak félúton jár, és lehet imádkozni hogy a skycrane úgy fog működni ahogy kell, aztán ha ez összejött, a rover is úgy muzsikál ahogy várták."

    Az Oppy műszereinek egy része már régen nem működik megfelelően, és arra amire tervezték már nem jó (jó kérdés, hogy miért nem kapcsolták már ki eddig, mert az üzemeltetése iszonyatos pénzekbe kerül). Annak idején a pattogó labdás leszállás is új technológia volt. Aggódsz, hogy nem működik? Én is, meg szerintem a NASA-nal mindenki. Ez természetes.

    "Mondjuk nyilván nem ok nélkül ennyire magabiztosak, csak nehogy az az alaptalan optimizmus legyen emögött, ami az Apollo-12 után jellemezte az amerikai űrprogram döntéshozóit :)"

    Ez egyáltalán nem optimizmus. Mindenki aggódik, ugyanúgy mint anno a labdás leszállásoknál. Viszont legnagyobb teher leszállítására egyenlőre ez a legolcsóbb lehetőség. Miért? Mert teszem azt ráteszed egy leszálló platformra a rovert (mint a MERt), a platform az plusz tömeg, így a szonda tömegén kellne csökkenteni. Emlékez a MER-ek leszállóplatformjaira, majdnem az 1/3 tömegét tették ki a rovernek. Reméljük inkább, hogy beválik a skycrane.
  • Lucy in the Sky #39
    Ja öö izé, az Apollo-13 esetében pont a korábban már kipróbált, jól teljesítő eszközök egyike f*sta össze magát, ez így elég rossz példa volna, amennyiben a többi, korábban kipróbált, megbízható eszköz nem lett volna kéznél. De azok akkor ott voltak, és így katasztrófából dicsőséges kudarc kerekedett. Redundancia rulz.
    Ezzel együtt "fingers crossed", hajrá Curiosity, hajrá Opportunity!
  • Lucy in the Sky #38
    Ilax nagyon jól összefoglalta, amit én nem igazán tudtam leírni. Akár egy kutatási területre érkezhetne több, különféle funkciókat ellátó marsjáró. Ahol extrém esetben, ha az egyik beássa magát valami csapdába, a másik akár kihúzhatná belőle.
    A két MER eddig összesen 1 milliárd US dollárba fájt a NASA-nak, az MSL ennek a két és félszeresébe került idáig, pedig még csak félúton jár, és lehet imádkozni hogy a skycrane úgy fog működni ahogy kell, aztán ha ez összejött, a rover is úgy muzsikál ahogy várták. Mondjuk nyilván nem ok nélkül ennyire magabiztosak, csak nehogy az az alaptalan optimizmus legyen emögött, ami az Apollo-12 után jellemezte az amerikai űrprogram döntéshozóit :)
  • Irasidus #37
    Nem a műszer a lényeg, mert nem egyedi méréseket hajtanak végre velük, hanem összetett kutatási feladatokat hajtanak végre. Ami, sok esetben 5 műszer egyidejű használatát követeli meg, amik ráadásul jobban zabálják az áramot. Az sem véletlen, hogy a műholdaknál sem látsz soraztgyártottat, szinte mindegyik egyedi. Az űrkutatás mindig kockázatos dolog volt, ez benne van a pakliban.
  • karesz6 #36
    Ne haragudj de az írásbeli kvalitásaimhoz semmi közöd nincs. Azért jó látni hogy adott esetben egy diszgráfiás ember nem kommentelhet egy nyamvadt fórumon sem mert bunkó műveletlen tuskónak titulálják a hozzád hasonlók mert egy marsjárókról szóló fórumon helyesírási hibát vétett. (a félreértések elkerülése végett nem vagyok diszgráfiás de ha nem tetszik ne olvasd a kommentjeimet. ennyire egyszerű.)
  • llax #35
    Ezt írtam: "igény szerint különféle műszerekkel felszerelni".
    Műszerezettségben eltérhetne, csak az alap platformot kellene megtartani, illetve az eddigi tapasztalatok (ami van bőven) alapján továbbfejleszteni.

    Végülis az MSL is MER utódnak tekinthető, de ott szerintem túl nagyot léptek, túl drágán. Nem elég, hogy méregdrága az MSL, hanem még egy élesben ki nem próbált leszálló rendszert kapott, ráadásul egy példány van úton... Szerintem a várható nem kevés tudományos eredményt ilyen kockázatoknak kitenni nem lenne szabad, ha már egyszer ismerünk egy biztosabb, sokszorosan bizonyított megoldást. Inkább a bevált technikát kellene tovább csiszolni, a jót még jobbá tenni...
  • Irasidus #34
    Bevált platform. Csak éppen ugyanazokkal a műszerekkel sok újat nem tudsz meg a Marsról. Az MSL akkora mint egy Trabant (megpakolva műszerekkel), a MER hát, meg mint egy jóllakott távirányítós autó... Más kutatási feladatokra lett tervezve.
  • llax #33
    Kb. én is hasonló véleményen vagyok. A MER egy nagyon bevált platform kisebb, de eléggé ismert hibákkal, amiket a megszerzett tapasztalatok birtokában egyszerűen lehetne javítani. Ezeket már csak építeni kellene, nem alapoktól fejleszteni, majd igény szerint különféle műszerekkel felszerelni. Az MSL árából szerintem akár 4-5 ilyen MER alapú küldetés is simán kitelt volna (rakétástól).
  • karesz6 #32
    Amíg nagy tömegeket csak kémiai energiával vagyunk képesek orbitális pályára állítani addig szerintem se holdi se marsi kolóniát nem építünk. Egyenlőre az emberiség még nem mozog kényszerpályán, nem kell 20-30-40 éven belül elhagyni a bolygót remélhetőleg. Amíg ez így van kolóniát csak komoly haszon reményében építenének. A holdon még talán. De képzeljétek magatokat egy marsi kolónia helyzetébe. A visszatérés minimum erősen valószínűtlen a földre. Nem is azért mentek oda hogy visszajöjjenek. A marsra eljutni meg sok idő és kegyetlenül drága. Tegyük fel hogy bányászni mentek oda és egy másodlagos küldetésként lerakni egy marsi civilizáció alapjait. A mars messze van a kommunikáció nem real time zajlik és a föld egyetlen hatalmának sincs komoly (közvetlen) befolyása a kolóniára. A bányászott ásványokat pedig visszaröptetik valamilyen formában a földre. Ilyen esetben a telepesek a következő helyzetben találják magukat. Az idelyük java részét egy távoli ködös világ kiszolgálására fordítják minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül (mit ér a marson az amerikai dollár?) míg a saját és gyerekeik jövőjére csak minimális időt fordítanak és az erőforrásokat sem tarthatják meg. A föld mars távolság időben nem tudom pontosan mennyi de egy oda vissza út években mérhető ez elég biztos és sok időt vesz igénybe. Meg van rá a lehetőség hogy a kolónia beint a földnek hogy "nem küldünk nektek semmit jó az nekünk is ide ha problémátok van gyertek ide" Mit csinálna a föld? Brutális pénzért katonákat küld leigázni a marsot akik jó eséllyel odaérve átállnának? Vagy mennyire lehet nehéz a leszállóegységek tömeges balesetét előidézni? Ne adj isten egy ormótlan nagy űrhajónak komoly sérülést okozni? Túl sok pénzért túl kevés nyomást lehet gyakorolni egy ilyen kolóniára. Szerintem előbb utóbb kikiáltaná függetlenségét és nagy ívben le...-ná a földieket. Nem lenne arányban az elért hatás a ráfordított erőforrásoknál. Egy ilyen kolónia csak tiszta jószándékból jöhet létre amikor az emberek brutális energiát fektetnek egy olyan dologba amiből jó eséllyel 0 profit fog származni