wednes#64
A WW2-nél nem volt olyan média nyomás, mint a vietnámi illetve a mai háborúknál. Ott ellenőrzött, cenzúrázott filmhíradókat adott le minden oldal, direkt azzal a céllal, hogy a hazaiakat lelkesítsék. Tehát a saját csapatok dicséretén és az ellenség gyalázásán volt a hangsúly. Saját veszteségekről, még inkább baklövésekről egy szó sem esett.
Illetve ott az USA-t megtámadta Japán, nem sokkal később meg a németek üzentek hadat nekik. Minden alap megvolt a háborúhoz.
A koreai háborúnál se volt még média, nem is kapott nagy figyelmet, hogy itt 50 ezer amerikai katona vesztette életét. Vietnámnál változott meg minden. A tet-offenzíva pedig hatalmas háború ellenes megmozdulásokat változz ki. Hiszen itt rövid időn belül 4000 amerikai katona halt illetve sebesült meg. Az rövid időn belül magas áldozatok száma sokkal rombolóbb a morálra, mint egy elhúzódó háborúnál, ahol elég kevesen hallnak meg, de folyamatosan nő az áldozatok száma.
A afgán és iraki háborúbál egyszerre nem volt kiemelkedően magas az áldozatok száma (pár nap alatt 200-300 halott).