Hunter
A tornyok tervezése életeket menthet
Mérnökök állítása szerint a World Trade Center összeomlásakor a tervezés szerencsés megválasztása csökkentette a halálos áldozatok számát. Mindkét torony egy-egy utasszállító repülőgép áldozatává vált, melyeket öngyilkos merénylők térítettek el, a becsapódás és az összeomlás között azonban majdnem egy óra telt el. Végül a tomboló tűz megolvasztotta a fém tartószerkezetet, ez idő alatt azonban több száz embernek sikerült kimenekülnie.
"A legtöbb épület azonnal összedőlt volna," - mondta John Hooper, annak a cégnek a vezető mérnöke, aki a World Trade Center építésekor, mint tanácsadó működött közre. Természetesen, mint mindenkit, őket is feldúlták a keddi események. "Megpróbáljuk túl tenni magunkat a történteken" - nyilatkozta a New Scientist magazinnak.
A World Trade Centerhez hasonló felhőkarcolók nem úgy épültek, hogy ellenálljanak az olyan közvetlen becsapódásnak, mint egy hatalmas repülőgép. Mitöbb, a tűzoltó rendszer ezekben a tornyokban nem rendelkezik haboltóval, aminek még lenne esélye a belobbant repülőgép üzemanyag ellen. Mindkét becsapódott repülőgép tele volt tankolva, ezáltal tökéletes "repülő bombaként" funkcionálva.
Mindazonáltal a 415 méter magas WTC tornyok tervezése segített megelőzni egy nagyobb katasztrófát. A tornyok külső része egymáshoz közel helyezkedő acél oszlopokból állt, amik egy hatalmas "acél csövet" formáztak meg. A fentebbi emeleteken a csövek kevesebb, mint egy méterre voltak egymástól, hogy elbírják a magas szelek által az épületre rótt terhelést. Ez azt jelentette, hogy a belső oszlopoknak csak a gravitációs terheléssel kellett megbirkózniuk. Hogy a belső tartószerkezet, vagy a külső keret tartotta-e egyben az épületet egy órán át, azt egyelőre nem lehet megmondani, a kettős védelem azonban sok életet megmentett.
Sok felhőkarcolóba egyenként 6 méter magas, függőleges oszlopokat építettek, melyeket átlós tartóoszlopokkal kombináltak a terhelés elviselésére. Ezek az építmények egy hasonló pusztítás esetén valószínűleg azonnal összeomlottak volna.
A WTC tornyainak összeomlása a klasszikus irányított robbantásokéhoz hasonlított, mondta Mike Taylor, aki maga is elöregedett épületek bontásával foglalkozik. "Ha van ebben a katasztrófában valami, ami pozitív, az az, hogy a tornyok egyik oldala sem gyengült meg. Ezért nem dőlt rá a környező épületekre vagy akár a folyóba a West Side-on keresztül" - mondta Taylor.
A tornyok összeomlása a bontási szakértők stratégiáját tükrözte. Irányított robbantásokkor a robbanóanyagot nem csak az alsó három emeleten helyezik el, hanem számos egymást követő emeleten is legalább az épület egy harmadán. A magasabb emeletek felrobbantása lehetővé teszi, hogy a gravitáció a magukra hagyott felsőbb emeletek teljes súlyát húzza rá az alsóbb emeletekre. Kedden a repülőgépek becsapódása helyettesítette a robbanóanyagot, így szakadtak rá a magasabb emeletek a többire, mondhatni a legkritikusabb pontot választották ki a terroristák.
1993-ban már próbálkoztak az épület megsemmisítésével, ám ekkor még hiányzott a felső emeletek összeomlása keltette hatás, ezért nem volt hatásos az a 454 kilogrammos bomba, amit az alagsori garázsban robbantottak fel.
"A legtöbb épület azonnal összedőlt volna," - mondta John Hooper, annak a cégnek a vezető mérnöke, aki a World Trade Center építésekor, mint tanácsadó működött közre. Természetesen, mint mindenkit, őket is feldúlták a keddi események. "Megpróbáljuk túl tenni magunkat a történteken" - nyilatkozta a New Scientist magazinnak.
A World Trade Centerhez hasonló felhőkarcolók nem úgy épültek, hogy ellenálljanak az olyan közvetlen becsapódásnak, mint egy hatalmas repülőgép. Mitöbb, a tűzoltó rendszer ezekben a tornyokban nem rendelkezik haboltóval, aminek még lenne esélye a belobbant repülőgép üzemanyag ellen. Mindkét becsapódott repülőgép tele volt tankolva, ezáltal tökéletes "repülő bombaként" funkcionálva.
Mindazonáltal a 415 méter magas WTC tornyok tervezése segített megelőzni egy nagyobb katasztrófát. A tornyok külső része egymáshoz közel helyezkedő acél oszlopokból állt, amik egy hatalmas "acél csövet" formáztak meg. A fentebbi emeleteken a csövek kevesebb, mint egy méterre voltak egymástól, hogy elbírják a magas szelek által az épületre rótt terhelést. Ez azt jelentette, hogy a belső oszlopoknak csak a gravitációs terheléssel kellett megbirkózniuk. Hogy a belső tartószerkezet, vagy a külső keret tartotta-e egyben az épületet egy órán át, azt egyelőre nem lehet megmondani, a kettős védelem azonban sok életet megmentett.
Sok felhőkarcolóba egyenként 6 méter magas, függőleges oszlopokat építettek, melyeket átlós tartóoszlopokkal kombináltak a terhelés elviselésére. Ezek az építmények egy hasonló pusztítás esetén valószínűleg azonnal összeomlottak volna.
A WTC tornyainak összeomlása a klasszikus irányított robbantásokéhoz hasonlított, mondta Mike Taylor, aki maga is elöregedett épületek bontásával foglalkozik. "Ha van ebben a katasztrófában valami, ami pozitív, az az, hogy a tornyok egyik oldala sem gyengült meg. Ezért nem dőlt rá a környező épületekre vagy akár a folyóba a West Side-on keresztül" - mondta Taylor.A tornyok összeomlása a bontási szakértők stratégiáját tükrözte. Irányított robbantásokkor a robbanóanyagot nem csak az alsó három emeleten helyezik el, hanem számos egymást követő emeleten is legalább az épület egy harmadán. A magasabb emeletek felrobbantása lehetővé teszi, hogy a gravitáció a magukra hagyott felsőbb emeletek teljes súlyát húzza rá az alsóbb emeletekre. Kedden a repülőgépek becsapódása helyettesítette a robbanóanyagot, így szakadtak rá a magasabb emeletek a többire, mondhatni a legkritikusabb pontot választották ki a terroristák.
1993-ban már próbálkoztak az épület megsemmisítésével, ám ekkor még hiányzott a felső emeletek összeomlása keltette hatás, ezért nem volt hatásos az a 454 kilogrammos bomba, amit az alagsori garázsban robbantottak fel.