Hunter
Újabb viták a "hobbitok" körül
Újra terítékre kerültek a tudomány asztalán a hobbitok, melyeket a 2003-ban egy ausztrál-indonéz kutatócsapat által felfedezett maradványok elemzése alapján új fajként az emberi családfához soroltak.
Most egy amerikai-brit tudóscsoport a Science hasábjain kétségbe vonja mindezt, elméletük szerint szó sincs új fajról, csupán agyi rendellenességekkel küzdő emberekről. Az új faj elméletét felvető tudósok azonban határozottan ragaszkodnak elemzéseik helytállóságához.
A lény mindössze 1 méter magas volt, körülbelül 400 köbcentiméteres agytérfogattal, ami nagyjából egy csimpánzénak felel meg. A Flores-sziget Liang Bua barlangjában talált csontok és üledék elemzése szerint a Homo florensiensisnek elkeresztelt, hobbitnak becézett faj még 10 000 évvel ezelőtt is élt.
A felfedezésről szóló, nagy szenzációt keltő tanulmányt a Nature magazinban tették közzé, majd 2005 áprilisában egy újabb publikáció jelent meg a Florida Állami Egyetem Dean Falk professzor által vezetett csapata tollából. Ebben a kutatók leírták összehasonlító elemzésüket a hobbitok és más hasonló fajok koponyájáról, a primitívtől egészen a modern emberig, beleértve a kisfejűséggel, mikrocefáliával küzdő egyedeket is.
Falk professzor adatai azt az elméletet támasztották alá, miszerint a hobbit nem a modern ember rendellenes változata, hanem egy teljesen új faj. A konklúziót azonban újra megkérdőjelezték, konkrétan Robert Martin, a chicagoi Field Múzeum biológusa és kutatótársai, akik már tavaly hangot adtak kétségeiknek egy, a BBC-n bemutatott dokumentumfilmben.
Martin szerint a legalapvetőbb probléma a parányi agyméret és a barlangban talált, a modern emberre jellemzően finoman megmunkált kőeszközök közötti éles kontrasztban jelentkezik. Ugyanakkor azt is kétségbe vonja az arányok biológiai törvénye alapján, hogy a hobbitok egy régebbi emberfaj, a Homo erectus összezsugorodott változatai lennének, amit többen szintén egy eshetőségnek tartottak felfedezésük után.
A Homo erectus a közeli Jáván élt, ezért is született az elmélet, mely szerint ennek a fajnak egy populációja telepedett le Flores-szigeten és az elszigeteltségek köszönhetően, valamint az erőforrások hiánya miatt alakultak át, váltak törpékké. Martin szerint ez azért nem állja meg a helyét, mert a testméret csökkenése a biológia szabályai szerint viszonylag kismértékű agyméret csökkenést von magával, a hobbitok agya azonban jóval kisebb egy törpévé vált hominidénál.
Martin kiindulási pontként a fenti biológiai szabályt vette elő és kiszámította, mekkorára kellett volna összezsugorodnia egy Homo erectusnak a 400 köbcentiméteres agytérfogathoz. Az eredmény egy megközelítőleg 35 centi magas és 2 kilogramm súlyú lény, ami töredéke a hobbitok súlyának, ezért Martin szerint az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy kisfejűségben szenvedő pigmeusok maradványait találták meg 2003-ban. Magyarázata szerint a felnőtt hobbit paraméterei megfelelnek egy 10 éves mikrocefáliával élő emberének, hozzá kell tenni, hogy a korábban emlegetett elszigeteltség gyakran társul ezzel a betegséggel.
Erre Falk professzor azzal vágott vissza, hogy helytelen olyan számítás alkalmazása egy hominid eltörpülésére, ami egy elefánton is alkalmazható, a kisfejűséget pedig a bizonyítás "elégtelensége" és "döntő részletek hiánya" miatt elutasította. Egy másik elmélet szerint a hobbitok őse nem a Homo erectus, hanem a kisebb és régebbi múltra visszatekintő Homo habilis, az Australopithecus, ami megmagyarázná a Homo florensiensis kis agyát az előcitált biológiai törvény megsértése nélkül.
Chris Stinger professzor, a brit Természettörténeti Múzeum emberi eredet részlegének vezetője, aki korábban is felszólalt a hobbitokat övező szópárbajokban, úgy véli, az agy arányainak kérdése valóban kétségeket vethet fel, azonban ha az összképet nézzük, azaz hozzávesszük a többi koponyacsontot, az állkapocscsontokat, akkor észlelhetjük, hogy egy igazán fura szerzetről van szó.
A fura alatt nem egy modern, de betegségekkel sújtott egyedet, hanem egy primitív, az eddig felfedezettekhez képest lényegesen különböző embert ért, tette hozzá Stinger. A természettudós a lapockát és a vastag, csapott álcsontjait emelte ki, mint az új emberi faj ismérveit.
Most egy amerikai-brit tudóscsoport a Science hasábjain kétségbe vonja mindezt, elméletük szerint szó sincs új fajról, csupán agyi rendellenességekkel küzdő emberekről. Az új faj elméletét felvető tudósok azonban határozottan ragaszkodnak elemzéseik helytállóságához.
A lény mindössze 1 méter magas volt, körülbelül 400 köbcentiméteres agytérfogattal, ami nagyjából egy csimpánzénak felel meg. A Flores-sziget Liang Bua barlangjában talált csontok és üledék elemzése szerint a Homo florensiensisnek elkeresztelt, hobbitnak becézett faj még 10 000 évvel ezelőtt is élt.
A felfedezésről szóló, nagy szenzációt keltő tanulmányt a Nature magazinban tették közzé, majd 2005 áprilisában egy újabb publikáció jelent meg a Florida Állami Egyetem Dean Falk professzor által vezetett csapata tollából. Ebben a kutatók leírták összehasonlító elemzésüket a hobbitok és más hasonló fajok koponyájáról, a primitívtől egészen a modern emberig, beleértve a kisfejűséggel, mikrocefáliával küzdő egyedeket is. Falk professzor adatai azt az elméletet támasztották alá, miszerint a hobbit nem a modern ember rendellenes változata, hanem egy teljesen új faj. A konklúziót azonban újra megkérdőjelezték, konkrétan Robert Martin, a chicagoi Field Múzeum biológusa és kutatótársai, akik már tavaly hangot adtak kétségeiknek egy, a BBC-n bemutatott dokumentumfilmben.
Martin szerint a legalapvetőbb probléma a parányi agyméret és a barlangban talált, a modern emberre jellemzően finoman megmunkált kőeszközök közötti éles kontrasztban jelentkezik. Ugyanakkor azt is kétségbe vonja az arányok biológiai törvénye alapján, hogy a hobbitok egy régebbi emberfaj, a Homo erectus összezsugorodott változatai lennének, amit többen szintén egy eshetőségnek tartottak felfedezésük után.
A Homo erectus a közeli Jáván élt, ezért is született az elmélet, mely szerint ennek a fajnak egy populációja telepedett le Flores-szigeten és az elszigeteltségek köszönhetően, valamint az erőforrások hiánya miatt alakultak át, váltak törpékké. Martin szerint ez azért nem állja meg a helyét, mert a testméret csökkenése a biológia szabályai szerint viszonylag kismértékű agyméret csökkenést von magával, a hobbitok agya azonban jóval kisebb egy törpévé vált hominidénál.
Martin kiindulási pontként a fenti biológiai szabályt vette elő és kiszámította, mekkorára kellett volna összezsugorodnia egy Homo erectusnak a 400 köbcentiméteres agytérfogathoz. Az eredmény egy megközelítőleg 35 centi magas és 2 kilogramm súlyú lény, ami töredéke a hobbitok súlyának, ezért Martin szerint az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy kisfejűségben szenvedő pigmeusok maradványait találták meg 2003-ban. Magyarázata szerint a felnőtt hobbit paraméterei megfelelnek egy 10 éves mikrocefáliával élő emberének, hozzá kell tenni, hogy a korábban emlegetett elszigeteltség gyakran társul ezzel a betegséggel.
Erre Falk professzor azzal vágott vissza, hogy helytelen olyan számítás alkalmazása egy hominid eltörpülésére, ami egy elefánton is alkalmazható, a kisfejűséget pedig a bizonyítás "elégtelensége" és "döntő részletek hiánya" miatt elutasította. Egy másik elmélet szerint a hobbitok őse nem a Homo erectus, hanem a kisebb és régebbi múltra visszatekintő Homo habilis, az Australopithecus, ami megmagyarázná a Homo florensiensis kis agyát az előcitált biológiai törvény megsértése nélkül.
Chris Stinger professzor, a brit Természettörténeti Múzeum emberi eredet részlegének vezetője, aki korábban is felszólalt a hobbitokat övező szópárbajokban, úgy véli, az agy arányainak kérdése valóban kétségeket vethet fel, azonban ha az összképet nézzük, azaz hozzávesszük a többi koponyacsontot, az állkapocscsontokat, akkor észlelhetjük, hogy egy igazán fura szerzetről van szó.
A fura alatt nem egy modern, de betegségekkel sújtott egyedet, hanem egy primitív, az eddig felfedezettekhez képest lényegesen különböző embert ért, tette hozzá Stinger. A természettudós a lapockát és a vastag, csapott álcsontjait emelte ki, mint az új emberi faj ismérveit.
