Hunter
Mennyi víz van a Holdon?
Az elmúlt időszakban elég sok szó esett a Hold vízkészleteiről. Most a NASA részletekkel is szolgált a Hold északi sarkánál észlelt vízjég mennyiségéről.
A közlemény szerint 600 millió tonna bújik meg 40 kráterben elosztva, ami elvileg egy 600 000 lakosú nagyváros három évnyi vízellátását tenné lehetővé. Ez nem kevés vizet jelent. A bejelentés több, a Hold felszíni vizével kapcsolatos felfedezést követően látott napvilágot. Az előzmények közé tartozik a NASA LCROSS egységének becsapódása az egyik tartósan árnyékkal borított kráterbe, valamint az a lehetséges víztermelési mechanizmus, amit a Nap tevékenysége fejt ki, vékony jégréteget létrehozva a teljes felszínen. Ezek fényében nagyon úgy tűnik, hogy a víz mindenhol jelen van a Holdon, ami nem akármilyen felfedezés, tekintve, hogy nem is oly rég még csontszáraznak gondoltuk.
A legfrissebb adatok az idő előtt véget ért indiai Chandrayaan küldetésből származnak. A Chandrayaan-1 műhold 2009 augusztusában fejezte be pályafutását a Hold körül. A műhold műszerei között volt a NASA által kifejlesztett Mini-SAR, ez észlelte a 40, egyenként legalább 2 méter vastagságú jéggel rendelkező krátert az északi sarkvidéken.
"Ha ezeknek a krátereknek a vizét átszámítjuk rakéta hajtóanyaggá, akkor elég üzemanyagot kapnánk ahhoz hogy 2000 éven át naponta egy űrsiklót indítsunk el" - nyilatkozott a Discovery-nek Paul Spudis, a texasi Hold- és Bolygótudományi Intézet munkatársa, aki szakmájából adódóan más szempontból értékelte a vízmennyiség felhasználhatóságát. Valljuk meg sokkal megdöbbentőbb ez az adat, mint a korábbi vízellátásos példa, nem is csoda hogy az űrkutatásban dolgozókat felvillanyozták az eredmények. Spudisnak azonban van egy másik izgalmas felvetése is. Lehetséges, hogy a Hold saját vízháztartással rendelkezzen?
Kráterek a Hold északi sarkvidékén. Zölddel jelölték a vízjéggel rendelkezőket, míg a piros körök az újonnan keletkezett krátereket mutatják
"Eddig három víztípust találtunk a Holdon" - folytatta Spudis. "Az egyik a Mini-SAR vastag, majdnem teljesen tiszta kráterjege, a második az LCROSS jégkristály és por keveréke, a harmadik pedig az M-cube vékony rétege, ami időről időre a teljes felszínen megjelenik, majd eltűnik". Tehát létezik egy magas tisztaságú vízjég, amit valószínűleg az üstökösök hoztak el az égitestre, egy kevésbé tiszta, ami úgy tűnik, hogy a felszín alatt keletkezik és összekeveredik a Hold anyagával, és végül a legfrissebben felfedezett felszíni víz, ami a regolit és a napszél kölcsönhatásából jöhet létre.
Ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is megemlítettük, az előzetes eredmények arra utalnak, hogy utóbbi az egyenlítői területek felől a sarkvidékek felé vándorol, ami egyfajta vízkörforgást feltételez, ezért a tudósok komolyan fontolgatják egy "hidroszféra" jelenlétét. Sajnos a víz jelenléte önmagában nem elég ahhoz, hogy űrhajósok szálljanak le a Holdon, legalábbis egyhamar biztosan nem látunk újra embert az égitesten. Az önfenntartó kolóniák továbbra is csak álom szinten maradnak és ezt a vizet egyhamar nem ízlelhetjük meg.
A közlemény szerint 600 millió tonna bújik meg 40 kráterben elosztva, ami elvileg egy 600 000 lakosú nagyváros három évnyi vízellátását tenné lehetővé. Ez nem kevés vizet jelent. A bejelentés több, a Hold felszíni vizével kapcsolatos felfedezést követően látott napvilágot. Az előzmények közé tartozik a NASA LCROSS egységének becsapódása az egyik tartósan árnyékkal borított kráterbe, valamint az a lehetséges víztermelési mechanizmus, amit a Nap tevékenysége fejt ki, vékony jégréteget létrehozva a teljes felszínen. Ezek fényében nagyon úgy tűnik, hogy a víz mindenhol jelen van a Holdon, ami nem akármilyen felfedezés, tekintve, hogy nem is oly rég még csontszáraznak gondoltuk.
A legfrissebb adatok az idő előtt véget ért indiai Chandrayaan küldetésből származnak. A Chandrayaan-1 műhold 2009 augusztusában fejezte be pályafutását a Hold körül. A műhold műszerei között volt a NASA által kifejlesztett Mini-SAR, ez észlelte a 40, egyenként legalább 2 méter vastagságú jéggel rendelkező krátert az északi sarkvidéken.
"Ha ezeknek a krátereknek a vizét átszámítjuk rakéta hajtóanyaggá, akkor elég üzemanyagot kapnánk ahhoz hogy 2000 éven át naponta egy űrsiklót indítsunk el" - nyilatkozott a Discovery-nek Paul Spudis, a texasi Hold- és Bolygótudományi Intézet munkatársa, aki szakmájából adódóan más szempontból értékelte a vízmennyiség felhasználhatóságát. Valljuk meg sokkal megdöbbentőbb ez az adat, mint a korábbi vízellátásos példa, nem is csoda hogy az űrkutatásban dolgozókat felvillanyozták az eredmények. Spudisnak azonban van egy másik izgalmas felvetése is. Lehetséges, hogy a Hold saját vízháztartással rendelkezzen?
Kráterek a Hold északi sarkvidékén. Zölddel jelölték a vízjéggel rendelkezőket, míg a piros körök az újonnan keletkezett krátereket mutatják
"Eddig három víztípust találtunk a Holdon" - folytatta Spudis. "Az egyik a Mini-SAR vastag, majdnem teljesen tiszta kráterjege, a második az LCROSS jégkristály és por keveréke, a harmadik pedig az M-cube vékony rétege, ami időről időre a teljes felszínen megjelenik, majd eltűnik". Tehát létezik egy magas tisztaságú vízjég, amit valószínűleg az üstökösök hoztak el az égitestre, egy kevésbé tiszta, ami úgy tűnik, hogy a felszín alatt keletkezik és összekeveredik a Hold anyagával, és végül a legfrissebben felfedezett felszíni víz, ami a regolit és a napszél kölcsönhatásából jöhet létre.
Ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is megemlítettük, az előzetes eredmények arra utalnak, hogy utóbbi az egyenlítői területek felől a sarkvidékek felé vándorol, ami egyfajta vízkörforgást feltételez, ezért a tudósok komolyan fontolgatják egy "hidroszféra" jelenlétét. Sajnos a víz jelenléte önmagában nem elég ahhoz, hogy űrhajósok szálljanak le a Holdon, legalábbis egyhamar biztosan nem látunk újra embert az égitesten. Az önfenntartó kolóniák továbbra is csak álom szinten maradnak és ezt a vizet egyhamar nem ízlelhetjük meg.