Sok éven át a bolygótudósok többsége nem sok érdeklődést mutatott a Merkúr iránt, szürke felszínével és krátereivel a Hold egy valamivel nagyobb változataként tekintettek rá. A NASA Messenger űrszondájának csütörtökön közzé tett adatai azonban egy jóval élénkebb képet festenek a Naprendszer legbelső bolygójáról.

"A Merkúr nem a Hold" - hangoztatta Ralph L. McNutt Jr., a küldetés projekt tudósa a NASA sajtótájékoztatóján. A bolygó körül márciusban pályára állt műhold több érdekességgel is szolgál. A Merkúr topográfiájának egyes elemei, például a perem nélküli mélyedések egyedülállónak nevezhetők, ásványtana pedig nagyban különbözik a Holdétól, aminek kőzetei sokkal kevesebb káliumot tartalmaznak, ugyancsak éles különbség, hogy a Holddal szemben a Merkúr mágneses mezővel is rendelkezik.

A legújabb adathalmaz minden korábbinál tisztább képet ad a bolygó sarkvidéki területeiről, valamint a kéreg elemeiről, ami segít átrostálni az égitest eredetéről alkotott elméleteket is. A Messenger felfedezte, hogy a bolygó mágneses mezeje erősebb az északi féltekén, ami valamilyen furcsaságra utal a Merkúr mag-szerkezetében. Az új információk elárulhatják, hogyan alakult ki, és változott meg a Merkúr a Naprendszer 4,5 milliárd éves története során, ami segíthet más csillagok körül keringő Föld-méretű bolygók teljes arzenáljának megismerésében, meghatározva és az élet számára barátságos körülményeket. A NASA Kepler távcsövével több tucat lehetséges Föld-méretű bolygót fedeztek fel, az észlelésekből azonban a méretükön kívül nem sok tudható meg.

"Naprendszerünkben négy kísérletet is láthatunk arra, hogyan fejlődhetnek a Földszerű bolygók némileg eltérő körülmények között" - utalt a belső-Naprendszer négy sziklás bolygójára, a Merkúrra, a Vénuszra, a Földre és a Marsra Sean C. Solomon, a Messenger szonda főfelügyelője. "Egyértelműen kitűnik, hogy a négy kísérlet teljesen más és más végkimenetellel zárult. Ezek egyikében élünk mi, ezért nagyon is fontos, hogy megismerjük a Földszerű bolygók kialakulását, fejlődését és működését"

A Merkúr egyik rejtélye a méretéhez képest szokatlanul nagy vasmagja, ami átmérőjének háromnegyedéig, miközben a Föld magja valamivel több mint a feléig terjed. Az egyik elmélet szerint a Merkúr eredetileg nagyobb volt, a fiatal Nap heves sugárzása azonban lehántotta a bolygó külső rétegeit, meghagyva a ma látható Merkúrt. Ez az elmélet azonban több elem, köztük a kálium esetében is alacsony koncentrációt sugall, ezek ugyanis könnyedén elpárolognak az intenzív hő hatására, ennek azonban homlokegyenest ellentmondanak a Messenger mérései. "Ezt a modellt kizárhatjuk" - összegzett Larry R. Nittler, a Carnegie Intézet tudósa, a Messenger csapat tagja.

Egy másik elmélet szerint a Merkúr fémben gazdag meteoritokból alakult ki. Mindent összevetve, a felszíni kőzetek észlelt összetétele alapján ez az elképzelés sem állja meg a helyét, bár ebben az esetben nem vethető el egyértelműen az elmélet. Egy harmadik elv szerint a Merkúr korai történelme során bekövetkezett hatalmas becsapódás jókora részt szakított ki a fiatal bolygóból, ezért tűnik kicsinek a magjához viszonyítva. "Ez még mindig állja a sarat" - tette hozzá Nittler. "Valószínűleg számos más modellt is végig kell gondolnunk, mire eljutunk a válaszhoz"

A kráterekről készült nagy felbontású felvételek szabálytalan mélyedéseket fedtek fel, melyek méretüket tekintve a több száz méterestől a több kilométeresig terjednek. A mélyedéseknek nincs peremük, mint a becsapódási krátereknek, amiből a tudósok arra következtetnek, hogy valamilyen instabil anyag vájhatta ki, ami gyorsan elpárolgott a becsapódást követően.


Jól példázza a műszaki fejlődést a Mariner 10 (kis kép balra) és a Messenger felvétele a Degas-kráterről
A Messenger szonda egyéves küldetésének csupán negyedét teljesítette, tehát még számos érdekes, új információra számíthatunk a bolygóval kapcsolatban. A szonda máris eloszlatta azt a hiedelmet, hogy a Merkúr egy sivár, unalmas hely, illetve azt, hogy a NASA Mariner 10 űrszondájának 1974-es és 1975-ös átrepülései már mindent megmutattak. "Többen még a bolygótudósok közül is alacsony prioritást adtak a Mariner 10 küldetés után a Merkúrhoz való visszatérésnek, arra alapozva a véleményüket, hogy a bolygó nagyon hasonló a Holdhoz, ahol már ember is járt" - magyarázta a New York Times-nak Solomon. "Egy nagyon híres űrtudós a Naprendszer kiégett salakjának nevezte, pedig erről szó sincs"