Doktor Kotász#84
Csak annyit fűznék hozzá, hogy Bujtor István.
Már nem emlékszem mi volt a betegsége, de azt tudom, hogy átlagemberrel nem foglalkoznak annyit, nem tartják huzamosabb ideig kómában. Dugó kihúz, gyógyszert nem adnak, akármi, kampec. Ha lóvés a rokonság, húzzák, amíg lehet, mert a hozzátartozók tejelnek. Hoszabb ideig csipogtatják a gépen, több pénzt szednek ki a családból.
És ez nem összeesküvéselmélet, amiben pajeszos zsidók, meg médiabirodalmak összeülnek egy sötét szobában egy hatalmas kerekasztal mellett világot uralni, hanem egy egyszerű gazdasági érdek az egyénekre lebontva.
Most az előző példát vetítsd ki nagyra. Az egész orvosi társadalom egy esküre épül. Ez az eskő, és a vallások elutasítják az eutanáziát. Az egyénnek hitbeli meggyőződése lesz az, ami egyben a gazdasági érdeke is. Már fiatal orvosként úgy kezdi, hogy kialakul benne egy erkölcsi norma. Az évek múltával neves professzorként pedig ugyanezt adja tovább. Ahogy a társadalom felvilágosult lett, megszűntek a vallásos dogmák hatásai, de kérdem én, hogy az egészségügynek mekkora bevételi hányadát adja a gerontológia? A magatehetetlen betegek életben tartása? Tehát a saját piacáról mondana le az egézségügy, ha az eutanázia általánossá válna. A gazdasági érdek pedig nagy úr, ha az erkölcsöt, etikát elő lehet rángatni valamire hivatkozásként.
Nem véletlen, hogy az eutanázia lassan terjed, és lemerném fogadni hasra ütve, hogy a skandinávoknál, hollandoknál, belgáknál fog először kiteljesedni.
Tehát ez nem egy konkrét személyek irányította összeesküvés, hanem egy erős erkölcsi értékrend tabuja, amit gazdasági ellenérdekek védelmeznek a vallási bigottizmussal karöltve.