Hunter
Az androidok és a rejtélyes völgy
Több tanulmány is foglalkozott a túlságosan emberszerű gépek okozta szorongással, az úgynevezett "uncanny valley", vagy "rejtélyes völgy" jelenséggel. Tény, hogy míg egy 80 százalékban realisztikus karaktert az emberek hajlamosak elfogadni, a 95 százalékos valósághűséget taszítónak találják. A hatás mögött rejlő folyamatokról alig tudunk valamit, egy amerikai tanulmány azonban az agy MRI vizsgálatával közelebb került az elutasító érzés magyarázatához.
Az emberek egy bizonyos pontig pozitívan reagálnak az emberi jegyeket felvonultató karakterekre, legyen az egy rajzfilm figura, egy játék baba, vagy akár egy robot. Minél emberszerűbb a karakter, annál szerethetőbb, azonban egy bizonyos ponton megtorpan ez a tendencia, és a karakter furcsává és nyugtalanítóvá válik. Sokan például a Polár Expressz című animációs film karaktereit is kiábrándítónak találták, nem csoda, hogy a legmodernebb androidok, melyeknél igyekeznek minél nagyobb hasonlóságot elérni, szintén az uncanny valley kategóriába esnek.
A hatás kialakulásának vizsgálatához Ayse Pinar Saygin, a San Diego-i Kalifornia Egyetem kutatója megpróbált bepillantani az emberek agyába. A vizsgálatban résztvevő önként jelentkezőknek egy emberi külsővel rendelkező androidról, az androidot ihlető emberről és a lecsupaszított, robot külsejű androidról mutattak be filmeket. A Social Cognitive and Affective Neuroscience folyóiratban publikált tanulmány eredményei szerint a hatás mögött a megjelenés és a mozgás összepárosításában jelentkező észlelési nehézség áll.
Az alanyoknak 12 videofelvételt mutattak az emberi külsővel felruházott Repliee Q2 androidról, olyan hétköznapi tevékenységek, mint az integetés, bólogatás, az ivás imitálása, és egy darab papír felvétele közben. Egy másik videón ugyanezeket a mozdulatokat az az ember hajtotta végre, akiről az androidot modellezték, majd a mozgásokat bemutatták az android lecsupaszított vázával is. Az agy reakciói közötti legnagyobb különbséget az androidot mutató videónál észlelték. A reakció az agy mindét oldalán kialakult, különösen a parietális lebeny azon részén, ami a vizuális kéreg mozgás feldolgozó területét és a motoros kéreg tükörneutronokat tartalmazó területét köti össze.
A kutatók beszámolója szerint jól láthatók voltak a párosítás problémájának bizonyítékai. Az agyterület akkor villant fel, amikor az android emberszerű megjelenése és robot mozgása nem illeszkedett egymáshoz. "Úgy tűnik az agy nincs ráhangolódva arra, hogy külön-külön foglalkozzon a biológiai megjelenéssel és a biológiai mozgással" - mondta Saygin. "Látszólag csak a várakozások megfeleltetésére törekszik - a megjelenés és a mozgás legyen egybevágó"
Más szavakkal, ha valaki embernek néz ki és emberi mozgással is rendelkezik, akkor minden rendben van. Ha robotnak tűnik és a mozgása is gépies, akkor sincs gond, az agynak nem okoz nehézséget az információ feldolgozása. A probléma akkor lép fel, ha a várakozásokkal ellentétben a megjelenés hadilábon áll a mozgással. "Az emberszerű mesterséges tényezők egyre gyakoribbá válásával talán észlelési rendszerünk is ráhangolódik új társadalmi partnereink elfogadására" - összegzett Saygin. "De az is lehet, hogy úgy fogunk dönteni, nem jó ötlet ennyire a saját képmásunkra faragni a gépeket"
Az emberek egy bizonyos pontig pozitívan reagálnak az emberi jegyeket felvonultató karakterekre, legyen az egy rajzfilm figura, egy játék baba, vagy akár egy robot. Minél emberszerűbb a karakter, annál szerethetőbb, azonban egy bizonyos ponton megtorpan ez a tendencia, és a karakter furcsává és nyugtalanítóvá válik. Sokan például a Polár Expressz című animációs film karaktereit is kiábrándítónak találták, nem csoda, hogy a legmodernebb androidok, melyeknél igyekeznek minél nagyobb hasonlóságot elérni, szintén az uncanny valley kategóriába esnek.
A hatás kialakulásának vizsgálatához Ayse Pinar Saygin, a San Diego-i Kalifornia Egyetem kutatója megpróbált bepillantani az emberek agyába. A vizsgálatban résztvevő önként jelentkezőknek egy emberi külsővel rendelkező androidról, az androidot ihlető emberről és a lecsupaszított, robot külsejű androidról mutattak be filmeket. A Social Cognitive and Affective Neuroscience folyóiratban publikált tanulmány eredményei szerint a hatás mögött a megjelenés és a mozgás összepárosításában jelentkező észlelési nehézség áll. Az alanyoknak 12 videofelvételt mutattak az emberi külsővel felruházott Repliee Q2 androidról, olyan hétköznapi tevékenységek, mint az integetés, bólogatás, az ivás imitálása, és egy darab papír felvétele közben. Egy másik videón ugyanezeket a mozdulatokat az az ember hajtotta végre, akiről az androidot modellezték, majd a mozgásokat bemutatták az android lecsupaszított vázával is. Az agy reakciói közötti legnagyobb különbséget az androidot mutató videónál észlelték. A reakció az agy mindét oldalán kialakult, különösen a parietális lebeny azon részén, ami a vizuális kéreg mozgás feldolgozó területét és a motoros kéreg tükörneutronokat tartalmazó területét köti össze.
A kutatók beszámolója szerint jól láthatók voltak a párosítás problémájának bizonyítékai. Az agyterület akkor villant fel, amikor az android emberszerű megjelenése és robot mozgása nem illeszkedett egymáshoz. "Úgy tűnik az agy nincs ráhangolódva arra, hogy külön-külön foglalkozzon a biológiai megjelenéssel és a biológiai mozgással" - mondta Saygin. "Látszólag csak a várakozások megfeleltetésére törekszik - a megjelenés és a mozgás legyen egybevágó"
Más szavakkal, ha valaki embernek néz ki és emberi mozgással is rendelkezik, akkor minden rendben van. Ha robotnak tűnik és a mozgása is gépies, akkor sincs gond, az agynak nem okoz nehézséget az információ feldolgozása. A probléma akkor lép fel, ha a várakozásokkal ellentétben a megjelenés hadilábon áll a mozgással. "Az emberszerű mesterséges tényezők egyre gyakoribbá válásával talán észlelési rendszerünk is ráhangolódik új társadalmi partnereink elfogadására" - összegzett Saygin. "De az is lehet, hogy úgy fogunk dönteni, nem jó ötlet ennyire a saját képmásunkra faragni a gépeket"