Hunter

Küzdelmes űrséták állnak az ISS legénysége előtt

Miután sikertelenül zárult a Nemzetközi Űrállomás (ISS) hűtőrendszerének javítására tett hétvégi kísérlet, a repülőmérnökök stratégiát váltanak a szerdára időzített második űrsétára.

Ezen megpróbálják kicserélni a meghibásodott hűtőpumpát, illetve megszüntetni az első űrséta alatt kialakult ammóniaszivárgást, ami akadályozza az új pumpa beszerelését. A pumpamodul a laboratóriumi elektronikák által keltett hőt szétoszlató hatalmas hűtőrendszerben keringteti az ammóniát. Az állomás két ilyen hűtőkörrel rendelkezik, ebből az "A" jelű egy rövidzárlat következtében július 31-én leállt, ezért az elektronikus eszközök nagy részét le kellett kapcsolni a túlmelegedés elkerülése érdekében.

Az állomás egy hűtőkörrel is biztonságosan üzemel, azonban a normális munkamenethez mindkettőre szükség lenne. A helyzetet fokozza, hogy némi redundancia hiányt észleltek a magára maradt rendszerben. Amennyiben a "B" keringető rendszer is meghibásodna mielőtt az "A" jelűt sikerül kijavítani, az már valóban súlyossá tenné a helyzetet az űrállomáson, amit igen rövid idő alatt kellene megoldani.

Az eredetileg két űrsétára tervezett küldetés első "kiruccanását" Douglas Wheelock és Tracy Caldwell Dyson végezte el múlt szombaton. Feladatuk a régi pumpa lecsatlakoztatása, öt elektromos vezeték és négy ammónia gyorscsatlakozó eltávolítása lett volna, ezt követően pedig be kellett volna állítaniuk egy cserepumpát. A szerdai űrsétán már csak az ammónia csöveket kellett volna visszakötni, azonban Wheelock és Caldwell Dyson komoly problémákba ütköztek a meghibásodott pumpához csatlakozó egyik ammóniavezetéknél.

A lecsatolás nem sikerült, ehelyett jelentős ammóniaszivárgás alakult ki az M3 jelű gyorscsatlakozó illesztésénél, így az asztronauták kénytelenek voltak a helyén hagyni a csövet, miközben a mérnökök az új helyzethez próbáltak valamilyen megoldást kieszelni.

A szivárgás miatt az űrséta 8 óra 3 percet vett igénybe, aminek a végén az űrhajósoknak egy szennyeződés-eltávolító procedúrán is át kellett esniük, nehogy a mérgező ammónia bejusson az állomás nyomáskiegyenlített moduljaiba. A mérnökök szerint a problémát a gyorscsatlakozó illesztésénél elhelyezett két szelep egyike okozza, ami a pumpa külső részén található. Eltávolítása meglehetősen nehézkés, ezért átdolgozták a szerdai űrsétára kiírt munkamenetet, valamint beiktattak egy harmadik űrsétát, amire vasárnap kerül majd sor.

A szerdai munkálatok során az asztronautáknak le kell zárniuk egy ammónia jumpert a központi S0 és S1 vázszerkezet-szegmens között, valamint egy másik gyorscsatlakozó illesztést az S1 szegmens közelében. A vezetékben uralkodó nyomás csökkentése érdekében egy szelepet is aktiválnak még az űrséta megkezdése előtt, ami megkönnyíti az űrhajósoknak az S0/S1 szegmens gyorscsatlakozójának a lezárását. Az űrsétán ezúttal is Wheelock és Caldwell Dyson vesz részt, akik kieresztik az összes M3 gyorscsatlakozóhoz vezető vezetékben rekedt ammóniát.

Amennyiben a művelet sikeres lesz és működik, eltávolítják az M3 vezetéket, megtisztítva az utat az elektromos kábelek és a meghibásodott pumpát tartó négy csavar előtt, melyeket Wheelock távolít el, illetve lazít meg. Eközben Caldwell Dyson előkészíti a 2. külső tárolóegységben a tartalék pumpamodult, ami vasárnap kerül végleges helyére. Ha mindezzel elkészülnek, a két asztronauta együttes erővel átviszi a hibás elemet az állomás robotkarjához, majd begyűjtik szerszámaikat és visszatérnek a Quest légzsiliphez, ahol újra átesnek a szennyeződésmentesítő procedúrán.

Ha minden a fentiek szerint zajlik, akkor vasárnap a helyére kerülhet az új pumpamodul, lecsatlakoztatnak egy nyomásszabályzó jumper-dobozt és visszaállítják az elektromos- és az ammónia vezetékeket. A hibás pumpa a 2. külső tárolóeszközbe kerül, ennek időzítése és kivitelezése azonban még nem tisztázott.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • kamov #22
    Nem a nap sugárzása a fő fűtő tényező. A modulok kettős fala közötti hőszigetelés és a vákuum kombinációja igen hatékony szigetelést ad. A fő hőforrást a modulokban működő berendezések termelte több tíz kW hőteljesítmény jelenti.
    Az ISS-t jelenleg úgy stabilizálják, hogy mindig ugyanaz az oldala nézzen a Föld felé. Tehát egy fordulat alatt az ISS is fordul egyet. Továbbá a repülési idő nagyjából 39%-át az űrállomás a földárnyékban tölti (évente pár nap kivételével).
    Itt megtalálható az ISS három stabilizációs módjának interaktív bemutatója, ahol mind a jelenleg használt XVV és YVV repülési módok, mind a 2006-ig használt XPH mód megnézhető

    ISS attitudes
    http://spaceflight.nasa.gov/station/flash/iss_attitude.html

    Az amerikai részegység napelemei ettől függetlenül két tengely körül elfordulva követik a napot.
    Az amerikai rész radiátorai egy tengely körül szintén elforgathatóak, így szabályozni lehet hogy milyen szögben nézzen a nap felé. Minél inkább az élével fordul a nap felé annál jobban hűt.
    Az ISS hőszabályozó rendszerének részletes angol leírása megtalálható a NASA oldalán PDF-ben.

    ISS EATCS
    http://www.nasa.gov/pdf/473486main_iss_atcs_overview.pdf
  • johnsmitheger #21
    Az űrben egy állomásnak vagy űrhajónak alapképesség kell, hogy legyen a jó manőverezhetőség, aminek csak egy alap lépése a forgás. Ha ez ilyen nehéz, még nem való az ember az űrbe, csak ha kifejezetten meghalni megy oda :)
    Utána olvastam a haláltáncnak, hát sok idióta az biztos :DD
  • Kara kán #20
    Ha ezekre mind tudnám a választ, akkor sem mondanám meg, mert ipari/hadi/szolgálati stb. titkok.
    A forgatás tudománya még gyerekpapucsban jár, ezért még nem alkalmazzák. Mondjuk úgy, odébb van.
    Szerintem nem azért nem alkalmazzák, mert hányingerük van az űrhajósoknak, inkább navigációs szempontból nincs kiforrasztva a technó. Azt meg nem akarják, hogy a zűrhajó olyan eszeveszett táncikálásba kezdjen, mint 1518 júliusában a derék strasszburgi polgárok (nézz utána a wikiben, meglepő, de ilyen is volt: halálra táncolták magukat szegények. Szóval ez nem mese!).
  • johnsmitheger #19
    Olvastam, és ha jól értem a nap melegíti fel nagyon a cuccot, de a másik oldal igen hideg marad. Csak néhány kérdés:
    - miért nem keringetnek a hideg oldalon az űr hidege által lehűtött folyadékot a meleg oldalra minden plusz hűtőgép nélkül?
    - Miért nem forgatját az állomást lassan, hogy egyik oldal se pörkölődjön meg? Nem lehet navigálni a cuccal?
    - Ha nem lehet folyamatosan forgatni, akkor a legértéktelenebb részt kell a nap felé fordítani, hogy árnyékoljon?
    - Napernyő a kritikus rész fölé? Tükrös?
    - Naptej?
  • Kara kán #18
    Újat nem mondott, de a régi is elég. Ilyenkor mindig tudok egy kicsit sopánkodni, hogy ó, ez a mi modern orvostudományunk még mindig mennyire gyerekcipős.
  • kvp #17
    1816 ota van hoenergiaval mukodo hutogep, dupla striling ciklussal. Tehat egy stirling hoerogep, ami akar koncentralt napfenyrol is mehet, hajt mechanikusan egy masikat, ami viszont a forditott ciklus miatt hutogepkent mukodik. Jelenleg ilyen hutorendszereket csak folyekony hidrogen es hasonlo kis homersekletet igenylo cseppfolyos gazok eloallitasakor hasznalnak.

    Napemelemes auto legkondi pedig mar jopar eve kaphato kereskedelmi forgalomban is, bar nem sok ember engedi az autoja tetejere szerelni a mukodeshez szukseges napelemeket, igy nem terjedt el igazan. (kaliforniaban es floriaban azert akad par)

    A nasa hasznalhatna kevesbe hatekony, de ammonia mentes megoldasokat is, viszont ar-ertek-tomeg-hatekonysag aranyban a jelenlegi tetszett nekik.
  • Kara kán #16
    Tök hülye vagyok a hűtőgépekből (is), így egyet soha nem értettem meg:
    Ha a lényeg a hűtőközeg párologtatása, majd lecsapatása és forgatása, miért nem lehet csinálni olyan klímagépet, amelynél a párologtatáshoz szükséges hőt a kánikulai napfény szolgáltatja? Ráadásul, ezt finomhangolva, el lehetne érni, hogy épp annyira hűtsön, amennyire kell. A napfénnyel hűteni, ingyen, nem is lenne olyan rossz. Szerintem, még senki nem gondolt erre. :-)
  • kamov #15
    Nem ilyen elven működik.

    Az ammónia végig folyékony marad.
    A rendszer 2,5C fokos ammóniát ad ki a hőcserélőkre amikről max. 16,5C fokos ammónia megy vissza a szivattyúmodulhoz. Itt a folyadék egy része a radiátorokba jut, ahol -40C fokra hűl. A másik része egy átkötővezetéken át jut a szivattyúmodul keverőszelepére ami annyit kever hozzá a radiátorokról lejövő -40C fokosból hogy újra 2,5C fok legyen a kimenő hőfok.

    Ahhoz hogy az ammónia folyékony maradjon az egész rendszer 20 bar nyomás alatt van amit nitrogénnel biztosítanak.

    Ha szivárgás lép fel, akkor a nyomáscsökkenés miatt az ammónia nem fagy bele a vezetékekbe, hanem kiszublimál az űrbe így az adott szakasz javítható lesz. A rendszerhez kapcsolt nagy ammóniatartályban két teljes rendszer feltöltésre elég lötty van
  • halgatyó #14
    Nem tudtam, hogy abszorpciós hűtőgép van az űrállomáson. Bizonyára komoly okuk van rá, ha így oldották meg (nem hiszem, hogy a zaj miatt)
    Próbálom elképzelni, hogyan működik egy abszorpciós gép a súlytalanságban (a földi megoldást ismerem:-)
  • kvp #13
    Egyebkent tenyleg hasznalathatnanak nitrogengazzal toltott stirling hutorendszert, csak aram kell hozza es nem tul mergezo. A gond csak az, hogy az ammonias rendszer hatasfoka jobb es az allomason sokminden akad, de energiabol szinte soha sincs eleg.