Hunter
Ezüst a Holdon
A NASA tavaly becsapódott Hold-szondája a színképelemzések eredménye szerint a hőn áhított víz mellett ezüstöt is talált.
Az LCROSS küldetés tavaly októberben landolt a Hold déli sarkvidékén, a küldetés legnagyobb eredménye, hogy a becsapódás következtében kilökődött törmelékben 5,6 százalék vizet észleltek. A küldetés vezető tudósa, Anthony Colaprete, a NASA Ames Kutatóközpontjának munkatársa egymilliárd gallonra, több mint 3,5 milliárd literre becsüli a szonda becsapódási helyének 10 kilométeres körzetében kinyerhető vizet.
Számos más, az emberi holdkutatás számára hasznosnak ígérkező anyagot is találtak a törmelékfelhőben, melyek közül a legnagyobb meglepetést az ezüst, illetve a jelenlétére utaló két erőteljes, az ultraibolya tartományban észlelt emissziós vonal okozta. Mivel a jelek a becsapódást követő első másodpercekben jelentek meg, Colaprete és kollégái azt gyanítják, hogy az ezüst a felszín alatt közvetlenül elhelyezkedő kőzetrétegből származik.
Az észlelt spektrális vonalak arra utalnak, hogy az ezüstnek jóval magasabb koncentrációban kell jelen lennie a holdkőzetekben, mint az Apollo űrhajósok által visszahozott kőzetmintákban talált 100 ppm. A Földön az ezüstöt különböző földtani folyamatok, többek közt a víz munkája koncentrálják, amik azonban nincsenek jelen a Holdon. Hogyan koncentrálódhat vajon égi kísérőnkön az ezüst?
Egy elmélet szerint az illékony elemek, mint a higany és a magnézium hajlamosak a holdfelszínen a hideg pontok felé vándorolni – ahogy a Föld légkörben is a víz a hideg felületeken csapódik ki – így érve el a Hold tartósan árnyékba borult krátereit, a Naprendszer egyik leghidegebb területét, ahová az LCROSS becsapódott. Bár az ezüstre nem jellemző az illékonyság, felveheti ezt a halmazállapotot a Hold hőmérsékleti körülményei és vákuuma hatására, vélekedik Robert Wegeng, az USA Pacific Northwest Nemzeti Laboratóriumának tudósa, aki nem vett részt a NASA kutatásban. Wegeng szerint ugyanez más hasznos fémekre, például a tellúrra, indiumra és szelénre is igaz lehet.
Paul Spudis, a houstoni Hold- és Bolygótudományi Intézet szakértője azonban arra figyelmeztet, hogy a spektrális vonalak önmagukban még nem perdöntőek. "Szükségünk van egy felszíni holdjáró küldetésre" - mondta. "Ítéletnapig bizonygathatjuk a színkép eredményeket, bizonyítékot azonban csak egy helyszíni mérés adhat"
Az LCROSS küldetés tavaly októberben landolt a Hold déli sarkvidékén, a küldetés legnagyobb eredménye, hogy a becsapódás következtében kilökődött törmelékben 5,6 százalék vizet észleltek. A küldetés vezető tudósa, Anthony Colaprete, a NASA Ames Kutatóközpontjának munkatársa egymilliárd gallonra, több mint 3,5 milliárd literre becsüli a szonda becsapódási helyének 10 kilométeres körzetében kinyerhető vizet.
Számos más, az emberi holdkutatás számára hasznosnak ígérkező anyagot is találtak a törmelékfelhőben, melyek közül a legnagyobb meglepetést az ezüst, illetve a jelenlétére utaló két erőteljes, az ultraibolya tartományban észlelt emissziós vonal okozta. Mivel a jelek a becsapódást követő első másodpercekben jelentek meg, Colaprete és kollégái azt gyanítják, hogy az ezüst a felszín alatt közvetlenül elhelyezkedő kőzetrétegből származik.
Az észlelt spektrális vonalak arra utalnak, hogy az ezüstnek jóval magasabb koncentrációban kell jelen lennie a holdkőzetekben, mint az Apollo űrhajósok által visszahozott kőzetmintákban talált 100 ppm. A Földön az ezüstöt különböző földtani folyamatok, többek közt a víz munkája koncentrálják, amik azonban nincsenek jelen a Holdon. Hogyan koncentrálódhat vajon égi kísérőnkön az ezüst?Egy elmélet szerint az illékony elemek, mint a higany és a magnézium hajlamosak a holdfelszínen a hideg pontok felé vándorolni – ahogy a Föld légkörben is a víz a hideg felületeken csapódik ki – így érve el a Hold tartósan árnyékba borult krátereit, a Naprendszer egyik leghidegebb területét, ahová az LCROSS becsapódott. Bár az ezüstre nem jellemző az illékonyság, felveheti ezt a halmazállapotot a Hold hőmérsékleti körülményei és vákuuma hatására, vélekedik Robert Wegeng, az USA Pacific Northwest Nemzeti Laboratóriumának tudósa, aki nem vett részt a NASA kutatásban. Wegeng szerint ugyanez más hasznos fémekre, például a tellúrra, indiumra és szelénre is igaz lehet.
Paul Spudis, a houstoni Hold- és Bolygótudományi Intézet szakértője azonban arra figyelmeztet, hogy a spektrális vonalak önmagukban még nem perdöntőek. "Szükségünk van egy felszíni holdjáró küldetésre" - mondta. "Ítéletnapig bizonygathatjuk a színkép eredményeket, bizonyítékot azonban csak egy helyszíni mérés adhat"
