Gyakran merül fel a kérdés, miért térnek el tőlünk olyan kirívóan a neandervölgyiek, egy amerikai professzor szerint azonban mi magunk tértünk el a családfától.

Az antropológusok és a paleontológusok is gyakorta teszik fel a kérdést, miért térnek el tőlünk olyan kirívóan az egykor a modern emberrel egy helyen és egy időben élő neandervölgyiek, akiket manapság már nem is tartanak a mai ember ősének. Erik Trinkaus, a St. Louis-i Washington Egyetem antropológus professzora azonban másként vélekedik a témáról, szerinte nem a Homo neanderthalensis a különös, hanem mi magunk tértünk el a családfától.

A neandervölgyieket és a korai modern embert tanulmányozó professzor azt vizsgálta mennyiben térnek el a kihalt faj tagjai közös elődeinktől. Több évet felölelő tanulmánysorozatának eredménye magát is meglepte. Munkája azt mutatja, hogy sokkal inkább a modern ember mondható furcsának, semmint a neandervölgyi. A modern embernél körülbelül kétszer annyi egyedi jellemvonás alakult ki, olyan jegyek melyeket nem befolyásolt a környezet vagy az életmód.


Jobbra a modern ember, balra a neandervölgyi koponyája
Trinkaus szerint a tudomány az évtizedek során folyamatosan rossz irányból közelítette meg a témát. A túlzott emberközpontúságnak köszönhetően nem láttuk meg magunkban a furcsaságokat és mindenki a neandervölgyiekre, az ő különbözőségükre próbált magyarázatot találni. A modern ember nem rendelkezik az ősöknél oly jellegzetes, kiugró, szemöldök feletti csonttal, arcunk is jóval rövidebb, orrnyílásaink kifejezetten kicsik, de végtagjaink sem igazán hasonlítanak a családfa többi tagjáéhoz, hogy csak néhány példát említsünk.

Ezzel együtt a Homo Sapiens jóval kevesebb figyelmet kapott neandervölgyi társainál, holott a modern ember számtalan egyedi anatómiai jeggyel rendelkezik, melyek mélyreható tanulmányozásával rengeteg új ismeretet gyűjthetnénk az evolúcióról, összegzett Trinkaus professzor.