A neandervölgyi ősember DNS-ét tanulmányozó tudósok nem találtak bizonyítékot arra, hogy az ősi faj kereszteződött volna a modern emberrel. Legközelebbi rokonaink azonban ugyanúgy képesek lehettek a beszédre, mint mi, tette hozzá a Max Planck Intézet részéről a kutatást vezető Svante Paabo professzor.

A genetikai információkat Horvátországban talált fossziliákból nyerték ki, melyekből megerősítést nyert, hogy a neandervölgyiek is rendelkeztek a beszéddel kapcsolatos FOXP2 génnel. A jelenlegi hárommilliárd "betű" genomjuk 60 százalékát teszi ki, a szekvenálást a német intézet evolúciós antropológiai kara és az amerikai 454 Life Sciences Corporation tudósai végezték el. A genom, illetve annak előzetese is értékes információkkal szolgálhat azokról a genetikai területekről, amik emberré tettek minket, fogalmazott Paabo professzor a BBC-nek adott interjújában.

"Mindig is az volt az álmom, hogy egyszer szemügyre vegyem legközelebbi evolúciós rokonaink DNS-ét. Most, hogy rendelkezésünkre áll a neandervölgyiek genomja, elkezdhetjük a kutatást azon területek után az emberi génállományban, ahol egy-egy változás gyorsan végigsöpört a neandervölgyiektől való elválásunk óta" - magyarázta Paabo. "Valami különleges dolognak kellett végbemennie bennünk. A legszebb, hogy most már a teljes genom a rendelkezésünkre áll, így elfogultság nélkül kereshetjük ezeket a változásokat"

A körülbelül 30.000 évvel ezelőtt kihalt faj a modern ember legközelebbi rokona, DNS szekvenciáink 99,5-99,9 százalékban egyeznek meg. A különbségek meghatározása felfedheti azokat a kulcsfontosságú evolúciós változásokat, amik képessé tették a modern embert Afrika elhagyására és a világ gyors benépesítésére.

Paabo professzor és munkatársai az emberi evolúcióban különösen fontos szerepet betöltő génekre koncentrálnak, ilyen a már említett, a beszéd fejlődésében meghatározó szerepet játszó FOXP2 gén. Az ember FOXP2 génje két jelentős eltérést mutat a csimpánzéval szemben, azonban az előzetes eredmények szerint a neandervölgyiek ugyanazzal a génvariánssal rendelkeznek, mint a mi, ezért joggal feltételezhetjük, hogy ők is képesek voltak a beszédre, bár ennek alátámasztására még számos elemzést el kell végezni, hiszen nem ez a beszéd képességének egyedüli meghatározó génje.

Mivel a neandervölgyiek évezredeken át a modern ember mellett éltek Európában, ezért felmerült a lehetőség, hogy átörökítettük DNS-ük egy részét napjainkba, Paabo professzor csapata azonban nem talált erre utaló bizonyítékot.

A kutatók egy, az agy fejlődésében szerepet játszó génre, a mikrocephalin-1-re összpontosítottak, ami jelentős eltéréseket mutat a ma élő embereknél. Korábbi tanulmányok azt feltételezték, hogy a gén egy bizonyos változata, ami főként európaiaknál található meg, a neandervölgyiektől öröklődött, a horvátországi kövületek azonban a mikorcefalin-1 egy ősi formáját rejtették, ami ma az afrikaiaknál is megtalálható. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a neandervölgyiek legfeljebb "nagyon korlátozott" részéhez járultak hozzá annak a változatosságnak, ami a mai emberi populációknál megtalálható.

"Az, hogy a neandervölgyi genom adatok minimális bizonyítékot adnak egy potenciális hibridizációra, egybeesik az általam a fosszíliák tanulmányozásából kialakított képpel, mely szerint bár a szaporodás lehetséges volt, csak nagyon ritkán kerülhetett rá sor, így jelentéktelen hatása volt a modern emberre" - kommentálta az eredményeket Chris Stinger professzor, a londoni Természettudományi Múzeum szakértője. "A populációk évezredeken át elkülönültek egymástól és úgy vélem jelentős fizikai és viselkedési különbségek lehettek közöttük. A teljes képhez mindenesetre nagyobb részt kellene látnunk a genomból, azonban reményeink szerint hamarosan erre is sor kerül"

Paabo professzor úgy véli, a génállományból nem fogunk semmit megtudni a faj kihalásának okairól. "Nem hiszem, hogy genetikai okai lettek volna" - mondta. "Egyértelműen a környezetükkel vagy a modern emberrel való kölcsönhatás okozta a végzetüket, amit azonban nem olvashatunk ki a DNS szekvenciákból"