A Hold ultraibolya és látható fényű észlelései több titánban gazdag területet tártak a tudósok elé. A titánérc, azon túl, hogy rendkívül értékes, segíthet megfejteni az égitest belsejét övező rejtélyeket. Mark Robinson és Brett Denevi az Európai Bolygótudományi Kongresszus és az Amerikai Csillagász Társaság bolygótudományi karának közös ülésén számolt be a Lunar Reconnaissance Orbiter küldetés eredményeiről.

"Ha felnézünk a Holdra, felszínén csak különböző szürke árnyalatok látszanak, legalábbis az emberi szem számára. A megfelelő műszerekkel azonban a Hold kifejezetten színes " - mondta Robinson, az Arizona Állami Egyetem kutatója. "A Hold mare vidékein egyes területeken vörösesek, máshol kékek. Ezek a színbeli eltérések bár alig észlelhetők, fontos dolgokat árulnak el a holdfelszín kémiájáról és fejlődéséről, a titán és vas gyakori előfordulását, valamint a talajformáló erők munkáját jelzik."

Az LRO kamerája. a WAC, vagyis a Nagy Látószögű Kamera. hét különböző hullámhosszon pásztázza a felszínt, pixelenkénti 100 és 400 méteres felbontással. A különböző ásványok elnyelik vagy éppen visszaverik az elektromágneses spektrum részeit, ezért a WAC által észlelt hullámhosszok segítenek a tudósoknak jobban megismerni a felszín kémiai összetételét.


Robinson és csapata korábban már kidolgozott egy technikát, amit a Hubble űrtávcsőnél alkalmaztak az Apollo 17 leszállóhelye környéki koncentrációk feltérképezéséhez, a területről a Földre eljuttatott minták ugyanis igen magas titán szintekről árulkodtak. Az Apollo adatait összevetve a Hubble felvételeivel, a csapat felfedezte, hogy a titán szintek összhangban vannak a talajról visszaverődő látható és ultraibolya fény arányaival. "Azt kellett kiderítenünk, hogy a módszer nagyobb területeken is működik-e, illetve volt-e valami különleges az Apollo 17 leszállóhelyében" - tette hozzá Robinson.

Az amerikai csapat közel 4000 WAC-képből készített egy mozaikot, majd lefuttatták rajta a Hubble felvételeihez kidolgozott technikájukat, amit az Apollo és Luna küldetések által begyűjtött felszíni mintákkal igazoltak. A Földön a hasonló kőzetekben legfeljebb 1 százalék a titán előfordulása, míg az új térkép szerint a holdtengereknél, a felszín sötétebb területein, az úgynevezett mare vidékeken ez az érték 1 és valamivel több mint 10 százalék között mozog, míg a többi területen 1 százalék alatt marad. Az új titánértékek megegyeznek a mintagyűjtő küldetések elemzéseiből származó adatokkal. "Még mindig nem igazán értjük, miért találunk jóval magasabb titánszinteket a Föld hasonló típusú kőzeteihez viszonyítva. A Hold titángazdagságának kulcsa nem sokkal a kialakulása után a belsejében uralkodó körülményekben keresendő, ami sokat elárulhat az égitest evolúciójáról" - magyarázta Robinson.

A Hold titánja főként az ilmenit ásványban található,ami a titán mellett vasat és oxigént is tartalmaz. Az Apollo adatok szerint a titánban gazdag ásványok, mint a fent említett vasoxid, hatékonyabbak a napszélrészecskék, a hélium és a hidrogén elraktározásában, így a jövő Holdra települő bányásztársaságai az értékes érceken kívül a kolóniák számára egyéb fontos erőforrásokat is kinyerhetnének az ásványokból. "Az új térkép rendkívül értékes a Hold-kutatás tervezésében. Az űrhajósok olyan területeket szeretnének megvizsgálni, ami tudományos értékét tekintve és erőforrások terén is segíti a kutatási tevékenységet. A magas titántartalmú területek mindkét cél eléréséhez ideálisak, elvezethetnek a Hold belsejének megismeréséhez, és potenciális bányászati erőforrásokat is jelentenek" - összegzett Robinson.

Az új térkép azt is megmutathatja, hogyan alakítja a felszínt a Hold időjárása. A felszíni anyagokra egyaránt hatást gyakorolnak a napszél töltéssel rendelkező részecskéinek, valamint a nagy sebességgel érkező mikrometeoritok becsapódásai. A folyamatok finom porrá őrlik a kőzeteket, megváltoztatva a felszín kémiai összetételét, ezáltal a színét. A frissen előbukkant kőzetek, mint a becsapódási kráterek körül észlelhető sugár alakú képződmények, kékebbnek látszanak és magasabb a fényvisszaverő képességük, mint a környező, a porítási folyamatokon már átesett talajnak. Idővel a "fiatal" anyag sötétebbé és vörösesebbé válik, majd körülbelül 500 millió év leforgása alatt beleolvad a környezetébe.

A mozaikok az albedópamacsokról, a kéreg mágneses mezőihez köthető világos, diffúz, határozatlan szélű foltokról is fontos dolgokat árultak el. Az új adatok szerint a mágneses mező visszaveri a napszelet, lelassítva a talajformáló folyamatokat, ami egy világos örvényszerű alakzatban jelenik meg. A Hold felszínének többi részét, amik nem kamatoztatnak a mágneses mezők védőpajzsaiból, sokkal gyorsabban porlasztja el a napszél. Ez az eredmény arra utal, hogy a töltéssel rendelkező részecskék jóval nagyobb szerepet játszanak a Hold felszínének alakításában, mint a mikrometeoritok.