Tudósok kizárták annak a lehetőségét, hogy a Marson megfigyelt metánt meteoritok juttatták a bolygóra, így újraéledtek a marsi élettel kapcsolatos remények.

A Marson a metánnak viszonylag rövid, mindössze néhány százéves az élettartama, ugyanis egy a bolygó légkörében végbemenő kémiai reakció folytonosan kimeríti a készleteket. A földi távcsöves megfigyelések és a bolygó körül szolgálatot teljesítő szondák adataiból a tudósok megállapították, hogy a Marson a légköri metán állandóan feltöltődik, a forrást azonban nem sikerült meghatározni.

A kutatók a meteoritoknak tulajdonították a marsi metánszint fenntartását, ugyanis amikor egy űrkőzet belép a bolygó légkörébe, akkor a belépéskor keletkező intenzív hő hatására létrejövő kémiai reakció különböző gázokat, köztük metánt bocsát ki a légkörbe. Egy új tanulmány azonban bebizonyítja, hogy a Mars légkörébe belépő meteoritokból képződő mennyiség önmagában képtelen lenne fenntartani az atmoszféra jelenlegi metánszintjét, miközben a korábbi tanulmányok már kizárták a vulkanikus tevékenységből származó eredetet.

A fentieknek köszönhetően már csak két valószerű magyarázat maradt a gáz jelenlétére, tették hozzá a kutatás mögött álló tudósok. Az egyik elmélet szerint mikroorganizmusok élnek a Mars talajában és ezek metabolizmusának az eredménye a metán, míg a másik elmélet szerint a gáz vulkanikus kőzetek és víz reakcióinak a mellékterméke. "Kísérleteink segítenek megoldani a marsi metán rejtélyét" - nyilatkozott dr. Richard Court az Imperial College London Földtudományi Karának kutatója, a tanulmány társszerzője. "A légkörben elpárolgó meteoritok a metán egyik lehetséges forrásai, azonban amikor újraalkottuk tüzes belépésüket a laboratóriumban, igen kis mennyiségű gázt kaptunk eredményül. A Mars szempontjából a meteoritok elbuktak a metán teszten."

A csapat szerint tanulmányuk segítséget jelent az ESA és a NASA tudósainak a metánforrás keresésében, az űrügynökségek a meteoritok kizárásával ugyanis a két fennmaradt lehetőségre összpontosíthatnak 2018-as közös Mars-expedíciójuk tervezésénél. "Munkánk nagy előrelépés. Ahogy Sherlock Holmes mondaná, ki kell zárni minden egyéb tényezőt, és ami utolsóként marad, az az igazság. Egyre kisebb a metángáz lehetséges forrásainak listája, és érdekes módon a földönkívüli élet továbbra is a lehetséges megoldások között szerepel. A végső tesztre a Marson kerülhet sor" - összegzett a tanulmány másik szerzője, Mark Sephton professzor.

A meteoritok által a marsi légkörben megtapasztalt körülmények előidézéséhez a kutatók egy úgynevezett kvantitatív pirolízis - Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia technikát alkalmaztak. A csapat 1000 Celsius-fokra hevítette a meteoritdarabokat, és egy infravörös sugárral megmérte a kiáramló gázokat. Ezután a laboratóriumi mérési eredményeket összevetették a Mars meteorit becsapódási adataival. Az eredmény szerint mindössze 10 kilogrammnyi meteoritból származó metán termelődik egy-egy évben, ami a hibahatárok figyelembe vételével is messze elmarad a vörös bolygó légkörében észlelt metánszint feltöltéséhez szükséges 100-300 tonnától.