Hunter

Valós a sötét energia

Egy csúcstechnikát alkalmazó nagy csillagászati felmérés első eredményei megerősítették a rejtélyes sötét energia az univerzum tágulására gyakorolt gyorsító hatását.

A mostani felfedezése több mint 200.000 galaxis tanulmányozásán, és két különböző észlelési módszeren alapul. A nemzetközi kutatócsoportok a brit Királyi Csillagászati Társaság szaklapjában publikálták tanulmányaikat, melyek alátámasztják az általánosan elfogadottnak tekinthető elméletet, ami szerint a sötét energia egy konstans erőként egységesen hat a világegyetemre, táplálva gyorsuló tágulását. Ezzel egyúttal tovább gyengült annak az alternatív elméletnek a támogatottsága, ami a gravitációt nevezi meg a tágulást vezérlő erőnek. A gravitációt a nagy távolságokra taszító, nem pedig vonzó erőként feltüntető alternatív változat megingatná Albert Einstein gravitációs elméletét.

A legfrissebb eredmények 2006-ban kezdődött és az idén befejeződött WiggleZ elnevezésű galaxis felmérésből származnak. A WiggleZ a NASA Galex (Galaxis Fejlődés Kutató) űrtávcsövének és az Ausztráliában felállított Anglo-Ausztrál Távcső adatait használta. A felmérés minden korábbinál nagyobb méreteken térképezte fel a galaxisok eloszlását, 8 milliárd évre tekintve vissza az időben, ami több mint fele az univerzum korának. A csillagászok által alkalmazott egyik megfigyelési mód a galaxisok eloszlási sémáit, az úgynevezett "barion akusztikus oszcillációkat" vette alapul. A másik módszer a galaxis halmazok kialakulásának sebességére fókuszált.


A Galex és az Anglo-Ausztrál Távcső adataiból készült tanulmányok szerint a sötét energia (lila) egy konstans erőként uralja a gravitáció hatásait (zöld)

A sötét energia koncepciója az 1990-es években alakult ki, a távoli szupernóvák tanulmányozása kapcsán. Létezése bizonyítatlan maradt, az új tanulmány eredményei azonban független megerősítéssel szolgálhatnak arra vonatkozóan, hogy ez az energia áll a galaxisok különös viselkedése mögött, ami ellensúlyozva a gravitációs vonzást erős negatív nyomást fejt ki, ezáltal távol tartja egymástól a csillaghalmazokat. "A sötét energia hatása olyan, mint amikor feldobunk a levegőbe egy labdát, ami ahelyett, hogy visszaesne, egyre nagyobb és nagyobb sebességgel száll az ég felé" - magyarázta dr. Chris Blake, az egyik tanulmány társszerzője, a melbourne-i Swinburne Műszaki Egyetem kutatója. "Az eredmények arról árulkodnak, hogy a sötét energia egy kozmológiai állandó, ahogy Einstein feltételezte. Ha a gravitáció lenne a ludas, akkor nem látnánk ezeket a konstans hatásokat az időben"

Az elméletek szerint a kozmoszt a sötét energia uralja, körülbelül 74 százalékát téve ki az univerzumnak. A valamivel kevésbé rejtélyes sötét anyag 22 százalékkal járul hozzá világegyetemünkhöz, míg a "hagyományos" anyag, ami minket, az élőlényeket, a bolygókat és csillagokat alkotja, mindössze 4 százalékot tesz ki.

A Galex a fényes, fiatal galaxisok azonosításában segített, melyeket az Anglo-Ausztrál Távcsővel vizsgáltak, egyenként határozva meg a galaxisok fényével kapcsolatos információkat, a műszerrel dolgozó csillagászok a galaxisok közötti távolságok sémáit tanulmányozták. Az univerzum szerkezete kis sűrűségfluktuációkból alakult ki. Az egészen korai univerzum sűrű anyagában a fluktuációk hanghullámok formájában voltak jelen, lenyomatokat hagyva a galaxisok sémájában, ennek hatására a galaktikus párokat körülbelül 500 millió fényév választja el egymástól. Blake és csapata ezt használta egyfajta mérőrúdként a galaxis párok Földtől számított távolságainak meghatározásához. Akárcsak a szupernóva tanulmányokat, a távolság adatokat is a galaxis párok távolodási sebességeivel kombinálták, ami ezúttal is azt bizonyította, hogy az űr szövete egyre gyorsuló ütemben nyúlik.


Az univerzum tágulásának két mérési módszere, balra a szupernóvákon alapuló "standard gyertya" módszer, jobbra a "mérőrudas" megoldás, ami a galaxis párokat vizsgálja

A csillagászok a Galex adataiból készülő háromdimenziós galaxis térképet is felhasználták a galaxis halmazok növekedésének tanulmányozásához. A halmazok gravitációja új galaxisokat vonz, a sötét energia azonban látszólag széttolja ezeket. A tudósoknak sikerült megmérniük a sötét energia taszító erejét is. "A csillagászok által az elmúlt 15 évben elvégzett megfigyelések hozták a fizika egyik legmegdöbbentőbb felfedezését: az univerzum tágulása, amit az ősrobbanás váltott ki, gyorsul" - mondta John Morse, a NASA asztrofizikai részlegének igazgatója. "Teljesen független módszerek alkalmazásával a Galex adatai megerősítették a sötét energia létezésébe vetett hitünket"

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • lotsopa #138
    Ez a nulla gravitáció annyit jelent hogy a rád ható erők egyensúlyban vannak, eredő zérus. NEM AZT JELENTI HOGY NEM HAT RÁD ERŐ!! Ezért szakad szét az ember amit két ló húz...
    Kiegészítés a nulla grav.-hoz. Nyilván nem nulla ha úgy képzeled hogy a téridő görbülete a gravitáció, hiszen azon az egy bolygón kívül még milliárdnyi test befolyásolja a gravitációs erő nagyságát.
    Az erők egyensúlyához még annyit hogy amitől fennáll az egyensúly attól még sok más is befolyásolja a kimenetelt, értem úgy hogy az anyag attól még deformálódik, kölcsönhat!
  • johnsmitheger #137
    Nem értek a témához, de van a téridő változásának, változási sebességének ismert korlátja? Ha nem igazán van, akkor nem fénnyel kellene üzengetni, hanem a teret rángatni. (Persze most még nem üzengetnék senkinek, amíg bénázunk az űrben:)
  • johnsmitheger #136
    "Egy bolygó magjában, pontosabban a közepén nulla a gravitáció"

    OK, de akkor az összes idióta görbetér ábrázolás hibás, mert a közepén a kis mélyedésnek éppen ki kellene csúcsosodni. Éppen azok adnak magyarázatot a gravitációra a primitíveknek, akik maguk sem értik rendesen. Vagy jó az ábra és a közepén a legmélyebb/legerősebb a gravitációs erő???

    Más szemmel: ha egy embert két ló húz ellentétes irányba, akkor megnyugodhat, mert mulla! a rá ható erő. Akkor viszont mitől szakad szét? hm.
  • gforce9 #135
    Elképzelhető, de általában nem ez szokott történni. A newtoni elmélet teljesen jó, teljesen következetes, jól használható, de vannak benne fehér foltok. Olyan helyek, ahol mind a kísérletek csődöt mondanak, mind pedig maga az elmélet. Például a fény terjedési sebességének állandósága, attól függetlenül, hogy a megfigyelő áll e egy helyben vagy mozog teljesen értelmezhetetlen dolog a newtoni elméleten belül. Ezt egyszerűen a newtoni kereteken belül nem lehet leírni. Ettől még senki sem mondta azt, hogy Newtonnak nincs igaza vagy hülye lenne. Csak hiányos volt az elmélete. Ekkor jött Einstein és egy zseniális elgondolással feloldotta ezt az ellentmondást ami a fény sebességének állandóságáról szólt.

    Vannak az ő elméletében is fehér foltok. Egyrészt a fekete lyukak, amiken belül nem értelmezhetőek az egyenletei. Másfelől a parányi méretű dolgoknál (atomok, elemi részecskék) kísérletileg is látszik, hogy nem stimmel az einsteini elmélet. Mindazonáltal van egy jól meghatározott terület (nagy testek, nagy távolságok, csillagászati léptékek), ahol az elmélete tökéletesen pontos és ezen területen belül az észlelések mindezidáig csak megerősítették a dolgot.

    Vannak olyan területek, amikre nem terjed ki a relativitás elmélet. Ezzel a területtel a kvantummechanika foglalkozik. Így igyekeznek kiegészíteni a tudósok, illetőleg egy elméletté gyúrni a meglévővel. Nem tartom valószínűnek, hogy megdőlne bármikor is a relativitás elmélet. Valószínű csak részét fogja képezni egy újabbnak.
  • bvalek2 #134
    Ezt az új elmélet nélkül is tudjuk a régiről, a határokat maga az elmélet jelöli ki. Pl. Newton elméletének a gravitációról a távolhatás a gyengéje, és ezt Newton maga is megemlítette. Praktikusan állt hozzá, azt mondta hogy ameddig működik, használjuk nyugodtan, ez a fizika hozzáállása minden más elmélethez. Newton korában ennek nem is volt jelentősége, az akkori műszerek nem voltak képesek olyan jelenségeket észlelni, amiknél a gravitáció terjedésének a sebessége szerepet játszana.

    Ezek a kis kisiklások mind arra utalnak, hogy ott valami felfedezni való van, és amikor jött Einstein, és egy olyan elméletet állított fel, ami közelhatással értelmezte a gravitációs kölcsönhatást, új jelenségek egész sorát tudta vele megmagyarázni. Olyanokat is, amelyek nem a terjedési sebesség problémájával vannak összefüggésben, és Newton álmában sem gondolt rájuk. Az általános relativitáselmélet gyengéje a valódi szingularitások megjelenése, de megint az a helyzet, hogy a technikai színvonalunkon még évszázadokig nem lesz ennek jelentősége.

    a klasszikus kvantummechanikának az a gondja, hogy a teret és az időt nem együtt kezeli, erre jött megoldásnak a kvantumtérelmélet, aminek viszont a renormalizálással vannak gondjai, stb. így haladunk előre, lépésről lépésre.
  • morden #133
    Aztán majd egy pontosabb műszer, vagy új jelenség és jön a szokásos szöveg, hogy " az elmélet meglehetősen pontos, de bizonyos körülmények között nem igaz" és jöhet az újabb elmélet. Persze nagyrészt helyes, mint ahogy Newton elmélete is a kétköznapokban kikezdhetetlen.
  • gforce9 #132
    Olvass utána kicsit. Évtizedek óta nem kérdéses, hogy az einsteini elméletek igazak e.
    Amúgy ajánlom figyelmedbe:
    http://www.matud.iif.hu/08nov/08.html
    biztos hülye gyerek írta.....
  • Sir Ny #131
    A téridőt az idővel együtt kell kezelni, igen. A tér meg a téridő egy része.
  • bvalek2 #130
    Einstein nagy szélhámos volt, még a mai napig bedőlnek neki sokan. Van sok bukfenc az elméletében.

    Légy szíves írj pár sort ezekről a bukfencekről, de ne csak annyit, hogy "A gravitációs hullám meg szintén szemfényvesztés", mert ennek a kijelentésnek nulla az információtartalma.
  • bvalek2 #129
    Ezzel a teret, kitöltő közeget írja le. A lépték független 3D tér mindenkép végtelen.
    "tér" és "kitöltő közeg" nem szinonimák, meg sem tudom tippelni, hogy mit akartál ezzel. A léptékfüggetlenségnek ehhez nincs köze, 3D-térből nagyon sokféle lehet, de ha az euklideszi térre gondolsz, a világunk nem olyan, már írtam lentebb hogy milyen.