Hunter
Siker és csalódás is egyben a holdkráterbe csapódás
Pénteken becsapódott a Holdba a NASA LCROSS küldetése, hatalmas mennyiségű adattal látva el a víz után kutató tudósokat. Maga a becsapódás alig volt észlelhető.
Az eseménybe az amerikai űrügynökség a nyilvánosságot is megpróbálta bevonni, rendkívüli látványosságként harangozva be a becsapódást, az LCROSS Centaur rakétája azonban csak egy halvány fényvillanást produkált, a várt űrtűzijáték elmaradt, még a nagy Keck és Gemini obszervatóriumok sem észlelték egyértelműen a becsapódás vizuális jeleit, pedig a várakozások szerint 350 tonna anyagnak kellett volna kilökődnie 10 kilométeres magasságba. **** Sokan csalódottan vették tudomásul az események alakulását, a NASA szakemberei azonban elégedettek a becsapódás végkimenetelével. "Megszereztük a szükséges adatokat a megválaszolásra váró kérdéshez, és ez a lényeg" - mondta Tony Colaprete, az LCROSS (Hold Kráter Megfigyelő és Érzékelő Műhold) főfelügyelője.
Az LCROSS hőkamerájának képén látható a parányi villanás
A Centaur fokozat, illetve az azt követő LCROSS egy 100 kilométer széles kráterbe, a Cabeusba csapódott be, ahol a korábbi és a jelenlegi Hold-expedíciók adatai szerint fokozott hidrogén koncentrációnak kell lennie. A becsapódást négy perc intenzív adatgyűjtés követte - ennyi idő alatt érte utól a Centaurt az LCROSS - és a színképelemzési adatok előzetes eredményei biztatónak tűnnek. "Ez önmagában elég információt hordozhat több alapvető kérdés megválaszolásához is" - mondta Colaprete.
Az LCROSS fedélzetén elhelyezett három spektrométer rengeteg információt rögzített, a tudósok azonban nem biztosak benne, hogy ezek egy kilökődési felhő, párák vagy felszíni anyagok közvetlen mérései. A spektrométereket úgy tervezték, hogy a fény által megvilágított ásványok kémiai jeleit észleljék, természetesen a tudósokat leginkább a víz vagy más hidrogént hordozó vegyületek spektrális ujjlenyomatai érdeklik.
Eleinte kétséges volt, hogy a szinte láthatatlan becsapódás produkált-e egyáltalán valamilyen törmelékfelhőt, azonban hamarosan a jóval nagyobb teljesítményű műszerekkel ellátott Lunar Reconnaissance Orbiter LAMP ultraibolya spektrométere megerősítette a felhő létezését, illetve az LCROSS felvételein is észlelték a becsapódási krátert. A tudósok most már biztosak abban, hogy sikerült némi port felkavarniuk, az azonban még mindig kérdéses számukra, vajon az anyagkilökődés miért nem volt olyan látványos, mint amire sokan számítottak. A NASA számára viszont az a legfontosabb, hogy összességében elegendőnek ítélték meg a begyűjtött adatmennyiséget a 79 millió dolláros küldetés elsődleges célkitűzéseinek teljesítéséhez. "Vannak fényképeink, van videónk, vannak grafikonjaink tekergő vonalakkal, amit imádnak a tudósok" - mondta Jennifer Heldmann, az LCROSS megfigyelési művelet koordinátora.
Az adatokról készült első grafikonokat már a pénteki sajtótájékoztatón bemutatták, arra azonban, hogy pontosan tudjuk, mit is látunk valójában, még napokat kell várnunk, sőt a végeredmény bejelentéséig akár két hónap is eltelhet, tette hozzá Colaprete. Az LCROSS színkép információit több földi obszervatórium és a Hubble Űrtávcső átfogó mérései egészítik ki.
Az eseménybe az amerikai űrügynökség a nyilvánosságot is megpróbálta bevonni, rendkívüli látványosságként harangozva be a becsapódást, az LCROSS Centaur rakétája azonban csak egy halvány fényvillanást produkált, a várt űrtűzijáték elmaradt, még a nagy Keck és Gemini obszervatóriumok sem észlelték egyértelműen a becsapódás vizuális jeleit, pedig a várakozások szerint 350 tonna anyagnak kellett volna kilökődnie 10 kilométeres magasságba. **** Sokan csalódottan vették tudomásul az események alakulását, a NASA szakemberei azonban elégedettek a becsapódás végkimenetelével. "Megszereztük a szükséges adatokat a megválaszolásra váró kérdéshez, és ez a lényeg" - mondta Tony Colaprete, az LCROSS (Hold Kráter Megfigyelő és Érzékelő Műhold) főfelügyelője.
Az LCROSS hőkamerájának képén látható a parányi villanás
A Centaur fokozat, illetve az azt követő LCROSS egy 100 kilométer széles kráterbe, a Cabeusba csapódott be, ahol a korábbi és a jelenlegi Hold-expedíciók adatai szerint fokozott hidrogén koncentrációnak kell lennie. A becsapódást négy perc intenzív adatgyűjtés követte - ennyi idő alatt érte utól a Centaurt az LCROSS - és a színképelemzési adatok előzetes eredményei biztatónak tűnnek. "Ez önmagában elég információt hordozhat több alapvető kérdés megválaszolásához is" - mondta Colaprete.
Az LCROSS fedélzetén elhelyezett három spektrométer rengeteg információt rögzített, a tudósok azonban nem biztosak benne, hogy ezek egy kilökődési felhő, párák vagy felszíni anyagok közvetlen mérései. A spektrométereket úgy tervezték, hogy a fény által megvilágított ásványok kémiai jeleit észleljék, természetesen a tudósokat leginkább a víz vagy más hidrogént hordozó vegyületek spektrális ujjlenyomatai érdeklik.
Eleinte kétséges volt, hogy a szinte láthatatlan becsapódás produkált-e egyáltalán valamilyen törmelékfelhőt, azonban hamarosan a jóval nagyobb teljesítményű műszerekkel ellátott Lunar Reconnaissance Orbiter LAMP ultraibolya spektrométere megerősítette a felhő létezését, illetve az LCROSS felvételein is észlelték a becsapódási krátert. A tudósok most már biztosak abban, hogy sikerült némi port felkavarniuk, az azonban még mindig kérdéses számukra, vajon az anyagkilökődés miért nem volt olyan látványos, mint amire sokan számítottak. A NASA számára viszont az a legfontosabb, hogy összességében elegendőnek ítélték meg a begyűjtött adatmennyiséget a 79 millió dolláros küldetés elsődleges célkitűzéseinek teljesítéséhez. "Vannak fényképeink, van videónk, vannak grafikonjaink tekergő vonalakkal, amit imádnak a tudósok" - mondta Jennifer Heldmann, az LCROSS megfigyelési művelet koordinátora.
Az adatokról készült első grafikonokat már a pénteki sajtótájékoztatón bemutatták, arra azonban, hogy pontosan tudjuk, mit is látunk valójában, még napokat kell várnunk, sőt a végeredmény bejelentéséig akár két hónap is eltelhet, tette hozzá Colaprete. Az LCROSS színkép információit több földi obszervatórium és a Hubble Űrtávcső átfogó mérései egészítik ki.