Egy teljes egészében műanyagból készült antitest első alkalommal teljesített sikerrel élő állatokban. A mesterséges antitestek méhméreggel beinjekciózott egerek életét mentették meg. A fejlesztőcsapat közleménye szerint ez az első lépés az egyedi feladatokra szabott antitestek felé, melyeknek számtalan gyógyászati alkalmazása lehet.

A természetes antitesteket a test immunrendszere állítja elő, hogy egy adott antigénhez csatlakozzanak. A műanyag antitestet - természetes másához hasonlóan - a célmolekulák elfogásához megfelelő alakúra formázott üregekkel látták el. Esetünkben a célpont a melittin, a méhméreg aktív hatóanyaga volt. Kenneth Shea, az irvine-i Kalifornia Egyetem tudósa, a kutatás vezetője egy molekuláris nyomtatásnak elnevezett eljárást alkalmazott a mesterséges melittin antitestek elkészítéséhez. Az eljárás során egy katalizátorral stimulálták a polimereket, hogy körülvegyék a méreg molekulát, majd a mérget szétbomlasztották, így csak az a melittin foglyul ejtéséhez szükséges üregek maradtak meg.

Shea 20 perccel azután hogy a rágcsálókba beinjektálták a méhmérget, befecskendezte a parányi műanyag nanorészecskéket is. A mesterséges antitesteket kapó egerek 60 százaléka túlélte a mérgezést, míg a kontrollcsoport tagjai kivétel nélkül elpusztultak. A műanyag antitesteket később az egerek mája megsemmisítette. "Leszögezhetjük, hogy a polimer nanorészecskék hatékonyan kötik meg a melittint a véráramban" - írja Shea a kutatásról készített tanulmányában.

"Rendkívül jelentős munkaként tekintünk a kísérletre, ami egyben az első demonstrációja ezen anyagok élő testben történő gyógyszerkénti felhasználásának" - tette hozzá Mike Whitcombe, a brit Cranfield Egyetem kutatója, aki laboratóriumában maga is kísérletezik az amerikaiak által használt technikával, illetve egy adatbázist is futtat, ami az alkalmazható polimereket tartja nyilván.

Philipp Holliger, a cambridge-i Molekuláris Biológiai Labor munkatársa úgy véli, a műanyag antitestek valóban képesek ellátni a természetes antitestek egyes funkcióit, úgymint a mérgek elfogását és a májba történő küldését, ahol a toxinok megsemmisülnek, ennek fényében tehát érdekes alternatívaként szolgálhatnak a mérgezések kezelésében. Ugyanakkor erősen kétli, hogy más fontos funkciókkal is képesek lennének ilyen hatékonyan megbirkózni, például beélesíteni a test immunrendszerét, hogy megküzdjenek a várható fertőzésekkel. A természetes antitestekkel ellentétben mesterséges megfelelőik nem képesek kommunikálni más sejtekkel, illetve az immunrendszer alkotóelemeivel.