Informatika és tudomány

Hunter

Idén is a genetika vitte el a Nobelt

Két amerikai és egy brit tudós osztozik az idei orvosi Nobel-díjon a géntechnológiában elért áttöréseikért.

Mario Capecchi, Oliver Smithies és a brit Martin Evans az úgynevezett gén-targeting, vagy célzott génbevitel kidolgozásáért kapták meg a Svéd Királyi Akadémia elismerését. Módszerükkel, ami genetikai változásokat eszközöl az állatok őssejtjeiben, különböző emberi betegségek idézhetők elő egereknél, ami számos új felfedezéshez vezetett olyan rendellenességek kutatásában, mint a daganatos megbetegedések és a szívbetegségek. A tudomány többek közt ennek a módszernek az alkalmazásával ismerhette meg alaposabban a betegségek egészséges emberekre mért csapásait, de ugyanez a technika fedte fel az öregedési folyamatot és az embrió fejlődését az anyaméhben.


Mario R. Capecchi, Sir Martin Evans és Oliver Smithies

A Nobel bizottság magyarázatában "rendkívül hathatós technikaként" értékeli Capecchi, Smithies és Evans munkáját, amit ma gyakorlatilag a biomedikai kutatások minden területén alkalmaznak, a génfunkciók megismerésére gyakorolt hatása és az ebből származó előnyök pedig még évtizedeken át fogják szolgálni az emberiség javát.

A technika, amit gyakran gén "kiütésként" is emlegetnek, lehetővé teszi a tudósoknak bizonyos gének elcsendesítését, majd a kialakuló hatás tanulmányozását, így génenként felépíthető egy betegség kialakulásának kórképe. A mai napig több mint 10 000 egér gén - a teljes állománynak közel a fele - lett kiütve, amit hamarosan a többi is követni fog. Ennek eredményeként 500 különböző emberi rendellenesség egér-modellje készült el, köztük szív- és érrendszeri betegségeké, idegrendszeri rendellenességeké, a cukorbetegségé és a ráké. A technika Sir Martin Evans állati embriói őssejt felfedezéséből nőtte ki magát. Ezek a sejtek alakítják ki a test összes szövetét, Evans pedig arra jött rá, hogy eltávolítva laboratóriumi körülmények között is tenyészthetők.

A technikával mindhárman jelentős eredményeket értek el. A Utah Egyetemen dolgozó Capecchi professzor a szervfejlődésben részt vevő gének szerepét fedte fel segítségével, míg Evans egy betegség, az örökletes cisztás fibrózist kutatta a módszer alkalmazásával. Smithies professzor az egér-modellek elkészítésében vette ki a részét, melyekkel számos gyógyíthatatlannak tartott betegségnek találhatják meg az ellenszerét anélkül, hogy embereken kellene kísérletezni.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • DrGreen #32
    Sajnos mindenki számára elfogadható módon valóban nem rendelkezünk semmi ismerettel, hogy az öregség okozza-e a gondolkodás rögzültségét, vagy sem.
    De véleményem szerint - bár tudom a genetikusok meg fognak cáfolni - inkább (ha nem is tökéletesen) fordított a helyzet: a gondolkodás megmerevedése, rögzülése, az azonos "pályákat" bejáró cselekvések okozzák az öregedés főbb tüneteit (vagy legnagyobb mértékben súlyossbítják azt).
    Ezért találhatóak olyan 60-70 éves emberek, akiknek még frissen csillog a szeme, friss az észjárása és egészséges - mintha nem fogná az idő... (Mondhatnánk ezt örökölte genetikailag, de ez szerintem nem magyaráz meg mindent. Az örökletes betegségek hiányát igen, de többit...)
    ÉS látható olyan 30-40 éves ember is akin mintha a gondok inkább évekként ülnének. Nem tud szabadulni köztük, ami idő előtt megöregíti, megtöri. ÉS ez nem genetikai "törés", hanem szellemi. Gúzsba köti, nem tud szabadulni tőle... elvesztett valamit.

    Más: zola2000 azt írtad: "...inkább lennék átlagember több (tíz)ezer évig mint a világ legfontosabb politikusa 50évig".
    Tehát mint majd minden ember elkerülnéd a halált. Az életösztön dolgozik, ez jó. De erre egy - nem szó szerinti idézettel élve - "Ha meghalunk, elfelejtjük kik vagyunk. Noha félünk a haláltól, mi már meghaltunk: életünk során magunkon kívülre falazzuk/elnyomjuk azokat az élményeinket, amelyeket szeretnénk elfelejteni. Ezt olyan hatékonyan tesszük, hogy közülük sokra nem is emlékezünk. Ezt az elfalazó munkát kora gyermekkorunkban kezdjük és folytatjuk egész életünkön át... Az igazi halál e belső falak formájában jelenik meg. És ezeket mi magunk hoztuk létre. A halál már megjelent azon részeinkben, amelyeket elfalaztunk. Ha e falak lebomlanak - pszichodinamikai gyakorlat, pszichoanalízis, vagy a valódi halál, stb. hatására - akkor kezdünk emlékezni arra kik is vagyunk valójában."
    És hogy miért idéztem ezt? Mert előbb a szempontot kellene tisztázni, és utána, hogy mi is a halál. De ez erős off-topik mivolta miatt nem ide tartozik, hanem a filózofia és metafizika cikkszó alá, azt hiszem. :)
    Iagzából nem az örökléttel van baj, hanem hogy mit kezdesz az örökléttel. A mostani életciklusok során az embernek öregségére végre lenne ideje - a munka helyett - kicsit magával és a Léttel is foglalkoznia.
    Gondold meg: elég uncsi 1000 évig dolgozni, még ha mindig mást és mást csinálsz is. A halál nem elkerülendő dolog, hanem az érme másik oldalán a leg természetesebb dolog: "... ez az élet rendje... ez az erő rendje."
    És kedvenc idézetemet még ide írom: "Minden múlandó, mi keletkezett. Az örök törvény ellen ne zúgolódjunk."

    Elnézést a kicsit több pátoszért, nem bírtam kihagyni. :)
  • zola2000 #31
    Drgreen hát inkább lennék átlagember több (tíz)ezer évig mint a világ legfontosabb politikusa 50évig.
    A
  • kukacos #30
    Sajnos arra sincs garancia, hogy az újonnan született egyedek normálisak lesznek, sőt, átlagosan ugyanannyi részük lesz selejt, mint azok között, akik már élnek. Az emberi gondolkodás valóban hajlamos megmerevedni a kor előrehaladtával, de nem tudjuk, ez mennyire az öregedés következménye.
  • BCS pixel #29
    A nagy politikában résztvevők/résztvehetők már így is eléggé enyhén belterjes, zárt réteget alkotnak. Elég csak megnézni, hogy a most legbefolyásosab politikusoknak és a háttérben lévő milliárdosoknak(politikai támogatóknak) kik voltak a szülei. Meg, hogy pár évtized múlva kik lesznek helyettük.
    Örök élettel meg tényleg 0 lesz az esélye, hogy a mindent eldöntő rétegbe néha-néha az átlag polgárok közül is bekerüljön 1-2 értelmes ember is.Aki nem csak okos,de bölcs is. A családfája pedig nem arról híres, hogy minden felmenője hazugságokkal szopatta folyamatosan a népet.
  • DrGreen #28
    Jelenleg - ha jól tudom - a szaporodásra az újabb és újabb génkombinációk kialakulásához van szükség. Így a halálunkkal helyt adunk a végtelen kombinációból az eddig még meg nem valósultaknak - az más kérdés, hogy ezek jók-e. Ha ez génsebészettel elérhető más módon, akkor mondhatnánk, hogy erre már semmi szükség, jöhet az öröklét.

    De: az öregséget genetikailag nézni csak, vétek. Erős pszichológiai vonzata is van, ha valaki rengeteg mindent tapasztal. Sajnos, vagy sem, az embert a megszokás irányítja. Ha valamit minél többször ugyanúgy csinálunk, egyre nehezebb azt máshogy végeznünk. Megszokottá, rutinná válik. Ez hétköznapi dolgokban jó (vezetés, ismétlődő munka), mert gyorsabban végezzük azt a dolgunkat, de pl. tudományos megközelítésekben hátrány - ugyanott követhetünk el hibát többször egymás után, és észre sem vesszük.
    (Melyik programozó nem járt még úgy, hogy kereste hol hibázott, de hiába nézte át 10x is a kódot, hibátlannak tűnt, míg haver ránézett és egyből meglátta.)

    Amíg az ember nem képes bármikor friss szemmel, ésszel - megszokásoktól és eddigi tapasztalatoktól mentesen - nézni új dolgokra, amikor csak akar, addig ez az örökélet-dolog szerintem csak a társadalom degenerálódáshoz vezet. Ha egy tévképzetes, mániákus illető lesz örökéletű, ő megkeseríti a kapcsolataiban lévő minden ember életét - vagy az egész emberiségét is.
    Ezt pedig a nem megengedhető szerintem.

    Remélem nem lettem nagyon off. :)
  • kukacos #27
    Annyit hozzátennék, hogy az ember átlagos életkora természeti körülmények között nem éri el a negyven évet, az utódnemzés és a génszelekció szempontjából fontos szakasz pedig amúgy is elég gyorsan lezajlik. Génjeink szempontjából azért sem éri meg hosszú életű példányokat gyártani, mert az utódok fő szerepe a gének újrakeverése, így nagyobb esélye van, hogy valaki ellenálló egy betegségre nézve. Az a populáció, ami hosszabb életű, nagyobb eséllyel pusztul ki egy járvány során.

    Ugyanakkor viszont jelenleg nem tudjuk, az öregedés mekkora része valóban kikerülhetetlen romlása a homeosztázisnak, illetve mekkora része szándékos rombolás. Én hajlok rá, hogy a folyamat túlnyomó többsége az utóbbi, tekintve pl. a fiatal szervezet regenerációs képességét. Például egy újszülött képes komoly agysérülés után is lényegesen átszervezni az idegsejtjeit úgy, hogy teljesen életképes egyed jön létre.
  • physis #26
    A cikk említi a Nobel-díjat kapott technika jelentőségének érzékeltetésére, hogy a módszer az öregedési folyamat kutatását is elősegítette. Megpróbálom összefoglalni, amit eddig értettem az öregedési folyamat mibenlétét tárgyaló népszerűsítő irodalomból, és néhány saját analógiámmal összefogni. Lehetnek értelmezésemben súlyos tévedések, elemi félreértések is.

    1)
    Az élet során testünk identitása másképp örződik meg, mint ahogy egy autó élettartamára gondolunk. Az autó állandóságát közvetlenül anyaga állandósága biztosítja (az öregedő autó tehát "elkopik"), de testünk anyaga cserélődik, tehát identitását valami mintázat, struktúra állandósága adja, nem pedig anyagáé. Valahogy úgy őrződik meg, mint a gyertyaláng, annak anyaga minden pillanatban lecserélődik, de szerkezete állandó. Vagy egy ország, ahol születnek és meghalnak emberek. de az ország mégis identikus marad valamilyen értelemben. Vagy mint az Internet, ahol az egyes gépeket pár évenként leselejtezik, de az maga az Internet megmarad, sőt struktúrájának változását is valamiféle folyamatosság kíséri, identitása megmarad.

    2)
    A test identitását megtartó folyamatok rendszre nem marad teljesen ugyanolyan az idő múlásával. Az előbbi hasonlatokat kiegészítve: egy nép vagy ország számára mindig változnak az éppen megoldandó problémák, melyek az élet normális menetét biztosítják. Valaha a rendek megjelenése volt járható továbblépés, később a király városokkal való szövetsége és a rendek háttérbe szorítása, majd a király hatalmának korlátozása a polgárok által. Más példa: valamilyen értelemben az őskorban is demokrácia volt, meg ma is az volt, de ma mégis más a demokrácia, mint akkor, egész mások a társadalmi problémák, sőt minden évtizednek új gondokkal kell megküzdenie. Az Internet tán jobb példa: a gépek nemcsak cserélődnek, hanem maga a hálózat is növekszik, új igények születnek és új technológiák terjednek el, vagyis a működés puszta fenntartásához is ma egész más folyamatok kellenek, mint 15 éve.

    3)
    Testünknek tehát rendre ,,tudnia'' kell, hogy születésünkor, egyéves korunkban, kamaszkorunkban, fenőttként stb. éppen milyen folyamatok azok, melyek identitásának megőrzését biztosítják. Nem lehet ,,mondani'' neki, hogy hát ,,mindig azt tartsd fenn, ami éppen van'', mert testünk működését nem értelem tartja fönn, hanem ennél gépiesebb folyamatok összessége, amelyek irányításához szükséges információ jelentős részének már a kezdeteknél fogva le kell kódolva lennie.

    4)
    Honnan tudja testünk ezt az információt? Szüleinktől, őseinktől veszi át. Azonban nem volt olyan ősünk, aki 200 élt volna, tehát ez az átöröklött információ egszerűen nem is tartalmazhat semmiféle tudást arra vonatkozóan, hogyan kell irányítani egy 200 éves test identitását fenntartó folyamatokat. Génjeim tartalmaznak útmutatást arra, hogyan kellett a test identitását fenntartó folyamatokat irányítani 10, 20, 30 éves koromban, mivel ezt őseim teste is tudta; de azt az információt testem már nem kaphatta meg őseimtől, hogy 200 évesen hogyan tartsa fönn a működést.

    Ahogy eddig értelmeztem: egyébként nincs elvi akadálya, hogy 200 éves ember létezhessen. Ha evolúciós múltunkban valamiféle szelekciós kényszer fokozatosan kikényszerítette volna, hogy 100, 110, 120, 130 stb. éves kort biztosító génekkel ember születhessék, akkor utódaik is rendelkeznének ezzel a képességgel. Ilyen szelekciós kényszer azonban az állatok jelentős részére egyszerűen nem nehezedik. Például az egér mint faj szaporaságával marad fönn a ragadozókkal vívott küzdelemben, nem pedig hosszú élettartammal. Ha hosszú élettartamú egér jelenne meg, annak nem lenne különösebb szelekciós előnye, mert a legtöbb egér 3 éves kora előtt ragadozók áldozatául esik. Más lenne a helyzet, ha az egérnek nem lenne ellensége, ekkor a hosszú életet biztosító mutációk előnyösek lennének, így ezek fokozatosan feldúsulnának a génállományban, és az egér természetes élettartama nőni kezdene.

    Mindezt a gondolatot az is valószínűsíti, hogy a ragadozók által leginkább fenyegetett állatok többnyire rövid életűek (és szaporák), a természetes ellenség hiányt élvező fajok pedig többnyire hosszú életűek.
  • hdo #25
    Ok, király, már ki tudnak lőni géneket ... most a fordítottja kellene ... belőni a hibásakat. :P
    Az én istenemnek kalapácsa van, a tied egy keresztre szögezve halt meg .... összeraktad?
  • physis #24
    Vágyaimat persze leírhatom, én szívesen élnék örökké, meg akarom tanulni a "teljes" a matemematikát (márpedig, mint a Gödel-tételből következik, a matematika jellegéből fakadóan módon végtelen, sohasem fogják lezárni, és ezt be is lehet bozonyítani). Minden napom úgy telik, hogy este csodálkozom, hogy élhettem eddig úgy, hogy reggel ezt vagy azt a tételt még nem tudtam, szinte úgy érzem magam, mintha eddig meztelenül mászkáltam volna az utcán, és most találkoznék a civilizációval először. Eszkimó nyelveket is tanulok, azokra ugyenez vonatkozik. Hát, sajnálnám a végén mindezt otthagyni. Van egy mese:

    Eljön a halál az öregasszonyhoz.
    -- Itt az időd, velem kell jönnöd.
    -- Csak még egy évet várjál.
    -- Nem lehet.
    -- Csak még egy hetet.
    -- Azt sem lehet.

    A vége nem illik ide (heppienddel végződik egyébként, az öregasszony becspja a halált), a lényeg, én ma így képzelem el:
    -- Itt az időd, velem kell jönnöd.
    -- Csak még a számelméletet hadd ismerjem meg.
    -- Nem lehet.
    -- Akkor legalább a prímideál fogalmát és tetelkörét...

    É nagyon remélem szintén, hogy a rejuvenáció meg fog valósulni. Az idézett írás egyébként meg is említi, hogy az evolúcióbiológiai megközelítés sem tartja lehetetlennek mindezt, de a nehézségeket is előtárja.
  • physis #23
    Sajnos, egyáltalán nem értek a biológiához, így az öregedés okairól szóló elméleteket csak felszínesen vagy egyáltalán nem tudtam mgérteni.

    Az öregedést evolúcióelméleti okokkkal magyarázó megközelítésről az alábbi összefoglaló írást találtam, előnye, hogy közérthető, és szemléletes analógiákkal próbálja összefoglalni a szakmai részleteket.

    Megítélni, sajnos, nem tudom, szaktudásom hiányában, de pár szóval megpróbálom bevezetni.

    Amikor megszületünk ,testünk jól működik, később ki is fejlődik. Miért "felejti el" az öregedés során a "működést", amit edig már egyszer "megtanult"?

    A részletek szerteágazóak, és sok megközelítés van, az egyik tarthatónak tűnő szemlélet szerint a válasz: a szervezet azért "felejti el" a "már megtanultat", mert valójában nem felejt el semmit, ugyanis valójában meg sem tanulta. Márpedig a meg sem tanult dolgot nem lehet "elfelejteni".

    Az evolúcióbiológiai megközelítést és a részleteket metaforákkal próbálja összefogni a szerző.

    http://www.meucat.com/vi.html

    Őszintén érdekel véleményetek, sajnos, én nem tudom megítélni az írást. Hasonló dolgokat olvastam Steven Pinkerstől, de tudásom kevés, hogy érdemben hozzászólhassak.
További bejegyzések a fórumban...