A napokban számoltunk be a Hold vizének felfedezéséről, ami nagy segítséget jelentene egy állandó holdbázis fenntartásában, amennyiben megvalósíthatóvá válik a kitermelése. Úgy tűnik a NASA-nak máris megvan a megoldása egy mikrohullámú eszköz formájában.

Korábbi cikkünkben már leírtuk, hogy a Holdon alapvetően kétféle víz található. Az egyiket az üstökösök szállítják a felszínre, míg a másik a napszél protonjai és a talajban található oxigén atomok kölcsönhatásából keletkezik, a vízmolekulák pedig egy mechanizmus segítségével a sarkvidékek felé vándorolnak, ahol a tartósan árnyékba burkolózott kráterekben gyűlnek össze.


Mindeddig nem úgy tűnik, hogy holdunk bővelkedne a vízben: egy focipálya nagyságú területet borító regolitból körülbelül egy "nagyobbacska pohár" víz nyerhető ki, nyilatkozott Carle Pieters, a Chandrayaan-1 fedélzetén elhelyezett NASA műszer felügyelője a New Scientistnek. Azonban ha sikerülne kinyerni, akkor egyrészről ivóvízként is használhatnák a jövő asztronautái, illetve hidrogénre és oxigénre bontva rakéta-üzemanyagot nyerhetnek belőle a hazautazásokhoz. Utóbbi jelentősen csökkentené a kilövések költségeit, mivel kevesebb üzemanyagot kellene magukkal cipelniük a Földről.

A Holdon kitermelt rakéta-üzemanyag egy Marsra induló emberi űrrepülés megalapozásához is komoly segítség lehet. A Hold gyengébb gravitációjának köszönhetően jóval kevesebb energiára lenne szükség a felemelkedéshez, mint egy földi kilövőállásról. "Ez teljes egészében megváltoztatná az űrrepülési paradigmát" - tette hozzá Paul Spudis, a houstoni Hold- és Bolygótudományi Intézet munkatársa. "Olyan, mintha egy transzkontinentális vasutat építenénk az űrbe."

Mindezek után talán ejtsünk néhány szót a módszerről, amivel kinyernék a vizet a talajból. A kulcs a mikrohullám, legalábbis Edwin Ethridge, a NASA Marshall Űrrepülési Központja és William Kaukler, az Alabama Egyetem kutatói szerint, akik először 2006-ban mutatták be technikájukat.

A bemutatón egy teljesen hétköznapi mikrohullámú sütőt használtak, amivel a Holdon uralkodó -150 Celsius fokos hőmérsékletre lehűtött szimulált Hold-talajt hevítettek. A talajt a holdbéli körülmények szimulálása érdekében vákuumban tartották. Miután a mikrohullámok elkezdték melegíteni, a vízjég -50 fok környékén szublimálni kezdett, szilárdból halmazállapotból közvetlenül vízpárává alakult. A pára a talaj nagyobb nyomású pórusaiból az alacsonyabb nyomású vákuum irányába diffundált. A Holdon ez a pára begyűjthető egy a talaj fölött tartott hideg fémlappal is, amin a felszálló vízpára újra megfagy és máris könnyedén szállítható a bázisra, magyarázta Kaukler.

A száraz holdtalaj magas hőfokon történő feldolgozásával szintén kinyerhető az oxigén és a hidrogén, amiből rakéta-üzemanyagot állíthatnak elő, ehhez az eljáráshoz azonban közel százszor több energiára lenne szükség mintha közvetlenül a holdi vizet használnák fel, tette hozzá Spudis, aki szerint módszerükkel mindez könnyebbé, olcsóbbá és gyorsabbá válna.