A háromperces menet egy hosszú, lassú kaptatóval indul, ami több mint 480 méteres magasságba emeli fel az utasokat, majd egy hatalmas lejtő és hét stratégiailag elhelyezett hurok következik. A lefelé vezető út csupán egy percig tart, azonban a 10 g gravitációs erő óránkénti 357 kilométere sebességnél már halálos.

"Az eutanázia-hullámvasút egy elméleti eutanázia gép egy hullámvasút alakjában, ami emberséges körülmények között - elegánsan és eufória közepette veszi el egy emberi lény életét" - taglalta Julijonas Urbonas, litván építészmérnök.


Bár a hullámvasút adta élmény és borzongás összeolvasztása az öngyilkossággal az emberek többségének elég szokatlan párosítás lehet, a tervező számára szinte magától értetődő a kapcsolat. "Doktori tanulmányaim és a vidámparkokhoz való régóta tartó kötődésem adta az inspirációt" - nyilatkozott e-mailben a Discovery Newsnak.

Urbonas, aki korábban Litvániában tervezett és igazgatott is vidámparkot, jelenleg a londoni Királyi Képzőművészeti Főiskola doktorandusz hallgatója. Kutatásának a "gravitációs esztétika" címet adta, mivel az eutanázia-hullámvasvasút nem egyszerűen a halálról szól. Urbonas a világtól való mesterséges, ugyanakkor intellektuális búcsúként tekint rá, egy olyan megoldásként, ami nem a jelenlegi eutanázia rendszer bürokráciájáról és orvosi kérdéseiről szól. Ma csupán Belgiumban, Luxemburgban, Hollandiában, Svájcban és két amerikai államban, Oregonban és Washingtonban engedélyezett a kegyes halál. "Ez nem egy különleges rituálé, nem is a halál egy sajátos jelentéssel való felruházása, kivéve a jogi eljárást és a pszichológiai felkészülést" - írja Urbonas. "De ha már legális, miért nem tesszük értelmesebbé?"

Hogyan tehető egy hullámvasút általi halál "értelmessé"? Urbonas egy hosszú és lassú pályát tervezett az első zuhanás előtti csúcsra, a háromperces utazásból kettőt a kapaszkodásnak szentelt. "Az utasnak van néhány perce, hogy mérlegelje döntését. Elég idő áll a rendelkezésére, hogy megszokja a magasságot és képzeletben végig fusson a végzetes zuhanás sorozaton, miközben felfogja, hogy a tárgyak alatta egyre kisebbek lesznek... A kocsi legkisebb mozgása is heves szívverést és libabőrt vált ki, ami azonban ennél fontosabb, próbára teszi a döntést. Ezért a torony csúcsa ideális hely arra, hogy kimondjuk a végső szót" - magyarázta Urbonas. Ez az a pont, ahol az utasnak meg kell hoznia a végső döntést, tovább él, vagy megnyomja a "start" gombot és elindul a mélység felé.


Hogyan okozhat halált egy hullámvasút? A mögötte meghúzódó tudomány meglehetősen egyszerű. Ha elég gyors és erős forgásba keveredünk, akkor az agy nem kap elég oxigént. A pályán elhelyezett hurkok elég centrifugális erőt keltenek ahhoz, hogy a testben a vér lefelé áramoljon, és ne jusson el az agyhoz. Ezt az állapotot nevezik agyi hypoxiának, ami gyakori mellékhatása a mélytengeri merüléseknek, vagy például a nyomáskiegyenlítés nélküli nagy magasságú repüléseknek.

Hogy mindez milyen érzés lehet a hullámvasúton, arról csak találgatni tudunk, Urbonas kutatásaiból azonban lehet néhány dologra következtetni. "Ha szerencsés vagy, vagy inkább elég g-erő-tűrő ahhoz, hogy az első zuhanás után ébren maradj, akkor a látás elhomályosulhat, eltűnhetnek a színek és a periférikus látás, de akár a teljes látásunk is kieshet a hallással együtt. Mindezt végül dezorientáció, nyugtalanság, zavarodottság, ugyanakkor eufória kíséri, amit a GLOC (g-erő indukálta eszméletvesztés) koronáz meg, a test teljesen elernyed, és élénk, bizarr álmok alakulnak ki, mintha egy labirintusban lennénk, amiből nem tudunk kijutni, vagy például egy fehér térben lebegünk, miközben nem tudjuk hol vagyunk és miért vagyunk ott, és még sorolhatnám" - folytatja Urbonas.

Nincs dokumentált bizonyíték arra, hogy milyen hosszan tartó, vagy milyen erejű g-erőre van szükség a hullámvasút által kiváltott agyi hypoxiához, hogy az halálossá váljon, azonban az agy oxigén szükségleteiről készült kutatások alapján Urbonas úgy véli, hogy már az első vagy a második hurok végezhet az utassal, a következők azonban egészen biztosan elérik a célt. "Mérnökileg a hullámvasút hétszeres redundanciát egyesít" - tette hozzá.


Bár a halál szinte biztos, Urbonas elismeri, hogy több módja is van az eutanázia-hullámvasút "kicselezésének" és a túlélésnek. Elvileg a kvadriplégiával, vagyis a négy végtag bénultságával együtt élők túlélhetik az utazást, mivel testükben nincs elég hely a vér átáramlásához. Ugyancsak segíthet a pilóták számára kifejlesztett anti-g nadrág, ami meggátolja a pillanatnyi ájulás (blackout) és az eszméletvesztés kialakulását, így aki egy ilyenben ül fel a hullámvasútra az túlélheti a halálfutamot, egy életre szóló élménnyel gazdagodva.

Az eutanázia-hullámvasút egyelőre megmarad az 1:500 arányú modellnél. Urbonas addig nem látja kivitelezhetőnek az elképzelést, amíg el nem jön egy olyan jövő ahol "a műszaki politikát a centralizálás helyett a kreativitás, a sokszínűség és a demokrácia jellemzi".