Napi Online
Dollármilliárdokban mérhető a biztonság
Az iraki háború és a megszállás költségei egyre csökkennek, ám az afgán kaland évről évre többe kerül az USA-nak. Az Egyesült Államok tíz év alatt 1283 milliárd dollárt költött a háborúira.
Támadás az USA ellen − talán ez volt a leggyakoribb szalagcím szerte a világban 2001. szeptember 11. után. Az azóta eltelt évtizedben százféleképpen próbálták megfogni, milyen szempontból érték el a legnagyobb hatást az ikertornyokba becsapódó repülőgépek, ezek között mindig előkelő helyen szerepelt az, hogy az amerikaiaknak azzal kellett szembesülniük: saját földjükön is meg lehet őket támadni. A tízéves évfordulóra készült elemzések zöme is úgy látja, hogy ha valami igazán megváltozott a terrortámadás óta nemcsak az USA-ban, hanem szerte a világon, az a biztonságérzet, illetve annak az ára, hogy legalább ennek illúzióját kelthessék a repülőterek és a repülőgépek, az irodaépületek, a metróállomások, a pályaudvarok − vagyis azok a helyek, amelyeken időről időre véresen kiderül, hogy nincs százszázalékos biztonság.
Költeni pedig költenek rá: a Fehér Ház költségvetési hivatalának becslése szerint idén csak az USA-ban mintegy 70 milliárd dollárt fordítanak a szövetségi büdzséből a belföldi biztonsági kiadásokra, ez csaknem a háromszorosa a tíz évvel ezelőtti összegnek. Az elmúlt évtizedben összesen 360 milliárd dollárnyi pluszkiadást vállalt be a költségvetés biztonsági célokra, az egyes szövetségi államok, városi és helyi önkormányzatok és a magánszektor további 330 milliárd dollárral fejelték ezt meg − idézte a The Wall Street Journal a nemrég megjelent, Terror, biztonság és pénz című, a biztonsági kiadások költség/haszon elemzését elvégző tanulmányt. Ezekre rakódtak még rá a terrortámadásra válaszul beindított háborúk bőven ezermilliárd dollár feletti költségei − ezzel együtt a gazdasági elemzők úgy vélik, közvetlenül nem a biztonsági, de még csak nem is a hadi kiadások okolhatók az USA mai gondjaiért.
1283 milliárd dollár - ennyit költött összesen 2001 szeptembere és 2011 márciusa között a terrorizmus elleni harc jelszava alatt zajló katonai műveletek és beruházások finanszírozására az Amerikai Egyesült Államok − derül ki egy, a washingtoni kongresszus számára készített tanulmányból.
A kiadások három műveletcsoportnál jelentkeztek. Ezek közül az első kettő Afganisztán, valamint Irak megszállását és pacifikálását, míg a harmadik az USA különböző katonai bázisain és belföldi intézményeiben a biztonsági szint növelését célozta meg. A legdrágább az iraki offenzíva volt, Szaddám kifüstölésére 806 milliárd dollárt fordítottak az amerikaiak, 444 milliárd dollárba került az afganisztáni kaland, 29 milliárd dollárt pedig a biztonsági szint fejlesztésére költöttek.
Meglehetősen eltérő képet mutat a költségek felmerülésének üteme a három projekt esetében. Az iraki műveletekre elszámolt kiadások 2003-ban kezdődtek és 2008-ig folyamatosan emelkedtek, ekkor már 142 milliárd dollárt tettek ki. A tényleges hadi cselekmények lezárultával és a meginduló csapatkivonásoknak köszönhetően azonban azóta jelentősen csökkentek, a 2010-es költségvetési évben már "csak" 71 milliárd dollárt fordítottak erre az országra. A 2001-ben induló afganisztáni műveletek költségei azonban a tíz év alatt folyamatosan emelkedtek, és 2010-ben érték el eddigi maximumukat, 93,8 milliárd dollárral. A biztonságfejlesztés 2001-től 2005-ig jelentett számottevő költségeket, az elmúlt három évben azonban már csak 0,1 milliárd dollár erejéig merült fel az amerikai büdzsében.
A költségek csaknem egésze, 94 százalék az amerikai védelmi minisztérium kiadásainak megugrásában jelentkezett. Döntő többségük az amerikai katonai egységek fizetésére és szállítására, fejlesztésekre, valamint bázisok kiépítésére ment el, de olyan speciális költségek is felmerültek, mint például a szövetséges erők (Pakisztán) logisztikai költségeinek fedezése vagy az afganisztáni és iraki fegyveres erők kiképzése és felszerelése. A pénzügyi válság még egy merényletnél is súlyosabb csapást jelenthet − derül ki a mostani adatokból. Egy esetleges újabb merénylet rosszabb állapotban találná az USA gazdaságát, mint a tíz évvel ezelőtti.
Súlyos dollárszázmilliárdokkal terhelte meg szerte a világon az országok költségvetéseit a terrortámadások nyomán ismét fellángoló fegyverkezési láz. Tíz év alatt nominálisan megközelítőleg másfélszeresére nőttek az összesített hadi kiadások − derül ki a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adataiból. Míg 2001-ben 1038,5 milliárd dollárt költött katonai célokra a világ, ez az összeg 2011-re már 1611,5 milliárd dollárra hízott. A növekedés folyamatos, és mértéke is állandónak mondható, még a gazdasági válsággal járó megszorító intézkedések sem nyirbálták meg a katonai költségvetéseket. Az egyes országok között azonban korántsem egyenletesen oszlik el a növekedés.
A legtöbbet messze a terrorizmus elleni harc zászlóshajójának szerepében tetszelgő Egyesült Államok fordít hadikiadásokra éves szinten: a 2001-es 379 milliárd dollárnyi pénztömeg 2010-re 698 milliárd dollárra nőtt. Nem olcsó tehát a világ csendőrének lenni, a világméretű hadikiadás-növekedés felét egymagában az USA adja. A kiadások nominális szinten történő megduplázása GDP-arányosan 3,1 százalékról "csak" 4,7 százalékra való elmozdulást jelentett. Ezzel a világ élvonalában található az ország, kemény katonai diktatúrákkal és konfliktuszónákban található országokkal osztozva a vezető pozíciókon.
Az USA mögött második helyre a gazdasági erősödése mellé katonait is építgető Kína kapaszkodott fel. Az ország egyre nagyobb régióra terjeszti ki befolyását, az elmúlt hónapban a Dél-kínai tengeren − melyet sajátjának tekint Peking − keveredett konfliktusba az elkövetkezendő évtizedekben gazdasági és katonai értelemben is feltehetőleg legnagyobb riválisával, Indiával. Kína nemrégiben bocsátotta vízre első repülőgép-hordozóját, a GPS-hez hasonló navigációs rendszert fejleszt saját hadserege számára, s már űreszközöket is tesztelt hadserege, így nem meglepő, hogy 2010-ben Peking már csaknem 120 milliárd dollárt költött arzenáljára. Ezzel tíz év alatt megháromszorozta nominális kiadásait, ám, köszönhetően a száguldó gazdaságnak, ez nem terheli meg különösen költségvetését, a hadi költések GDP-hez viszonyított aránya ugyanis stabilan 2 százalék környékén maradt.
Az őket követő nyolc legjelentősebb hadi kiadásokkal rendelkező ország 2010-ben 40 és 60 milliárd dollár között költött. Egyik csoportjuk, Oroszország, India, Brazília és Szaúd-Arábia egytől egyig minimum megduplázták nominális kiadásaikat 2001 óta. GDP-arányosan azonban ez legfeljebb stagnálást, ha nem csökkenést jelentett − előbbiek esetében a szárnyaló gazdaságnak, utóbbi esetében a dráguló olajnak köszönhetően. Ugyanakkor kiadásaik az USA-hoz viszonyított százalékos arányát vagy szinten tartották, vagy javítottak rajta. Az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Japán azonban sem nominálisan, sem GDP-arányosan nem mutat semmilyen számottevő elmozdulást 2001-hez képest, ők százalékosan folyamatosan lemaradnak az USA mögött.
Tekintve, hogy a nagyobb országok a világméretű kiadásnövekedés szinte egészét kiteszik, nem meglepő, hogy az államok 70 százaléka nem emelte, hanem inkább csökkentette GDP-arányosan hadikiadásait az elmúlt tíz évben. Igaz ez még a hagyományosan GDP-arányosan legintenzívebben költő országokra is, mint például Eritrea, Omán vagy Szaúd-Arábia.
Támadás az USA ellen − talán ez volt a leggyakoribb szalagcím szerte a világban 2001. szeptember 11. után. Az azóta eltelt évtizedben százféleképpen próbálták megfogni, milyen szempontból érték el a legnagyobb hatást az ikertornyokba becsapódó repülőgépek, ezek között mindig előkelő helyen szerepelt az, hogy az amerikaiaknak azzal kellett szembesülniük: saját földjükön is meg lehet őket támadni. A tízéves évfordulóra készült elemzések zöme is úgy látja, hogy ha valami igazán megváltozott a terrortámadás óta nemcsak az USA-ban, hanem szerte a világon, az a biztonságérzet, illetve annak az ára, hogy legalább ennek illúzióját kelthessék a repülőterek és a repülőgépek, az irodaépületek, a metróállomások, a pályaudvarok − vagyis azok a helyek, amelyeken időről időre véresen kiderül, hogy nincs százszázalékos biztonság.
Költeni pedig költenek rá: a Fehér Ház költségvetési hivatalának becslése szerint idén csak az USA-ban mintegy 70 milliárd dollárt fordítanak a szövetségi büdzséből a belföldi biztonsági kiadásokra, ez csaknem a háromszorosa a tíz évvel ezelőtti összegnek. Az elmúlt évtizedben összesen 360 milliárd dollárnyi pluszkiadást vállalt be a költségvetés biztonsági célokra, az egyes szövetségi államok, városi és helyi önkormányzatok és a magánszektor további 330 milliárd dollárral fejelték ezt meg − idézte a The Wall Street Journal a nemrég megjelent, Terror, biztonság és pénz című, a biztonsági kiadások költség/haszon elemzését elvégző tanulmányt. Ezekre rakódtak még rá a terrortámadásra válaszul beindított háborúk bőven ezermilliárd dollár feletti költségei − ezzel együtt a gazdasági elemzők úgy vélik, közvetlenül nem a biztonsági, de még csak nem is a hadi kiadások okolhatók az USA mai gondjaiért.
1283 milliárd dollár - ennyit költött összesen 2001 szeptembere és 2011 márciusa között a terrorizmus elleni harc jelszava alatt zajló katonai műveletek és beruházások finanszírozására az Amerikai Egyesült Államok − derül ki egy, a washingtoni kongresszus számára készített tanulmányból.
A kiadások három műveletcsoportnál jelentkeztek. Ezek közül az első kettő Afganisztán, valamint Irak megszállását és pacifikálását, míg a harmadik az USA különböző katonai bázisain és belföldi intézményeiben a biztonsági szint növelését célozta meg. A legdrágább az iraki offenzíva volt, Szaddám kifüstölésére 806 milliárd dollárt fordítottak az amerikaiak, 444 milliárd dollárba került az afganisztáni kaland, 29 milliárd dollárt pedig a biztonsági szint fejlesztésére költöttek.
Meglehetősen eltérő képet mutat a költségek felmerülésének üteme a három projekt esetében. Az iraki műveletekre elszámolt kiadások 2003-ban kezdődtek és 2008-ig folyamatosan emelkedtek, ekkor már 142 milliárd dollárt tettek ki. A tényleges hadi cselekmények lezárultával és a meginduló csapatkivonásoknak köszönhetően azonban azóta jelentősen csökkentek, a 2010-es költségvetési évben már "csak" 71 milliárd dollárt fordítottak erre az országra. A 2001-ben induló afganisztáni műveletek költségei azonban a tíz év alatt folyamatosan emelkedtek, és 2010-ben érték el eddigi maximumukat, 93,8 milliárd dollárral. A biztonságfejlesztés 2001-től 2005-ig jelentett számottevő költségeket, az elmúlt három évben azonban már csak 0,1 milliárd dollár erejéig merült fel az amerikai büdzsében.
A költségek csaknem egésze, 94 százalék az amerikai védelmi minisztérium kiadásainak megugrásában jelentkezett. Döntő többségük az amerikai katonai egységek fizetésére és szállítására, fejlesztésekre, valamint bázisok kiépítésére ment el, de olyan speciális költségek is felmerültek, mint például a szövetséges erők (Pakisztán) logisztikai költségeinek fedezése vagy az afganisztáni és iraki fegyveres erők kiképzése és felszerelése. A pénzügyi válság még egy merényletnél is súlyosabb csapást jelenthet − derül ki a mostani adatokból. Egy esetleges újabb merénylet rosszabb állapotban találná az USA gazdaságát, mint a tíz évvel ezelőtti.
Súlyos dollárszázmilliárdokkal terhelte meg szerte a világon az országok költségvetéseit a terrortámadások nyomán ismét fellángoló fegyverkezési láz. Tíz év alatt nominálisan megközelítőleg másfélszeresére nőttek az összesített hadi kiadások − derül ki a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adataiból. Míg 2001-ben 1038,5 milliárd dollárt költött katonai célokra a világ, ez az összeg 2011-re már 1611,5 milliárd dollárra hízott. A növekedés folyamatos, és mértéke is állandónak mondható, még a gazdasági válsággal járó megszorító intézkedések sem nyirbálták meg a katonai költségvetéseket. Az egyes országok között azonban korántsem egyenletesen oszlik el a növekedés.
A legtöbbet messze a terrorizmus elleni harc zászlóshajójának szerepében tetszelgő Egyesült Államok fordít hadikiadásokra éves szinten: a 2001-es 379 milliárd dollárnyi pénztömeg 2010-re 698 milliárd dollárra nőtt. Nem olcsó tehát a világ csendőrének lenni, a világméretű hadikiadás-növekedés felét egymagában az USA adja. A kiadások nominális szinten történő megduplázása GDP-arányosan 3,1 százalékról "csak" 4,7 százalékra való elmozdulást jelentett. Ezzel a világ élvonalában található az ország, kemény katonai diktatúrákkal és konfliktuszónákban található országokkal osztozva a vezető pozíciókon.
Az USA mögött második helyre a gazdasági erősödése mellé katonait is építgető Kína kapaszkodott fel. Az ország egyre nagyobb régióra terjeszti ki befolyását, az elmúlt hónapban a Dél-kínai tengeren − melyet sajátjának tekint Peking − keveredett konfliktusba az elkövetkezendő évtizedekben gazdasági és katonai értelemben is feltehetőleg legnagyobb riválisával, Indiával. Kína nemrégiben bocsátotta vízre első repülőgép-hordozóját, a GPS-hez hasonló navigációs rendszert fejleszt saját hadserege számára, s már űreszközöket is tesztelt hadserege, így nem meglepő, hogy 2010-ben Peking már csaknem 120 milliárd dollárt költött arzenáljára. Ezzel tíz év alatt megháromszorozta nominális kiadásait, ám, köszönhetően a száguldó gazdaságnak, ez nem terheli meg különösen költségvetését, a hadi költések GDP-hez viszonyított aránya ugyanis stabilan 2 százalék környékén maradt.
Az őket követő nyolc legjelentősebb hadi kiadásokkal rendelkező ország 2010-ben 40 és 60 milliárd dollár között költött. Egyik csoportjuk, Oroszország, India, Brazília és Szaúd-Arábia egytől egyig minimum megduplázták nominális kiadásaikat 2001 óta. GDP-arányosan azonban ez legfeljebb stagnálást, ha nem csökkenést jelentett − előbbiek esetében a szárnyaló gazdaságnak, utóbbi esetében a dráguló olajnak köszönhetően. Ugyanakkor kiadásaik az USA-hoz viszonyított százalékos arányát vagy szinten tartották, vagy javítottak rajta. Az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Japán azonban sem nominálisan, sem GDP-arányosan nem mutat semmilyen számottevő elmozdulást 2001-hez képest, ők százalékosan folyamatosan lemaradnak az USA mögött.
Tekintve, hogy a nagyobb országok a világméretű kiadásnövekedés szinte egészét kiteszik, nem meglepő, hogy az államok 70 százaléka nem emelte, hanem inkább csökkentette GDP-arányosan hadikiadásait az elmúlt tíz évben. Igaz ez még a hagyományosan GDP-arányosan legintenzívebben költő országokra is, mint például Eritrea, Omán vagy Szaúd-Arábia.