SG.hu·
Több univerzumra utal a háttérsugárzás
Egy nemzetközi kutatócsoport több hatalmas foltot észlelt a kozmikus háttérsugárzásban, amik világegyetemünk és más univerzumok ütközéseinek a nyomai lehetnek.
Ismereteink szerint univerzumunk rendkívüli táguláson esett át az ősrobbanást követő első pillanatokban, ezt a folyamatot nevezzük felfúvódásnak. Több fizikus szerint ez a folyamat még ma is zajlik, egyes területeken elkezdődik, másokon leáll, utóbbi jellemezheti azt a tartományt is, ahol élünk. A „folyamatos felfúvódás” elnevezésű elmélet szerint folyamatosan jelennek meg újabb és újabb univerzumok, mint egy-egy buborék a tér-idő végeláthatatlan, táguló tengerében.
Legtöbbjük amint létrejött el is távolodik a többitől, azonban azok az univerzumok, amik egymáshoz közel alakultak ki, tágulásuk során összeütközhetnek, amennyiben a köztük lévő tér nem elegendő. Ha világegyetemünket eltalálta egy másik buborék univerzum, a becsapódás hatalmas energiákat szabadíthatott fel. Amennyiben az esemény a felfúvódás vége előtt következik be, az olyan nyomot hagyhatott, ami még ma is észlelhető.
Stephen Feeney, a University College London kutatója, munkatársaival több ilyen lenyomatot is felfedezett a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban (KMH), ami azoknak a fotonoknak az egész égboltot betöltő halvány izzása, amiket az alig 400.000 éves univerzum bocsátott ki.
Egy ütközés hatással lehet a terület felfúvódásának időtartamára. Ha a tágulás tovább tartott, mint normál esetben kellett volna, a becsapódási zóna anyagsűrűsége alacsonyabb, mint a környező területeké, hideg foltként jelenve meg a KMH-ban. Ezzel szemben, ha a felfúvódást az esemény leblokkolta, akkor a KMH-ban egy meleg folt jött létre. A kutatócsoport kiszámította a becsapódások valószínűsíthető hőmérséklet profiljait és elkezdett keresni a háttérsugárzást feltérképező NASA WMAP szonda által összegyűjtött adatokban. A keresés négy köralakú foltot fedett fel, ezek egyike az a hideg folt, amit már korábban is bizonyítékként hoztak fel a sajátunkon kívüli univerzumok létezésével kapcsolatban. "Nincsenek egyértelmű, kézenfekvő magyarázatok ezekre a jegyekre" - nyilatkozott Matthew Johnson, a kanadai Perimeter Elméleti Fizikai Intézet tudósa, a csapat tagja.
Ha valóban más univerzumokkal történt ütközések hozták létre ezeket a foltokat, akkor más árulkodó jegyet is hagyniuk kellett a KMH-ban, pontosabban a fotonok orientációjában vagy polarizációjában. Az ESA 2009-ben fellőtt Planck műholdja képes lehet ezeknek a jeleknek az észlelésére, első teljes égtérképeit azonban csak 2012-re várják.
A KMH égtérképen a színes foltok jelölik a feltételezett ütközési területeket
Ha csupán a foltok egyikéről bizonyosodna be, hogy buborékütközés eredménye, az is hatalmas horderejű felfedezés lenne, tette hozzá Thomas Levi, a kanadai Brit-Kolumbia Egyetem munkatársa. A felfedezés olyan elméleteket támasztana alá, mint a húr elmélet, ami szerint számos, különböző tulajdonságokkal rendelkező univerzum létezik.
„Biztató, hogy több jelöltet is találtak” - mondta Alexander Vilenkin, az amerikai Tufts Egyetem kozmológusa, hozzátéve, ha léteznek is a buborék univerzumok, nem biztos hogy olyan ütemben alakulnak ki, hogy esélye legyen az egymásnak való ütközésnek.
Ismereteink szerint univerzumunk rendkívüli táguláson esett át az ősrobbanást követő első pillanatokban, ezt a folyamatot nevezzük felfúvódásnak. Több fizikus szerint ez a folyamat még ma is zajlik, egyes területeken elkezdődik, másokon leáll, utóbbi jellemezheti azt a tartományt is, ahol élünk. A „folyamatos felfúvódás” elnevezésű elmélet szerint folyamatosan jelennek meg újabb és újabb univerzumok, mint egy-egy buborék a tér-idő végeláthatatlan, táguló tengerében.
Legtöbbjük amint létrejött el is távolodik a többitől, azonban azok az univerzumok, amik egymáshoz közel alakultak ki, tágulásuk során összeütközhetnek, amennyiben a köztük lévő tér nem elegendő. Ha világegyetemünket eltalálta egy másik buborék univerzum, a becsapódás hatalmas energiákat szabadíthatott fel. Amennyiben az esemény a felfúvódás vége előtt következik be, az olyan nyomot hagyhatott, ami még ma is észlelhető. Stephen Feeney, a University College London kutatója, munkatársaival több ilyen lenyomatot is felfedezett a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban (KMH), ami azoknak a fotonoknak az egész égboltot betöltő halvány izzása, amiket az alig 400.000 éves univerzum bocsátott ki.
Egy ütközés hatással lehet a terület felfúvódásának időtartamára. Ha a tágulás tovább tartott, mint normál esetben kellett volna, a becsapódási zóna anyagsűrűsége alacsonyabb, mint a környező területeké, hideg foltként jelenve meg a KMH-ban. Ezzel szemben, ha a felfúvódást az esemény leblokkolta, akkor a KMH-ban egy meleg folt jött létre. A kutatócsoport kiszámította a becsapódások valószínűsíthető hőmérséklet profiljait és elkezdett keresni a háttérsugárzást feltérképező NASA WMAP szonda által összegyűjtött adatokban. A keresés négy köralakú foltot fedett fel, ezek egyike az a hideg folt, amit már korábban is bizonyítékként hoztak fel a sajátunkon kívüli univerzumok létezésével kapcsolatban. "Nincsenek egyértelmű, kézenfekvő magyarázatok ezekre a jegyekre" - nyilatkozott Matthew Johnson, a kanadai Perimeter Elméleti Fizikai Intézet tudósa, a csapat tagja.
Ha valóban más univerzumokkal történt ütközések hozták létre ezeket a foltokat, akkor más árulkodó jegyet is hagyniuk kellett a KMH-ban, pontosabban a fotonok orientációjában vagy polarizációjában. Az ESA 2009-ben fellőtt Planck műholdja képes lehet ezeknek a jeleknek az észlelésére, első teljes égtérképeit azonban csak 2012-re várják.
A KMH égtérképen a színes foltok jelölik a feltételezett ütközési területeket
Ha csupán a foltok egyikéről bizonyosodna be, hogy buborékütközés eredménye, az is hatalmas horderejű felfedezés lenne, tette hozzá Thomas Levi, a kanadai Brit-Kolumbia Egyetem munkatársa. A felfedezés olyan elméleteket támasztana alá, mint a húr elmélet, ami szerint számos, különböző tulajdonságokkal rendelkező univerzum létezik.
„Biztató, hogy több jelöltet is találtak” - mondta Alexander Vilenkin, az amerikai Tufts Egyetem kozmológusa, hozzátéve, ha léteznek is a buborék univerzumok, nem biztos hogy olyan ütemben alakulnak ki, hogy esélye legyen az egymásnak való ütközésnek.