Hunter
Fokozódik a marsi metán rejtélye
A legfrissebb adatok elemzése szerint a metán sokkal gyorsabban képződik és bomlik le a Marson, mint a Földön. Ez magyarázatot adna a gáz egyenetlen eloszlására a vörös bolygó légkörében, a hogyanra azonban az ismert hatások továbbra sem szolgálnak semmilyen utalással.
Francia tudósok egy számítógépes éghajlatmodellen szimulálták a Mars földi megfigyeléseit. A marsi metánt azért kíséri fokozott érdeklődés, mert pontosan az egyenetlen eloszlás miatt akár biológiai eredetű is lehet, ami sokkal izgalmasabb, mint a geológiai, például a vulkanikus eredet. Franck Lefevre és Francois Forget a párizsi Pierre és Marie Curie Egyetem kutatói a Nature szaklapban írják le eredményeiket.
Lefevre szerint valószínűleg a marsi légkör kémiája lehet a rejtély kulcsa. "Amennyire ismereteinkből futotta, betápláltuk a légkör dinamikáit és kémiáját a modellbe, majd megpróbáltunk egyezőségeket keresni a mérésekkel, hogy reprodukáljuk a Földről észlelt egyenetlen eloszlást" - magyarázta Lefevre a BBC News-nak. "Az a gond, hogy ha számításba vesszük a Földön is tapasztalható fotokémiát és berakjuk a modellbe, akkor sem tudjuk reprodukálni az észlelést, ami meglepetésként ért minket. Az általunk ismert kémia nem egyeztethető össze a marsi metán mérésekkel. Valami más zajlik ott, valami ami hatszázad részére csökkenti a metán élettartamát."
A Földön a hagyományos fotokémia szerint az UV sugárzásnak több évszázadra van szüksége hogy lebontsa a metánt, ahhoz hogy a Marson észlelt egyetlen eloszlás kialakuljon ennél egy sokkal gyorsabb, megközelítőleg 200 nap alatt végbe menő lebontás szükséges. Tehát ha a mérések pontosak, akkor valami nagyon fontos hiányzik a modellből és az ismereteinkből, vonták le a következtetést a kutatók, a Földön. Lefevre úgy véli, ha a Marson sokkal gyorsabban fogy a metán, akkor a termelődésnek is gyorsabbnak kell lennie, ugyanakkor hangsúlyozza "nagy kihívás a marsi metán Földről történő mérése, és mindössze egyetlen példánk van erre az egyenetlen eloszlásra".
A franciák által felhasznált eredményeket januárban publikálta egy amerikai kutatócsoport a Science-ben. Az amerikaiak infravörös spektroszkópiát használták három földi távcső esetében, amivel a bolygó felszínének közel 90 százalékát térképezték fel.
2003-ban metán "gomolyagokat" azonosítottak. Egy ponton az elsődleges metánfelhő a becslések szerint 19.000 tonna gázt tartalmazott. Dr. Michael Mumma, a NASA Goddard Asztrobiológiai Központjának igazgatója, a Science-ben publikált tanulmány szerzője a BBC-nek elmondta, fontos a metán marsi megsemmisülésének megismerése, valamint a termelődés és a pusztulás gyors ütemének magyarázata, a folyamat ugyanis akadályokat görgethet más összetettebb szerves molekulák életben maradása elé is.
Dr. Mumma nem zárja ki egy biológiai magyarázat lehetőségét sem a metán termelődésre, de szerinte mindez pusztán földtani alapon is végbe mehet. Ha a metánt geológiai tevékenység hozza létre, akkor az eredeztethető aktív marsi vulkánokból vagy a szerpentinesedés elnevezésű folyamatból. Ez utóbbi alacsony hőmérsékleteken alakul ki ha olivinben és piroxénben gazdagok kőzetek vízzel lépnek kölcsönhatásba, ekkor metánkibocsátás is keletkezik.
Decemberben dr. Mumma csapata a felszín újabb tanulmányozásába kezd egy új technika, az adaptív optika alkalmazásával az ESO chilei VLT távcsövével. Reményeik szerint sikerül megismételniük korábbi eredményeiket. Lefavre szerint ha ez történik, az azt jelentheti, hogy a marsi felszín rendkívül barátságtalan a szerves anyagok számára. Ez azonban nem szükségszerűen zárja ki annak a lehetőségét hogy a föld alatt, ahol a körülmények már enyhébbek, élet, vagy annak múltbeli maradványai rejtőzhetnek.
2018-ban a NASA és az ESA két marsjárót tervez küldeni a Mars felszínére, amik az élet után kutatnak. Az európai ExoMars valamelyik metánban gazdagabb területet veszi célba.
Francia tudósok egy számítógépes éghajlatmodellen szimulálták a Mars földi megfigyeléseit. A marsi metánt azért kíséri fokozott érdeklődés, mert pontosan az egyenetlen eloszlás miatt akár biológiai eredetű is lehet, ami sokkal izgalmasabb, mint a geológiai, például a vulkanikus eredet. Franck Lefevre és Francois Forget a párizsi Pierre és Marie Curie Egyetem kutatói a Nature szaklapban írják le eredményeiket.
Lefevre szerint valószínűleg a marsi légkör kémiája lehet a rejtély kulcsa. "Amennyire ismereteinkből futotta, betápláltuk a légkör dinamikáit és kémiáját a modellbe, majd megpróbáltunk egyezőségeket keresni a mérésekkel, hogy reprodukáljuk a Földről észlelt egyenetlen eloszlást" - magyarázta Lefevre a BBC News-nak. "Az a gond, hogy ha számításba vesszük a Földön is tapasztalható fotokémiát és berakjuk a modellbe, akkor sem tudjuk reprodukálni az észlelést, ami meglepetésként ért minket. Az általunk ismert kémia nem egyeztethető össze a marsi metán mérésekkel. Valami más zajlik ott, valami ami hatszázad részére csökkenti a metán élettartamát."
A Földön a hagyományos fotokémia szerint az UV sugárzásnak több évszázadra van szüksége hogy lebontsa a metánt, ahhoz hogy a Marson észlelt egyetlen eloszlás kialakuljon ennél egy sokkal gyorsabb, megközelítőleg 200 nap alatt végbe menő lebontás szükséges. Tehát ha a mérések pontosak, akkor valami nagyon fontos hiányzik a modellből és az ismereteinkből, vonták le a következtetést a kutatók, a Földön. Lefevre úgy véli, ha a Marson sokkal gyorsabban fogy a metán, akkor a termelődésnek is gyorsabbnak kell lennie, ugyanakkor hangsúlyozza "nagy kihívás a marsi metán Földről történő mérése, és mindössze egyetlen példánk van erre az egyenetlen eloszlásra".
A franciák által felhasznált eredményeket januárban publikálta egy amerikai kutatócsoport a Science-ben. Az amerikaiak infravörös spektroszkópiát használták három földi távcső esetében, amivel a bolygó felszínének közel 90 százalékát térképezték fel.
2003-ban metán "gomolyagokat" azonosítottak. Egy ponton az elsődleges metánfelhő a becslések szerint 19.000 tonna gázt tartalmazott. Dr. Michael Mumma, a NASA Goddard Asztrobiológiai Központjának igazgatója, a Science-ben publikált tanulmány szerzője a BBC-nek elmondta, fontos a metán marsi megsemmisülésének megismerése, valamint a termelődés és a pusztulás gyors ütemének magyarázata, a folyamat ugyanis akadályokat görgethet más összetettebb szerves molekulák életben maradása elé is.
Dr. Mumma nem zárja ki egy biológiai magyarázat lehetőségét sem a metán termelődésre, de szerinte mindez pusztán földtani alapon is végbe mehet. Ha a metánt geológiai tevékenység hozza létre, akkor az eredeztethető aktív marsi vulkánokból vagy a szerpentinesedés elnevezésű folyamatból. Ez utóbbi alacsony hőmérsékleteken alakul ki ha olivinben és piroxénben gazdagok kőzetek vízzel lépnek kölcsönhatásba, ekkor metánkibocsátás is keletkezik.
Decemberben dr. Mumma csapata a felszín újabb tanulmányozásába kezd egy új technika, az adaptív optika alkalmazásával az ESO chilei VLT távcsövével. Reményeik szerint sikerül megismételniük korábbi eredményeiket. Lefavre szerint ha ez történik, az azt jelentheti, hogy a marsi felszín rendkívül barátságtalan a szerves anyagok számára. Ez azonban nem szükségszerűen zárja ki annak a lehetőségét hogy a föld alatt, ahol a körülmények már enyhébbek, élet, vagy annak múltbeli maradványai rejtőzhetnek.
2018-ban a NASA és az ESA két marsjárót tervez küldeni a Mars felszínére, amik az élet után kutatnak. Az európai ExoMars valamelyik metánban gazdagabb területet veszi célba.
