SG.hu·
Közelről vizsgálta a Cassini az Enceladust
A Cassini űrszonda legfrissebb felvételei segítségével sikerült pontosan meghatározni honnan törnek elő a szaturnuszi Enceladus hold jeges gejzírjei.
A NASA űrszondája mindössze 50 kilométerrel repült el a felszín fölött, minden eddiginél nagyobb felbontásban mutatva be a különös hold legérdekesebb területét, a déli sarkvidéken húzódó úgynevezett "tigriscsíkokat", egy hasadék sorozatot, ahonnan időről időre páragomolyagok törnek elő.
A felvételek elemzéséből a Carolyn Porco vezette képfeldolgozó csapat megállapította, hogy a hasadékok megközelítőleg 300 méter mélyek és V-alakú belső fal jellemzi őket. Egyes hasadékok külső peremén terjedelmes anyaglerakódás figyelhető meg, a töredezett talajt több tízméteres jégtömbök tarkítják körülvéve a hasadékokat. Az átrepülés elsődleges célja azoknak a pontoknak a megtalálása volt a geológiai alakzatokon belül, melyekből a jeges részecskéket, vízpárát és nyomokban szerves anyagokat tartalmazó sugarak kilövellnek az űrbe. "Ez az a hely, ami végleges választ adhat arra a kérdésre, pontosan milyen környezet bújik meg ebben a kis holdban - lakható-e vagy sem" - összegzett Porco.
A tudósok jelenleg a kitörések természetét és intenzitását, valamint a környező területekre gyakorolt hatásait tanulmányozzák. Ez az információ a Cassini többi műszerének megfigyeléseivel társítva választ adhat arra a kérdésre is, hogy vajon léteznek-e folyékony vízkészletek a felszín alatt. Igaz, amennyiben a válasz igen, akkor máris több új kérdés vetődik fel, az apró hold jókora talánnyá nőheti ki magát, az erről szóló cikkünk itt olvasható.
"A képek szerint bőségesen záporoznak jeges részecskék a talajra a hasadékok mentén, illetve azokra a területekre is, amik két törés között helyezkednek el" - mondta Porco. A képfeldolgozó csapat tudósai szerint amint meleg pára emelkedik fel a mélyből a jeges felszínre a szűk csatornákon keresztül, a jeges részecskék besűrűsödnek és lezárnak egy aktív nyílást. A következő kilökődések ugyanazon hasadék valamely más pontján törnek elő.
Az egyik tigriscsík, a Damascus Sulcus egy mozaik felvételen. A sárga karikák a jeges kitörések forrásait jelölik
A nagy felbontású felvételek a hét elején készültek . A kis magasság és a nagy áthaladási sebesség miatt a NASA egy speciális technikát alkalmazott a felvételek készítéséhez. A szonda óránkénti 64000 kilométeres sebességgel suhant el a hold felett, ezért esélye sem lett volna néhány elmosódott képen kívül, bármilyen más felvételt készíteni. Az "agyaggalamb lövészet" névre keresztelt technikával azonban sikerült kiküszöbölni a Cassini és az Enceladus közötti sebességkülönbség egy jelentős részét.
"Tudni kellett, hogy a megfelelő pillanatban hova irányítsuk a kamerát" - magyarázta Porco munkatársa, Paul Helfenstein, a technika kifejlesztője. "A szituáció hasonló volt, mint amikor egy éles felvételt szeretnénk készíteni egy út menti hirdetőtábláról egy telefotó lencsével egy száguldó autó ablakából. A legjobb amit ilyenkor tehetünk - visszatérve a Cassinihez - hogy a szonda kameráját jóval a hold elé irányítjuk, elkezdjük forgatni az űrjárművet amilyen gyorsan csak tudjuk az Enceladus útvonala irányába, és hagyjuk, hogy a hold megelőzzön minket amikor már nagyjából egyforma a mozgásunk. Ekkor kell a felvételeket elkészíteni" - taglalta a szakember.
A módszer nem egyedi, a hónap elején az ESA Mars Express-ének földi irányítása is gyakorlatilag ugyanezt alkalmazta a Mars Phobos holdjának közeli felvételeinek elkészítéséhez.
A NASA űrszondája mindössze 50 kilométerrel repült el a felszín fölött, minden eddiginél nagyobb felbontásban mutatva be a különös hold legérdekesebb területét, a déli sarkvidéken húzódó úgynevezett "tigriscsíkokat", egy hasadék sorozatot, ahonnan időről időre páragomolyagok törnek elő.
A felvételek elemzéséből a Carolyn Porco vezette képfeldolgozó csapat megállapította, hogy a hasadékok megközelítőleg 300 méter mélyek és V-alakú belső fal jellemzi őket. Egyes hasadékok külső peremén terjedelmes anyaglerakódás figyelhető meg, a töredezett talajt több tízméteres jégtömbök tarkítják körülvéve a hasadékokat. Az átrepülés elsődleges célja azoknak a pontoknak a megtalálása volt a geológiai alakzatokon belül, melyekből a jeges részecskéket, vízpárát és nyomokban szerves anyagokat tartalmazó sugarak kilövellnek az űrbe. "Ez az a hely, ami végleges választ adhat arra a kérdésre, pontosan milyen környezet bújik meg ebben a kis holdban - lakható-e vagy sem" - összegzett Porco.
A tudósok jelenleg a kitörések természetét és intenzitását, valamint a környező területekre gyakorolt hatásait tanulmányozzák. Ez az információ a Cassini többi műszerének megfigyeléseivel társítva választ adhat arra a kérdésre is, hogy vajon léteznek-e folyékony vízkészletek a felszín alatt. Igaz, amennyiben a válasz igen, akkor máris több új kérdés vetődik fel, az apró hold jókora talánnyá nőheti ki magát, az erről szóló cikkünk itt olvasható.
"A képek szerint bőségesen záporoznak jeges részecskék a talajra a hasadékok mentén, illetve azokra a területekre is, amik két törés között helyezkednek el" - mondta Porco. A képfeldolgozó csapat tudósai szerint amint meleg pára emelkedik fel a mélyből a jeges felszínre a szűk csatornákon keresztül, a jeges részecskék besűrűsödnek és lezárnak egy aktív nyílást. A következő kilökődések ugyanazon hasadék valamely más pontján törnek elő.
Az egyik tigriscsík, a Damascus Sulcus egy mozaik felvételen. A sárga karikák a jeges kitörések forrásait jelölik
A nagy felbontású felvételek a hét elején készültek . A kis magasság és a nagy áthaladási sebesség miatt a NASA egy speciális technikát alkalmazott a felvételek készítéséhez. A szonda óránkénti 64000 kilométeres sebességgel suhant el a hold felett, ezért esélye sem lett volna néhány elmosódott képen kívül, bármilyen más felvételt készíteni. Az "agyaggalamb lövészet" névre keresztelt technikával azonban sikerült kiküszöbölni a Cassini és az Enceladus közötti sebességkülönbség egy jelentős részét.
"Tudni kellett, hogy a megfelelő pillanatban hova irányítsuk a kamerát" - magyarázta Porco munkatársa, Paul Helfenstein, a technika kifejlesztője. "A szituáció hasonló volt, mint amikor egy éles felvételt szeretnénk készíteni egy út menti hirdetőtábláról egy telefotó lencsével egy száguldó autó ablakából. A legjobb amit ilyenkor tehetünk - visszatérve a Cassinihez - hogy a szonda kameráját jóval a hold elé irányítjuk, elkezdjük forgatni az űrjárművet amilyen gyorsan csak tudjuk az Enceladus útvonala irányába, és hagyjuk, hogy a hold megelőzzön minket amikor már nagyjából egyforma a mozgásunk. Ekkor kell a felvételeket elkészíteni" - taglalta a szakember.
A módszer nem egyedi, a hónap elején az ESA Mars Express-ének földi irányítása is gyakorlatilag ugyanezt alkalmazta a Mars Phobos holdjának közeli felvételeinek elkészítéséhez.