Hunter
50 kilométerre merészkedik a Cassini az Enceladushoz
Minden eddiginél közelebbről vizsgálja meg a Cassini űrszonda a Naprendszer jelenleg legérdekesebb holdját, az Enceladust. A szonda a hold déli sarkánál húzódó különös geológiai formákat, az úgynevezett "tigriscsíkokat" veszi szemügyre, és elemezni fogja a belőlük feltörő gejzírek részecskéit.
A gejzírek forrása rendkívüli érdeklődésre tart számot a tudósok körében, akik folyékony vizet, esetleg egy földalatti óceánt sejtenek a területen. A szonda mai átrepülése során 50 kilométerre is megközelíti az égitestet, átlagosan 200 kilométerrel repül el a felszín felett. Ehhez rendkívüli műszaki fortélyokat kell bevetni, az eredmény azonban forradalmasíthatja az Enceladus gejzírjeiről szerzett ismereteinket, taglalta Alan Stern, a NASA Tudományos Küldetések Igazgatóságának helyettes vezetője.
A tudósok már korábban megállapították, hogy nem jelent különösebb veszélyt ilyen közel repülni a hatalmas párafelhőkhöz, a kilökődő részecskék ugyanis olyan kicsik, hogy még a Cassini nagy sebessége ellenére sem tehetnek kárt a szondában, ami gyakorta halad át a Szaturnuszt körül vevő pormezőkön. Ezúttal a kameráknak nem sok szerep jut, a munka dandárját a részecske elemző műszerek fogják elvégezni, a kamerák csak a terület megközelítését és az eltávolodást rögzítik, elsősorban az eddig még a szonda által nem fényképezett északi területekre fókuszálva. Az elemzőműszerek viszont jókorát szippanthatnak a gejzírekből, megadva a részecskék sűrűségét, méretét, összetételét és sebességét.
"Kétféle részecske áramlik ki az Enceladusról: az egyik tiszta vízjég, a másik egy egyéb anyaggal keveredett vízjég" - mondta Sascha Kempf, a Cassini Kozmikus Por Elemző műszerének egyik felügyelője, a Max Planck Intézet heidelbergi atomfizikai részlegének munkatársa. "Úgy véljük hogy a tiszta vízjég részecskék a felszínről visszapattanva válnak szennyezetté, ezzel magyarázható a két különböző vízjég jelenléte. A mostani átrepülés mindenesetre el fogja dönteni koncepciónk helyességét."
A hold rendkívüli a Naprendszerben, tudományos szempontból számos rejtéllyel rendelkezik, melyekről korábban már részletesen foglalkoztunk. A Cassini mai átrepülése több furcsaságot is megmagyarázhat. "Szeretnénk megtudni, van e különbség a gejzírekből előtörő gázok és a holdat körülvevő anyag összetétele között" - fogalmazott meg egy újabb kérdést Hunter Waite, a szonda Ion és Semleges Tömegspektrométerének főfelügyelője.
Az idén a Cassini még háromszor látogatja meg az Enceladust, eddig a maival együtt kilencszer vette szemügyre az apró holdat. Ha a mostani átrepülés a várakozásoknak megfelelően valóban biztonságosnak bizonyul, a többi vizsgálatot akár a mostaninál is kisebb távolságból végezhetik majd el. Hogy milyen közelről, azt majd csak a mai repülés adatainak elemzése után döntik el.
A gejzírek forrása rendkívüli érdeklődésre tart számot a tudósok körében, akik folyékony vizet, esetleg egy földalatti óceánt sejtenek a területen. A szonda mai átrepülése során 50 kilométerre is megközelíti az égitestet, átlagosan 200 kilométerrel repül el a felszín felett. Ehhez rendkívüli műszaki fortélyokat kell bevetni, az eredmény azonban forradalmasíthatja az Enceladus gejzírjeiről szerzett ismereteinket, taglalta Alan Stern, a NASA Tudományos Küldetések Igazgatóságának helyettes vezetője.A tudósok már korábban megállapították, hogy nem jelent különösebb veszélyt ilyen közel repülni a hatalmas párafelhőkhöz, a kilökődő részecskék ugyanis olyan kicsik, hogy még a Cassini nagy sebessége ellenére sem tehetnek kárt a szondában, ami gyakorta halad át a Szaturnuszt körül vevő pormezőkön. Ezúttal a kameráknak nem sok szerep jut, a munka dandárját a részecske elemző műszerek fogják elvégezni, a kamerák csak a terület megközelítését és az eltávolodást rögzítik, elsősorban az eddig még a szonda által nem fényképezett északi területekre fókuszálva. Az elemzőműszerek viszont jókorát szippanthatnak a gejzírekből, megadva a részecskék sűrűségét, méretét, összetételét és sebességét.
"Kétféle részecske áramlik ki az Enceladusról: az egyik tiszta vízjég, a másik egy egyéb anyaggal keveredett vízjég" - mondta Sascha Kempf, a Cassini Kozmikus Por Elemző műszerének egyik felügyelője, a Max Planck Intézet heidelbergi atomfizikai részlegének munkatársa. "Úgy véljük hogy a tiszta vízjég részecskék a felszínről visszapattanva válnak szennyezetté, ezzel magyarázható a két különböző vízjég jelenléte. A mostani átrepülés mindenesetre el fogja dönteni koncepciónk helyességét."
A hold rendkívüli a Naprendszerben, tudományos szempontból számos rejtéllyel rendelkezik, melyekről korábban már részletesen foglalkoztunk. A Cassini mai átrepülése több furcsaságot is megmagyarázhat. "Szeretnénk megtudni, van e különbség a gejzírekből előtörő gázok és a holdat körülvevő anyag összetétele között" - fogalmazott meg egy újabb kérdést Hunter Waite, a szonda Ion és Semleges Tömegspektrométerének főfelügyelője.
Az idén a Cassini még háromszor látogatja meg az Enceladust, eddig a maival együtt kilencszer vette szemügyre az apró holdat. Ha a mostani átrepülés a várakozásoknak megfelelően valóban biztonságosnak bizonyul, a többi vizsgálatot akár a mostaninál is kisebb távolságból végezhetik majd el. Hogy milyen közelről, azt majd csak a mai repülés adatainak elemzése után döntik el.
