Napi Online

Dollármilliárdokban mérhető a biztonság

Az iraki háború és a megszállás költségei egyre csökkennek, ám az afgán kaland évről évre többe kerül az USA-nak. Az Egyesült Államok tíz év alatt 1283 milliárd dollárt költött a háborúira.

Támadás az USA ellen − talán ez volt a leggyakoribb szalagcím szerte a világban 2001. szeptember 11. után. Az azóta eltelt évtizedben százféleképpen próbálták megfogni, milyen szempontból érték el a legnagyobb hatást az ikertornyokba becsapódó repülőgépek, ezek között mindig előkelő helyen szerepelt az, hogy az amerikaiaknak azzal kellett szembesülniük: saját földjükön is meg lehet őket támadni. A tízéves évfordulóra készült elemzések zöme is úgy látja, hogy ha valami igazán megváltozott a terrortámadás óta nemcsak az USA-ban, hanem szerte a világon, az a biztonságérzet, illetve annak az ára, hogy legalább ennek illúzióját kelthessék a repülőterek és a repülőgépek, az irodaépületek, a metróállomások, a pályaudvarok − vagyis azok a helyek, amelyeken időről időre véresen kiderül, hogy nincs százszázalékos biztonság.


Költeni pedig költenek rá: a Fehér Ház költségvetési hivatalának becslése szerint idén csak az USA-ban mintegy 70 milliárd dollárt fordítanak a szövetségi büdzséből a belföldi biztonsági kiadásokra, ez csaknem a háromszorosa a tíz évvel ezelőtti összegnek. Az elmúlt évtizedben összesen 360 milliárd dollárnyi pluszkiadást vállalt be a költségvetés biztonsági célokra, az egyes szövetségi államok, városi és helyi önkormányzatok és a magánszektor további 330 milliárd dollárral fejelték ezt meg − idézte a The Wall Street Journal a nemrég megjelent, Terror, biztonság és pénz című, a biztonsági kiadások költség/haszon elemzését elvégző tanulmányt. Ezekre rakódtak még rá a terrortámadásra válaszul beindított háborúk bőven ezermilliárd dollár feletti költségei − ezzel együtt a gazdasági elemzők úgy vélik, közvetlenül nem a biztonsági, de még csak nem is a hadi kiadások okolhatók az USA mai gondjaiért.


1283 milliárd dollár - ennyit költött összesen 2001 szeptembere és 2011 márciusa között a terrorizmus elleni harc jelszava alatt zajló katonai műveletek és beruházások finanszírozására az Amerikai Egyesült Államok − derül ki egy, a washingtoni kongresszus számára készített tanulmányból.

A kiadások három műveletcsoportnál jelentkeztek. Ezek közül az első kettő Afganisztán, valamint Irak megszállását és pacifikálását, míg a harmadik az USA különböző katonai bázisain és belföldi intézményeiben a biztonsági szint növelését célozta meg. A legdrágább az iraki offenzíva volt, Szaddám kifüstölésére 806 milliárd dollárt fordítottak az amerikaiak, 444 milliárd dollárba került az afganisztáni kaland, 29 milliárd dollárt pedig a biztonsági szint fejlesztésére költöttek.

Meglehetősen eltérő képet mutat a költségek felmerülésének üteme a három projekt esetében. Az iraki műveletekre elszámolt kiadások 2003-ban kezdődtek és 2008-ig folyamatosan emelkedtek, ekkor már 142 milliárd dollárt tettek ki. A tényleges hadi cselekmények lezárultával és a meginduló csapatkivonásoknak köszönhetően azonban azóta jelentősen csökkentek, a 2010-es költségvetési évben már "csak" 71 milliárd dollárt fordítottak erre az országra. A 2001-ben induló afganisztáni műveletek költségei azonban a tíz év alatt folyamatosan emelkedtek, és 2010-ben érték el eddigi maximumukat, 93,8 milliárd dollárral. A biztonságfejlesztés 2001-től 2005-ig jelentett számottevő költségeket, az elmúlt három évben azonban már csak 0,1 milliárd dollár erejéig merült fel az amerikai büdzsében.

A költségek csaknem egésze, 94 százalék az amerikai védelmi minisztérium kiadásainak megugrásában jelentkezett. Döntő többségük az amerikai katonai egységek fizetésére és szállítására, fejlesztésekre, valamint bázisok kiépítésére ment el, de olyan speciális költségek is felmerültek, mint például a szövetséges erők (Pakisztán) logisztikai költségeinek fedezése vagy az afganisztáni és iraki fegyveres erők kiképzése és felszerelése. A pénzügyi válság még egy merényletnél is súlyosabb csapást jelenthet − derül ki a mostani adatokból. Egy esetleges újabb merénylet rosszabb állapotban találná az USA gazdaságát, mint a tíz évvel ezelőtti.

Súlyos dollárszázmilliárdokkal terhelte meg szerte a világon az országok költségvetéseit a terrortámadások nyomán ismét fellángoló fegyverkezési láz. Tíz év alatt nominálisan megközelítőleg másfélszeresére nőttek az összesített hadi kiadások − derül ki a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adataiból. Míg 2001-ben 1038,5 milliárd dollárt költött katonai célokra a világ, ez az összeg 2011-re már 1611,5 milliárd dollárra hízott. A növekedés folyamatos, és mértéke is állandónak mondható, még a gazdasági válsággal járó megszorító intézkedések sem nyirbálták meg a katonai költségvetéseket. Az egyes országok között azonban korántsem egyenletesen oszlik el a növekedés.


A legtöbbet messze a terrorizmus elleni harc zászlóshajójának szerepében tetszelgő Egyesült Államok fordít hadikiadásokra éves szinten: a 2001-es 379 milliárd dollárnyi pénztömeg 2010-re 698 milliárd dollárra nőtt. Nem olcsó tehát a világ csendőrének lenni, a világméretű hadikiadás-növekedés felét egymagában az USA adja. A kiadások nominális szinten történő megduplázása GDP-arányosan 3,1 százalékról "csak" 4,7 százalékra való elmozdulást jelentett. Ezzel a világ élvonalában található az ország, kemény katonai diktatúrákkal és konfliktuszónákban található országokkal osztozva a vezető pozíciókon.

Az USA mögött második helyre a gazdasági erősödése mellé katonait is építgető Kína kapaszkodott fel. Az ország egyre nagyobb régióra terjeszti ki befolyását, az elmúlt hónapban a Dél-kínai tengeren − melyet sajátjának tekint Peking − keveredett konfliktusba az elkövetkezendő évtizedekben gazdasági és katonai értelemben is feltehetőleg legnagyobb riválisával, Indiával. Kína nemrégiben bocsátotta vízre első repülőgép-hordozóját, a GPS-hez hasonló navigációs rendszert fejleszt saját hadserege számára, s már űreszközöket is tesztelt hadserege, így nem meglepő, hogy 2010-ben Peking már csaknem 120 milliárd dollárt költött arzenáljára. Ezzel tíz év alatt megháromszorozta nominális kiadásait, ám, köszönhetően a száguldó gazdaságnak, ez nem terheli meg különösen költségvetését, a hadi költések GDP-hez viszonyított aránya ugyanis stabilan 2 százalék környékén maradt.


Az őket követő nyolc legjelentősebb hadi kiadásokkal rendelkező ország 2010-ben 40 és 60 milliárd dollár között költött. Egyik csoportjuk, Oroszország, India, Brazília és Szaúd-Arábia egytől egyig minimum megduplázták nominális kiadásaikat 2001 óta. GDP-arányosan azonban ez legfeljebb stagnálást, ha nem csökkenést jelentett − előbbiek esetében a szárnyaló gazdaságnak, utóbbi esetében a dráguló olajnak köszönhetően. Ugyanakkor kiadásaik az USA-hoz viszonyított százalékos arányát vagy szinten tartották, vagy javítottak rajta. Az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Japán azonban sem nominálisan, sem GDP-arányosan nem mutat semmilyen számottevő elmozdulást 2001-hez képest, ők százalékosan folyamatosan lemaradnak az USA mögött.

Tekintve, hogy a nagyobb országok a világméretű kiadásnövekedés szinte egészét kiteszik, nem meglepő, hogy az államok 70 százaléka nem emelte, hanem inkább csökkentette GDP-arányosan hadikiadásait az elmúlt tíz évben. Igaz ez még a hagyományosan GDP-arányosan legintenzívebben költő országokra is, mint például Eritrea, Omán vagy Szaúd-Arábia.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Rotyoka #70
    bazdmeg?

    MAGYAR VAGY BASZDMEG?

    Mivel olyan szó hogy bazdmeg nincs.
  • googlekereso #69
    én itt most, mint közvetlen kiváltó okokra, casus bellikre gondoltam
  • mauser81 #68
    Néhány korrekció:
    1. vh: Ma már tudjuk, hogy semmi köze nem volt a Lusitania elsüllyesztésének a hadbalépéshez. Az angolok sokáig győzködték az USA-t hadbalépésre, végül minden létező tengeri kódexet megszegve igyekeztek végre elsüllyesztetni egy amerikai hajót. Az utasok szerencsétlenségére a Lusitanian is pont voltak fegyverek (http://mult-kor.hu/20081222_megis_szallithatott_fegyvereket_a_lusitania), ráadásul ezeket sokszor nappal, katonákkal hordatták fel, hogy biztosan értesüljön róla a német kémszolgálat. Olyan apróságokról már nem is beszélve, mint kikapcsolhatatlan segélykérők telepítése a polgári hajókra. (Segélyhívás nem leállítása esetén, vagy hadianyag szállításakor az ellenséges hajó elsüllyeszthető volt, amit a németek meg is tettek sokszor, de ugye milyen remek propaganda volt ez akkor, mert a pórnép ezekről a háborús szabályokról mit sem tudott.) Ezen kellemetlen tények nyilvánosságra kerülése után most éppen Zimmermann táviratra hivatkoznak, de ez meg annyira komolyan vehető, mintha No. a II. vh-ban felajánlotta volna gyarmatnak Oroszországot, ha belépünk az oldalukon...

    2. vh: Ma már tudjuk, hogy legalább három igazolt észlelése volt a Japán flottának Perl Harbor felé menet, de ezekről valahogyan senki nem vett tudomást, miközben a hivatalos USA doktrína Japán gazdasági terjeszkedésének megállítása volt már évek óta akkor. Érdekes módon az értékesebb hajóik is elhagyták a kikötőt pont akkor. Még 20-30 év és itt is valószínűleg kiderül az, amit most már tudunk a Lusitania kapcsán.

    Még egy kis adalék a 2.vh-hoz: 1938-ben a "Nyugat" nagyobb veszélynek érezte a bolsevizmust, mint a nácizmust, ezért orosz történészek máig tartják, hogy titkos megállapodás született anno Halifax és Hitler között, miszerint addig nem zavarja őket Hitler terjeszkedése amíg az a bolsevizmus elpusztítására irányul, hiszen nekik is éppen ez a fő bajuk otthon. Persze erre közvetlen bizonyíték nincs, csupán az, hogy Sztálin közeledését akkor rendre elutasították és inkább Hitlerrel barátkoztak.

    Hát ilyen ez a fene nagy angolszász demokrácia...
  • wednes #67
    "WW2? Magyar vagy bazdmeg?"

    Ezt inkább címezd Papichulonak ő írta le így én válaszoltam neki.

    Direkt nem csak a II. VH-ról írtam. Ott a koreai háború. Ha azt is egyenes adásban mutatták volna a TV-ben, más lett volna a hangulat. Így viszont, (mivel nem tudtak róla) a közvéleményt nem érdekelte és zavarta az 54 ezer halott amerikai katona.

    És ha már a koreai háború szóba került (a kiinduló téma a nagy áldozatok vállalásáról szólt). Itt a kínaiak 1 millió embert vesztettek szemben az 54 amerikaival. És ez nekik simán vállalható volt azért, hogy Észak-Korea megmaradjon, meg elérjenek egy fegyverszünetet.
  • Doktor Kotász #66
    Az MVH-nál (WW2? Magyar vagy bazdmeg?) egyértelmű volt, hogy akkor lesz vége, ha elfoglalják az ellenséget. A mai háborúknál ott kezdődik, és soha nincs vége. Ez az ami elfogadhatatlan a lakosságnak.
  • Oliwaw #65
    Vitatkoztok itt mi lenne ha... A világot mindig is az ÉRDEK mozgatta, persze nem a tiéd.
    Ez az evolúció non plus ultra-ja.
  • wednes #64
    A WW2-nél nem volt olyan média nyomás, mint a vietnámi illetve a mai háborúknál. Ott ellenőrzött, cenzúrázott filmhíradókat adott le minden oldal, direkt azzal a céllal, hogy a hazaiakat lelkesítsék. Tehát a saját csapatok dicséretén és az ellenség gyalázásán volt a hangsúly. Saját veszteségekről, még inkább baklövésekről egy szó sem esett.
    Illetve ott az USA-t megtámadta Japán, nem sokkal később meg a németek üzentek hadat nekik. Minden alap megvolt a háborúhoz.

    A koreai háborúnál se volt még média, nem is kapott nagy figyelmet, hogy itt 50 ezer amerikai katona vesztette életét. Vietnámnál változott meg minden. A tet-offenzíva pedig hatalmas háború ellenes megmozdulásokat változz ki. Hiszen itt rövid időn belül 4000 amerikai katona halt illetve sebesült meg. Az rövid időn belül magas áldozatok száma sokkal rombolóbb a morálra, mint egy elhúzódó háborúnál, ahol elég kevesen hallnak meg, de folyamatosan nő az áldozatok száma.

    A afgán és iraki háborúbál egyszerre nem volt kiemelkedően magas az áldozatok száma (pár nap alatt 200-300 halott).
  • googlekereso #63
    mondom, nem tudom, hogy hol és mikor, de biztos mondott egy hasonlót, az biztos (asszem tán anno a discovery-n ment vmi, és esetleg ott hallottam, nem tudom, bocsi)

    hehe, nicknév poén... :D kemény, nagyon kemény :D

    a passz az azért van, mert nem vagyok birtokában a 100%-ban pontos infoknak, ha meglenne, akkor nem lenne passz (ha nem biztos az infod, ugye akkor benne van a dologban, hogy esetleg nem úgy alakul, ahogyan azt te elképzelted, szeretted volna)

    az ötlet sehonnan sem jött, csak hát ugye most elmélkedünk, hogy ki(k) és milyen csapást tudnának mérni, miket tudnának művelni, mik az esélyeik stb.
  • Papichulo #62
    "az biztos, hogy Mao Ce-tung mondta:
    "Mindegy, hogy hány atombombát dobnak le Kínára, kínai mindig is lesz.""

    Ezt mikor mondta? Feltetelezem, hogy ez egy parafrazalt valtozat - ezert nem helyes az idezojel - de mi az eredetije? Erdekelne a kontextus.

    "Kína ezerszer rosszabb lenne, mint amikor a németek megpróbálták lerohanni a Szu-t, nem csak mert nehezebb a terep, nagyobb terület "

    Nem is ertem, hogy ki akarna lerohanni Kinat? Honnan jon ez az otlet? Az USA. a tenger felol garantaltan nem tudna. Nincs meg hozza a szallitasi/patraszallasi kapacitasa. Valamelyik szomszedos orszagon keresztul? Ugyan mar!
    Amugy sem allitott ilyesmit senki. Amit en mondtam, hogy meg konvencionalis fegyverekkel is nagy karokat tudna neki okozni. Kina viszont keptelen lenne katonailag - ICBM/SLBM-tol eltekintve - tamadni az USA-t.

    "(legalábbis szerintem, az hogy ez mennyire valós, hát az újfent passz)"

    Ahhoz kepest, hogy szinte minden gondolotodat a "passz" kifejezessel zarod, eleg magabiztos velemenyed van. Ha ennyi energiat fektetsz a valaszadasba, akkor lehet, hogy inkabb elotte utana kene nezni. Mondjuk a google keresovel. :) Csak egy otlet volt...
  • googlekereso #61
    nem pontos, de az biztos, hogy Mao Ce-tung mondta:
    "Mindegy, hogy hány atombombát dobnak le Kínára, kínai mindig is lesz."

    mint írtam nem pontos, de a lényeg azért benne van :D

    meg ugye sokszor mondták már: Kína ezerszer rosszabb lenne, mint amikor a németek megpróbálták lerohanni a Szu-t, nem csak mert nehezebb a terep, nagyobb terület (az Urálon inneni területekre gondolok, ahol az orosz lakosság nagyobbik része él)

    azért ne becsüljük le a számokban rejlő erőt, de igen, Kína biztos, hogy technikailag fejletlenebb, ők inkább egy elhúzódó háborút tudnának kiaknázni a természeti erőforrásaiknak és a népességnek hála (legalábbis szerintem, az hogy ez mennyire valós, hát az újfent passz)