Hunter
Kristályhegyek mesélnek a Hold múltjáról
Hatalmas felszíni kristályokat észleltek a Holdon az indiai Chandrayaan-1 szonda adataiban, ami egy ősi magmaóceánra utal.
Az elméletek szerint az égitest több mint 4 milliárd évvel ezelőtt állt össze a Föld és egy Mars méretű objektum ütközéséből kilökődött olvadt törmelékhalomból. A modellek szerint a becsapódásból, valamint a formálódó anyag nyomásából eredő hő egy több százmillió éven át jelenlévő magmatengert hozott létre, amiben a nehéz, vastartalmú ásványok lesüllyedtek, kialakítva a Hold köpenyét, míg a könnyebb, vasban szegény ásványok, az úgynevezett plagioklászok kristályossá váltak, és a felszínre emelkedve kérget alkottak.
Erre az ősi kristályos kéregre azonban nehéz közvetlen bizonyítékokat találni a meteoroid becsapódások és a későbbi lávafolyamok romboló hatása miatt. Sokáig csak az Apollo küldetések által begyűjtött mintákból bizonyították a létezését, tavaly azonban a japán Kaguya szonda több kráterben is kristályos anyagot észlelt, amit most a Chandrayaan-1 adatai is megerősítenek. Az indiai szonda 10 hónapon át gyűjtötte az adatokat a Hold körül keringve, tavaly augusztusi meghibásodásáig. A szonda rátalált az ősrétegre - egy hatalmas plagioklászkristály-rétegre egy hegyvonulat mentén a Hold 930 kilométer széles Orientale-medencéjében. A viszonylag fiatal képződményt kevésbé formálta át a láva, mint más hasonló méretű krátereket.
1994-ben az amerikai Clementine űrszonda olyan területekre bukkant az Orientale belsejében, amik teljesen vasmentesnek tűntek, a hőn áhított plagioklászra utalva. 15 évvel később a Chandrayaan-1 már képes volt észlelni a kristályok által elnyelt fényt is, amiből megállapította, hogy az alacsony vastartalmú, szinte kizárólag plagioklászt tartalmazó úgynevezett anortozitos kőzet legalább 40 kilométeren terpeszkedik. A kőzet rendkívül tiszta, kevesebb mint 5 százaléka áll vasban gazdag ásványokból, ami meghaladja az ősi kéreg elsődleges információforrásainak számító Apollo-minták többségének tisztaságát.
"Ez megváltoztatja a játékszabályokat" - nyilatkozott Paul Warren a UCLA tudósa. "Most újra kell gondolnunk a Hold-tudományok nagy részét, olyan témákat, mint a kéreg átsodródását a sűrűbb magmaóceánon, valamint a kéreg összetöredezésének mértékét a nagy becsapódások nyomán."
Egy alternatív elmélet szerint a Hold kialakulása jóval kevesebb energiával ment végbe és felszíne gyorsan megszilárdult. Ebben az esetben a plagioklászok vulkanikus események sorának hatására érhették el a felszínt, a rendkívüli tisztaságú kristály azonban egy jóval globálisabb folyamatra utal. "Nagyon jól összehozható a magmaóceános történettel" - tette hozzá Carle Pieters, a Brown Egyetem tudósa, aki decemberben az Amerikai Geofizikai Egyesület ülésén már beszámolt a Chandrayaan-1 eredményeiről.
Az elméletek szerint az égitest több mint 4 milliárd évvel ezelőtt állt össze a Föld és egy Mars méretű objektum ütközéséből kilökődött olvadt törmelékhalomból. A modellek szerint a becsapódásból, valamint a formálódó anyag nyomásából eredő hő egy több százmillió éven át jelenlévő magmatengert hozott létre, amiben a nehéz, vastartalmú ásványok lesüllyedtek, kialakítva a Hold köpenyét, míg a könnyebb, vasban szegény ásványok, az úgynevezett plagioklászok kristályossá váltak, és a felszínre emelkedve kérget alkottak.
Erre az ősi kristályos kéregre azonban nehéz közvetlen bizonyítékokat találni a meteoroid becsapódások és a későbbi lávafolyamok romboló hatása miatt. Sokáig csak az Apollo küldetések által begyűjtött mintákból bizonyították a létezését, tavaly azonban a japán Kaguya szonda több kráterben is kristályos anyagot észlelt, amit most a Chandrayaan-1 adatai is megerősítenek. Az indiai szonda 10 hónapon át gyűjtötte az adatokat a Hold körül keringve, tavaly augusztusi meghibásodásáig. A szonda rátalált az ősrétegre - egy hatalmas plagioklászkristály-rétegre egy hegyvonulat mentén a Hold 930 kilométer széles Orientale-medencéjében. A viszonylag fiatal képződményt kevésbé formálta át a láva, mint más hasonló méretű krátereket.
1994-ben az amerikai Clementine űrszonda olyan területekre bukkant az Orientale belsejében, amik teljesen vasmentesnek tűntek, a hőn áhított plagioklászra utalva. 15 évvel később a Chandrayaan-1 már képes volt észlelni a kristályok által elnyelt fényt is, amiből megállapította, hogy az alacsony vastartalmú, szinte kizárólag plagioklászt tartalmazó úgynevezett anortozitos kőzet legalább 40 kilométeren terpeszkedik. A kőzet rendkívül tiszta, kevesebb mint 5 százaléka áll vasban gazdag ásványokból, ami meghaladja az ősi kéreg elsődleges információforrásainak számító Apollo-minták többségének tisztaságát.
"Ez megváltoztatja a játékszabályokat" - nyilatkozott Paul Warren a UCLA tudósa. "Most újra kell gondolnunk a Hold-tudományok nagy részét, olyan témákat, mint a kéreg átsodródását a sűrűbb magmaóceánon, valamint a kéreg összetöredezésének mértékét a nagy becsapódások nyomán."
Egy alternatív elmélet szerint a Hold kialakulása jóval kevesebb energiával ment végbe és felszíne gyorsan megszilárdult. Ebben az esetben a plagioklászok vulkanikus események sorának hatására érhették el a felszínt, a rendkívüli tisztaságú kristály azonban egy jóval globálisabb folyamatra utal. "Nagyon jól összehozható a magmaóceános történettel" - tette hozzá Carle Pieters, a Brown Egyetem tudósa, aki decemberben az Amerikai Geofizikai Egyesület ülésén már beszámolt a Chandrayaan-1 eredményeiről.
