Hunter
A H1N1-től a H1N1-ig
Hat hónappal ezelőtt zúdult a világra a legújabb influenzavírus, ami minden eddiginél jobban foglalkoztatja az embereket. Látszólag a semmiből érkezett az új H1N1, a New Scientist munkatársai azonban felgöngyölítették a szálakat, egészen a 19. század végéig visszamenően.
1889-et megelőzően az emberek között cirkuláló elsődleges influenzavírus a H1 család tagja volt, ebben az évben azonban egy új H2 törzshöz tartozó influenza bukkant fel Oroszországban, hogy azután világszerte elterjedve közel 1 millió ember halálát okozza. A járvány után az embereknél a H2 felváltotta a H1-et; elvileg ezek a cserék az influenzajárványok rendszeres velejárói. Ennek hatására már csak az 1889 előtt születettek rendelkeztek némi immunitással az H1 influenza ellen, márpedig az 1918-ban tomboló "spanyolnáthát" egy H1N1 vírus okozta, ami ellen az 1889 után születetteknek semmilyen immunvédelmük nem volt.
A spanyolnátha vírusa közvetlenül alakult át madárinfluenzából emberi influenzává. 1918 nyarán egy enyhe fertőzési hullámot követően a járvány világméretűvé duzzadt, a Föld lakosságának egyharmada fertőződött meg, és bár az esetek többsége enyhe lefolyású volt, sokaknál kialakult egy végzetes fertőzés mélyen a tüdőben, ami végül több mint 50 millió embert pusztított el világszerte. A legtöbb halált a bakteriális tüdőfertőzés okozta, ami a vírus után költözött be a szervezetbe. A mai antibiotikumokkal az 1918-as járvány jóval veszélytelenebb lett volna.
1919 után a H1N1 vírus leszármazottai folytatták tevékenységüket, idényenként egy-egy influenzajárványt okozva az embereknél - és a sertéseknél. Az első sertésinfluenzát 1931-ben az Egyesült Államokbeli Iowa államban, míg az első emberi influenzavírust két évvel később, Londonban izolálták. Utóbbit vadászmenyéteken próbálták ki, amiknél egy tüneteiben az iowai sertésvírus által okozott kórral megegyező betegség alakult ki. Az emberi vírussal fertőzött menyétek azonban nem váltak teljes egészében immunissá a sertésvírusra, ami azt bizonyította, hogy a két vírus fejlődése külön utakra terelődött.
1957-ben újra előkerült a H2 törzs. Egy H2N2 vírus okozta az "ázsiai" influenzajárványt, felváltva az emberek körében 1918 óta cirkuláló H1N1 vírusokat. Ez a járvány 1-1,5 millió halálos áldozatával viszonylag enyhe volt. Vírusa egy átrendeződés eredménye, amiben az emberekhez idomult H1N1 géneket cserélt egy H2N2 madárinfluenzával. Az új H és N felszíni proteinek miatt az emberek többsége nem rendelkezett antitestekkel a vírus ellen, ami újabb világjárványhoz vezetett. Mivel azonban ennek a vírusnak voltak emberhez alkalmazkodott génjei, így nem volt annyira halálos ránk, mint az 1918-as eredeti, ami apró módosulásokkal a madaraktól érkezett.
Az emberek általában azzal az influenza vírussal szemben fejlesztik ki a legjobb immunreakciót, amit életük során először megtapasztalnak. Ezért az 1957 előtt születetteknek még van némi immunitásuk a 2009-es H1N1 ellen, részben ez magyarázza, miért alakulhat ki gyakrabban a fiataloknál az új vírus. Egy másik adalék az 1968-ban megjelent H3N2 vírus, ami az úgynevezett "hong-kongi influenzajárványt" okozta. Ez az 1957-esnél is enyhébb volt, valamivel 1 millió alatt maradt a halálos esetek száma. Ez a vírus csak az egyik felszíni proteinjében tért el a H2N2-től és mivel akkor a legtöbb ember még rendelkezett a változatlanul maradt N2 protein elleni védelemmel, a járvány nem volt igazán súlyos. A H3N2 azonban egy újabb váltást jelentett, ami azzal járt, hogy az 1968 után születetteknek a H1 mellett már a H2-vel szemben sincs immunitásuk.
1972-ben fedezték fel, hogy a vízimadarak az influenzavírusok természetes gazdái. Graham Laver és Robert Webster megállapították, hogy a madarakban az emberek számára ismeretlen törzsek lakoznak, amik képesek összefonódni az emberi törzsekkel és korábban nem látott járványokat robbanthatnak ki.
1976-ban egy H1N1 vírus újra embereket fertőzött, aminek egyetlen halálos áldozata volt egy amerikai katona személyében. A vírus azonban nem tudott kitörni a katonai bázisról, nagyobb járvány nélkül fejezte be pályafutását. Azonban a félelmek, mely szerint újra megismétlődhet az 1918-as járvány, ahhoz vezetett, hogy 48 millió embert sürgősen beoltottak a sertésinfluenza vírusa ellen. A vakcinát később egy rendkívül ritka autoimmun betegség, a Guillain-Barré szindróma szokatlanul magas számú megjelenéséhez társították, 532 embernél jelentkezett, 25 eset halállal végződött.
1977-ben Kína északkeleti részén egy újabb H1N1 vírus jelent meg és kezdett terjedni az emberek között, ami minden rákövetkező évben szezonális járványt idézett elő. Senki sem tudja honnan érkezett, bár leginkább egy 1950-ben a Szovjetunióban felbukkant vírusra emlékeztetett. Többen egy laboratóriumi baleset során elszabadult vírusnak vélték, ami enyhe lefolyású járványokat eredményezett, főként az 1957 után születetteknél. Meglepetésre a vírus nem váltotta fel az előző, jóval virulensebb H3N2-t és az akkori H1N1-el fertőzöttek által termelt antitestek semmilyen védelmet nem nyújtanak a jelenlegi H1N1-el szemben. Viszont létrehozott valami mást, egy úgynevezett sejtközvetített immunitást, amiben egyes fehérvérsejtek célba veszik és megsemmisítik a fertőzött sejteket. Ez az immunitás a 2009-es H1N1 ellen is működik, és bár teljes védelmet nem nyújt, enyhíti a lefolyást.
1998-ban az Egyesült Államokban megjelent a 2009-es sertésinfluenza előfutára, egy emberi, madár- és sertésinfluenza hibrid, ami az amerikai sertésállomány domináns kórokozója lett 1999-re. A farmerek megpróbálták vakcinákkal kordában tartani, a vírus azonban túl gyorsan fejlődött, ezért ezek a kísérletek hatástalanok maradtak. A mostani vírus ennek egy változata, viselkedése is azonos.
2004 és 2006 között a H5N1 madárinfluenza - ami az emberek között is több halálos áldozatot szedett - felnyitotta az egészségügyi szervezetek szemét és megindították járványellenes kampányaikat. Az államok elkezdték a víruselleni készítmények felhalmozását, a nagy gyógyszergyártók pedig komoly kutatásokat indítottak az új vakcinák kifejlesztésére, amik a H5N1-et célozták. A kutatások 2007 és 2008 között is folytak, ekkor már az európai tudósok is aktívan részt vettek a projektekben, egyre többet tudva meg a vírus eredetéről és hatásairól. Az aggodalmak azonban 2008-ra lanyhulni kezdtek, mivel a vírus nem tudott járványossá válni az emberek körében, ugyanakkor a virológusok figyelmeztettek, hogy nem a H5N1 az egyetlen fenyegető kórokozó, amivel számolhatunk.
2009 márciusában számoltak be először egy új típusú sertésinfluenzáról Kalifornia és Texas államokban. A genetikai elemzések arra utaltak, hogy a vírus január óta kering az emberek között. Április 27-én 900 feltételezett esetet jelentettek Mexikóból, a WHO hatos skáláján hármasról négyes szintre emelte a járványriasztást. A kutatók újra világszerte munkához láttak, hogy megismerjék a vírust és vakcinákat fejlesszenek ki ellene. Az Egyesült Államok kormánya nem javasolta a beutazást Mexikóba, bár a kutatások azt sugallták, hogy egy be- és kiutazási tilalom sem szabna korlátot a vírus terjedésének.
Mivel a sertésinfluenza látszólag lassan terjedt, a WHO halogatta világjárvánnyá minősítését, részben azért, mert nem volt elég bizonyíték arra, hogy a vírus az amerikai kontinensen kívül is terjedne. Ez hamis kép volt, Európa például nem is tesztelte az embereket a H1N1 tüneteire, hacsak valaki nem utazott egy fertőzött amerikai területre, vagy nem került kapcsolatba olyasvalakivel, aki járt a vírus származási helyének tartott országokban. Így kontinensünkön nem lehetett nyomon követni a vírus terjedését a lakosság körében, a járvány "láthatatlan" maradt a hatóságok számára.
2009 júniusáig kellett várni, hogy az Egyesült Királyság és más országok változtassanak a hozzáállásukon és elkezdjék az átfogó teszteket - ekkor egyre több európai eset látott napvilágot. Június 11-én a WHO hivatalosan is világjárvánnyá minősítette a sertésinfluenzát, jelezve a gyógyszeripar felé, hogy ideje gyakorlati lépéseket tenni. Azonban a késedelem, valamint a felismerés, hogy az új vírus rezisztens a Tamifluval szemben felborította a gyógyszergyártók terveit és az új H1N1 elleni vakcinák előállítási ütemét is.
A kutatók júliusban felismerték, hogy a vírus a hagyományos influenzával ellentétben sokkal mélyebbre ássa be magát a tüdőbe, ez magyarázhatja halálos mivoltát is. Az esetek többsége azonban továbbra is enyhe lefolyású volt, a súlyos esetek mögött látszólag egyéb egészségügyi problémák is álltak, bár többször mindössze túlsúlyt vagy terhességet tudtak csak felhozni példaként. A déli féltekén - ahol júliusban már beköszöntött a tél - a sertésinfluenza átvette a szokásos szezonális influenza helyét, ami arra utalt, hogy az új vírus világszerte felváltja az előző két szezonális törzset, bár a H3N2 esete után a tudósok már erre sem mertek megesküdni.
Szeptemberben négy nagy gyógyszergyártó is sikeres vakcináról számolt be. A gyors siker arra utal, hogy az új vírussal szemben az emberek jelentős része rendelkezik egy már meglévő sejtközvetített immunitással, nagy valószínűséggel az 1977-ben megjelent H1N1-nek köszönhetően. Az Egyesült Államok szabványos formulázást használt az új influenza elleni szerekhez, mivel az új hatásfokozók használatához nem tudták volna időben megszerezni az engedélyeket. Az új immunreakciókat fokozó szerek kihagyásával a gyógyszer már szeptemberben rendelkezésre állt, ez a formulázás azonban rengeteg vírust felhasznál, ami jelentősen csökkenti az egységnyi idő alatt előállítható dózisok számát.
Az ősz beköszöntésével az északi féltekén a szakértők szinte tűkön ülnek, ugrásra készen, mivel attól tartanak, hogy a sertésinfluenza hibridizálódik a madárinfluenzával egy olyan emberi influenzát eredményezve, ami fel van fegyverezve a halálos H5 felszíni proteinnel. Jelenleg a vírus nem vált súlyosabbá, továbbra is többnyire enyhe megbetegedéseket okoz. Az esetek valamivel kevesebb, mint 1 százaléka válik csak szélsőségessé.
Októberben beindultak az oltási programok, sokan azonban még az egészségügyben dolgozók közül is ellenzik a vakcina beadását, annak ellenére, hogy a szerek gyakorlatilag azonosak a korábban használt szezonális vakcinákkal, amiknek igen jók a mutatóik. A gyártási csúszások is komoly fennakadásokat okoznak a vakcinák beadásában. Október 22-ig az USA csak 27 millió dózissal rendelkezett a várt 45 millió helyett, ami a szakértők szerint kevesebb mint 6 százalékkal csökkenthetik a vírus második hulláma nyomán kialakuló esetek számát, ez azonban így is legalább 2000 életet mentene meg.
A sajtóban nagy teret kapó antivakcina kampány miatt a Magyar Tudományos Akadémia Immunológiai Bizottsága határozottan állást foglalt az oltás mellett, közleményük szerint a H1N1 típusú influenza ellen a lakosság döntő többsége védtelen. Kiemelik, hogy a vitaminok önmagukban hatástalanok az influenzafertőzés ellen, és hogy az oltás kapcsán esetenként fellépő enyhe mellékhatásokat túlnyomó részben a vakcinában jelenlévő segédanyagok okozzák, amelyek szükségesek a hatékony immunválasz kialakításához, és ezért nélkülözhetetlenek. Ezek a mellékhatások enyhék, nem súlyosabbak azoknál, amelyeket az évtizedek óta alkalmazott - hasonló technológiával készült - szezonális influenza elleni oltások során alakulnak ki.
1889-et megelőzően az emberek között cirkuláló elsődleges influenzavírus a H1 család tagja volt, ebben az évben azonban egy új H2 törzshöz tartozó influenza bukkant fel Oroszországban, hogy azután világszerte elterjedve közel 1 millió ember halálát okozza. A járvány után az embereknél a H2 felváltotta a H1-et; elvileg ezek a cserék az influenzajárványok rendszeres velejárói. Ennek hatására már csak az 1889 előtt születettek rendelkeztek némi immunitással az H1 influenza ellen, márpedig az 1918-ban tomboló "spanyolnáthát" egy H1N1 vírus okozta, ami ellen az 1889 után születetteknek semmilyen immunvédelmük nem volt.
A spanyolnátha vírusa közvetlenül alakult át madárinfluenzából emberi influenzává. 1918 nyarán egy enyhe fertőzési hullámot követően a járvány világméretűvé duzzadt, a Föld lakosságának egyharmada fertőződött meg, és bár az esetek többsége enyhe lefolyású volt, sokaknál kialakult egy végzetes fertőzés mélyen a tüdőben, ami végül több mint 50 millió embert pusztított el világszerte. A legtöbb halált a bakteriális tüdőfertőzés okozta, ami a vírus után költözött be a szervezetbe. A mai antibiotikumokkal az 1918-as járvány jóval veszélytelenebb lett volna.1919 után a H1N1 vírus leszármazottai folytatták tevékenységüket, idényenként egy-egy influenzajárványt okozva az embereknél - és a sertéseknél. Az első sertésinfluenzát 1931-ben az Egyesült Államokbeli Iowa államban, míg az első emberi influenzavírust két évvel később, Londonban izolálták. Utóbbit vadászmenyéteken próbálták ki, amiknél egy tüneteiben az iowai sertésvírus által okozott kórral megegyező betegség alakult ki. Az emberi vírussal fertőzött menyétek azonban nem váltak teljes egészében immunissá a sertésvírusra, ami azt bizonyította, hogy a két vírus fejlődése külön utakra terelődött.
1957-ben újra előkerült a H2 törzs. Egy H2N2 vírus okozta az "ázsiai" influenzajárványt, felváltva az emberek körében 1918 óta cirkuláló H1N1 vírusokat. Ez a járvány 1-1,5 millió halálos áldozatával viszonylag enyhe volt. Vírusa egy átrendeződés eredménye, amiben az emberekhez idomult H1N1 géneket cserélt egy H2N2 madárinfluenzával. Az új H és N felszíni proteinek miatt az emberek többsége nem rendelkezett antitestekkel a vírus ellen, ami újabb világjárványhoz vezetett. Mivel azonban ennek a vírusnak voltak emberhez alkalmazkodott génjei, így nem volt annyira halálos ránk, mint az 1918-as eredeti, ami apró módosulásokkal a madaraktól érkezett.
Az emberek általában azzal az influenza vírussal szemben fejlesztik ki a legjobb immunreakciót, amit életük során először megtapasztalnak. Ezért az 1957 előtt születetteknek még van némi immunitásuk a 2009-es H1N1 ellen, részben ez magyarázza, miért alakulhat ki gyakrabban a fiataloknál az új vírus. Egy másik adalék az 1968-ban megjelent H3N2 vírus, ami az úgynevezett "hong-kongi influenzajárványt" okozta. Ez az 1957-esnél is enyhébb volt, valamivel 1 millió alatt maradt a halálos esetek száma. Ez a vírus csak az egyik felszíni proteinjében tért el a H2N2-től és mivel akkor a legtöbb ember még rendelkezett a változatlanul maradt N2 protein elleni védelemmel, a járvány nem volt igazán súlyos. A H3N2 azonban egy újabb váltást jelentett, ami azzal járt, hogy az 1968 után születetteknek a H1 mellett már a H2-vel szemben sincs immunitásuk.1972-ben fedezték fel, hogy a vízimadarak az influenzavírusok természetes gazdái. Graham Laver és Robert Webster megállapították, hogy a madarakban az emberek számára ismeretlen törzsek lakoznak, amik képesek összefonódni az emberi törzsekkel és korábban nem látott járványokat robbanthatnak ki.
1976-ban egy H1N1 vírus újra embereket fertőzött, aminek egyetlen halálos áldozata volt egy amerikai katona személyében. A vírus azonban nem tudott kitörni a katonai bázisról, nagyobb járvány nélkül fejezte be pályafutását. Azonban a félelmek, mely szerint újra megismétlődhet az 1918-as járvány, ahhoz vezetett, hogy 48 millió embert sürgősen beoltottak a sertésinfluenza vírusa ellen. A vakcinát később egy rendkívül ritka autoimmun betegség, a Guillain-Barré szindróma szokatlanul magas számú megjelenéséhez társították, 532 embernél jelentkezett, 25 eset halállal végződött.
1977-ben Kína északkeleti részén egy újabb H1N1 vírus jelent meg és kezdett terjedni az emberek között, ami minden rákövetkező évben szezonális járványt idézett elő. Senki sem tudja honnan érkezett, bár leginkább egy 1950-ben a Szovjetunióban felbukkant vírusra emlékeztetett. Többen egy laboratóriumi baleset során elszabadult vírusnak vélték, ami enyhe lefolyású járványokat eredményezett, főként az 1957 után születetteknél. Meglepetésre a vírus nem váltotta fel az előző, jóval virulensebb H3N2-t és az akkori H1N1-el fertőzöttek által termelt antitestek semmilyen védelmet nem nyújtanak a jelenlegi H1N1-el szemben. Viszont létrehozott valami mást, egy úgynevezett sejtközvetített immunitást, amiben egyes fehérvérsejtek célba veszik és megsemmisítik a fertőzött sejteket. Ez az immunitás a 2009-es H1N1 ellen is működik, és bár teljes védelmet nem nyújt, enyhíti a lefolyást.
1998-ban az Egyesült Államokban megjelent a 2009-es sertésinfluenza előfutára, egy emberi, madár- és sertésinfluenza hibrid, ami az amerikai sertésállomány domináns kórokozója lett 1999-re. A farmerek megpróbálták vakcinákkal kordában tartani, a vírus azonban túl gyorsan fejlődött, ezért ezek a kísérletek hatástalanok maradtak. A mostani vírus ennek egy változata, viselkedése is azonos.2004 és 2006 között a H5N1 madárinfluenza - ami az emberek között is több halálos áldozatot szedett - felnyitotta az egészségügyi szervezetek szemét és megindították járványellenes kampányaikat. Az államok elkezdték a víruselleni készítmények felhalmozását, a nagy gyógyszergyártók pedig komoly kutatásokat indítottak az új vakcinák kifejlesztésére, amik a H5N1-et célozták. A kutatások 2007 és 2008 között is folytak, ekkor már az európai tudósok is aktívan részt vettek a projektekben, egyre többet tudva meg a vírus eredetéről és hatásairól. Az aggodalmak azonban 2008-ra lanyhulni kezdtek, mivel a vírus nem tudott járványossá válni az emberek körében, ugyanakkor a virológusok figyelmeztettek, hogy nem a H5N1 az egyetlen fenyegető kórokozó, amivel számolhatunk.
2009 márciusában számoltak be először egy új típusú sertésinfluenzáról Kalifornia és Texas államokban. A genetikai elemzések arra utaltak, hogy a vírus január óta kering az emberek között. Április 27-én 900 feltételezett esetet jelentettek Mexikóból, a WHO hatos skáláján hármasról négyes szintre emelte a járványriasztást. A kutatók újra világszerte munkához láttak, hogy megismerjék a vírust és vakcinákat fejlesszenek ki ellene. Az Egyesült Államok kormánya nem javasolta a beutazást Mexikóba, bár a kutatások azt sugallták, hogy egy be- és kiutazási tilalom sem szabna korlátot a vírus terjedésének.
Mivel a sertésinfluenza látszólag lassan terjedt, a WHO halogatta világjárvánnyá minősítését, részben azért, mert nem volt elég bizonyíték arra, hogy a vírus az amerikai kontinensen kívül is terjedne. Ez hamis kép volt, Európa például nem is tesztelte az embereket a H1N1 tüneteire, hacsak valaki nem utazott egy fertőzött amerikai területre, vagy nem került kapcsolatba olyasvalakivel, aki járt a vírus származási helyének tartott országokban. Így kontinensünkön nem lehetett nyomon követni a vírus terjedését a lakosság körében, a járvány "láthatatlan" maradt a hatóságok számára.
2009 júniusáig kellett várni, hogy az Egyesült Királyság és más országok változtassanak a hozzáállásukon és elkezdjék az átfogó teszteket - ekkor egyre több európai eset látott napvilágot. Június 11-én a WHO hivatalosan is világjárvánnyá minősítette a sertésinfluenzát, jelezve a gyógyszeripar felé, hogy ideje gyakorlati lépéseket tenni. Azonban a késedelem, valamint a felismerés, hogy az új vírus rezisztens a Tamifluval szemben felborította a gyógyszergyártók terveit és az új H1N1 elleni vakcinák előállítási ütemét is.A kutatók júliusban felismerték, hogy a vírus a hagyományos influenzával ellentétben sokkal mélyebbre ássa be magát a tüdőbe, ez magyarázhatja halálos mivoltát is. Az esetek többsége azonban továbbra is enyhe lefolyású volt, a súlyos esetek mögött látszólag egyéb egészségügyi problémák is álltak, bár többször mindössze túlsúlyt vagy terhességet tudtak csak felhozni példaként. A déli féltekén - ahol júliusban már beköszöntött a tél - a sertésinfluenza átvette a szokásos szezonális influenza helyét, ami arra utalt, hogy az új vírus világszerte felváltja az előző két szezonális törzset, bár a H3N2 esete után a tudósok már erre sem mertek megesküdni.
Szeptemberben négy nagy gyógyszergyártó is sikeres vakcináról számolt be. A gyors siker arra utal, hogy az új vírussal szemben az emberek jelentős része rendelkezik egy már meglévő sejtközvetített immunitással, nagy valószínűséggel az 1977-ben megjelent H1N1-nek köszönhetően. Az Egyesült Államok szabványos formulázást használt az új influenza elleni szerekhez, mivel az új hatásfokozók használatához nem tudták volna időben megszerezni az engedélyeket. Az új immunreakciókat fokozó szerek kihagyásával a gyógyszer már szeptemberben rendelkezésre állt, ez a formulázás azonban rengeteg vírust felhasznál, ami jelentősen csökkenti az egységnyi idő alatt előállítható dózisok számát.
Az ősz beköszöntésével az északi féltekén a szakértők szinte tűkön ülnek, ugrásra készen, mivel attól tartanak, hogy a sertésinfluenza hibridizálódik a madárinfluenzával egy olyan emberi influenzát eredményezve, ami fel van fegyverezve a halálos H5 felszíni proteinnel. Jelenleg a vírus nem vált súlyosabbá, továbbra is többnyire enyhe megbetegedéseket okoz. Az esetek valamivel kevesebb, mint 1 százaléka válik csak szélsőségessé.
Októberben beindultak az oltási programok, sokan azonban még az egészségügyben dolgozók közül is ellenzik a vakcina beadását, annak ellenére, hogy a szerek gyakorlatilag azonosak a korábban használt szezonális vakcinákkal, amiknek igen jók a mutatóik. A gyártási csúszások is komoly fennakadásokat okoznak a vakcinák beadásában. Október 22-ig az USA csak 27 millió dózissal rendelkezett a várt 45 millió helyett, ami a szakértők szerint kevesebb mint 6 százalékkal csökkenthetik a vírus második hulláma nyomán kialakuló esetek számát, ez azonban így is legalább 2000 életet mentene meg.
A sajtóban nagy teret kapó antivakcina kampány miatt a Magyar Tudományos Akadémia Immunológiai Bizottsága határozottan állást foglalt az oltás mellett, közleményük szerint a H1N1 típusú influenza ellen a lakosság döntő többsége védtelen. Kiemelik, hogy a vitaminok önmagukban hatástalanok az influenzafertőzés ellen, és hogy az oltás kapcsán esetenként fellépő enyhe mellékhatásokat túlnyomó részben a vakcinában jelenlévő segédanyagok okozzák, amelyek szükségesek a hatékony immunválasz kialakításához, és ezért nélkülözhetetlenek. Ezek a mellékhatások enyhék, nem súlyosabbak azoknál, amelyeket az évtizedek óta alkalmazott - hasonló technológiával készült - szezonális influenza elleni oltások során alakulnak ki.