Példa nélküli baleset történt kedden, egy amerikai kereskedelmi kommunikációs műhold és egy működésképtelen orosz műhold ütközött össze Észak-Szibéria felett, jókora törmelékfelhőt hozva létre.

Elvileg a Nemzetközi Űrállomást nem érinti az eset, arról azonban még nincsenek információk, hogy mely műholdak szenvedhetik meg a balesetet. "790 kilométeres magasságban ütköztek össze washingtoni idő szerint kedden délben" - tájékoztatott Nicholas Johnson, a NASA földkörüli törmelékekkel foglalkozó tudósa, a Johnson Űrközpontban. "Az Egyesült Államok űrfelügyeleti hálózata nagy mennyiségű törmeléket észlelt mindkét objektum irányából."

Iridium műholdas telefon

Michael Carey, a légierő tábornoka, az űrfelügyeletért felelős Stratégiai Parancsnokság igazgatóhelyettese elmondta, az első radarkövetésekkel körülbelül 600 roncsdarabot számláltak. Az orosz műhold egy Kozmosz 2251 volt, amit 1993 júniusában állítottak pályára mint kommunikációs átjátszó állomást. Carey tudomása szerint az orosz műhold legalább 10 éve működésképtelen. A másik érintett objektum egy kereskedelmi Iridium kommunikációs műhold. "Körülbelül két napra lesz szükségünk, hogy megbízható képet kapjunk a törmelékmezőről, de véleményem szerint a roncsok nagy része az eredeti pályák vonalában terül el" - tette hozzá Carey.

Arra a kérdésre, hogy melyik műhold volt a hibás a balesetben, Johnson így válaszolt: "Egymásnak ütköztek. Odafent nincs elsőbbségadási kötelezettség. Az űrben nincs forgalomirányítás, nincs általános módszer arra, hogy megtudjuk mi kerül az utunkba." Az Iridiumot működtető amerikai Iridium Satellite LLC 66 műholdat üzemeltet globális telekommunikációs rendszeréhez. 1997 és 2002 között összesen 95 műholdat lőttek fel, ebből több tartalékként üzemel, számos példány pedig már befejezte pályafutását. Az elvesztett műhold még működőképes volt.

"Tegnap az Iridium Satellite LLC egy működő műholdját vesztette el" - olvasható a cég állásfoglalásában. "A műholdakat és más űrobjektumokat nyomon követő amerikai kormányzati szervezetektől kapott információink szerint a műhold elvesztése egy üzemen kívüli orosz műholddal történt ütközés eredménye. Bár az esetnek minimális kihatása van az Iridium szolgáltatására, a cég azonnali intézkedéseket foganatosít a veszteséggel kapcsolatban. Az Iridium konstelláció ép, és ez az eset nem eredményez kiesést sem az Iridium, sem a képviselt technológia számára. Bár ez egy rendkívül szokatlan, nagyon kis valószínűségű esemény, az Iridium konstellációt úgy alkottuk meg, hogy ellenálljon az ilyen és ehhez hasonló eseteknek. A cég megteszi a szükséges lépéseket az elvesztett műhold pótlására az egyik már Föld körül keringő tartalék műholdjával."

"Ilyen léptékű baleset még nem volt" - fűzte hozzá Johnson. "Volt három másik ütközésünk úgynevezett katalogizált objektumok között, azonban azok sokkal kisebbek voltak a mostaninál, és minden esetben egy közepes méretű objektum találkozott egy kis objektummal. Két ilyen nagy objektum még soha nem ütközött". Az Iridium 560 kilogramm súlyú, míg a Kozmosz ennek közel a kétszerese.

Moszkvában is megerősítették a két műhold összeütközéséről szóló amerikai bejelentést. Alekszandr Jakusin, az orosz űrhaderők parancsnoka közölte, hogy a Sztrela-2M sorozathoz tartozó műhold darabjai a Föld felszíne feletti 500-1300 kilométeres magasságban szóródtak szét. A Roszkoszmosz űrhivatal közölte, hogy az adatok gyűjtése még folyik, s az amerikai űrkutatűsi hivatalhoz, a NASA-hoz hasonlóan hangsúlyozta, hogy a keletkezett törmelék nem jelent veszélyt a jóval alacsonyabb pályán keringő Nemzetközi Űrállomás számára.

Egy rakétaipari szakértő azonban neve mellőzését kérve azt mondta az Interfax hírügynökségnek: a keletkezett törmelék kárt tehet a régi, valamivel magasabban "eltemetett", kimustrált szovjet műholdakban, amelyeken részben atomreaktorok vannak. Ez esetben az illető szerint radioaktív törmelékekből álló öv keletkezne a Föld körül. Emellett a mostani ütközésnél keletkezett törmelékek a Sztrela-sorozat más egységeivel is ütközhetnek, ami további darabok szétszóródásához vezethet.

A NASA azonnali elemzést rendelt el, hogy megállapítsák, jelentenek-e a törmelékek bármilyen veszélyt az űrállomásra. A probléma gyakorlatilag két részből áll, egy azonnali és egy hosszabb távú veszélyforrásból. Johnson szerint egy ilyen ütközésnél a törmelékek nagy erővel csapódnak ki mind az alacsonyabb, mind a magasabb pályák irányába, így nagy a valószínűsége, hogy egyes törmelékdarabok máris eljutottak az űrállomás pályájáig. A NASA becslése szerint ezek minimális veszélyt jelentenek. Az idő múlásával azonban újabb darabok sodródhatnak az űrállomás útjába, ez az idő a néhány hónaptól az évtizedekig terjed. A nagyobbakat nyomon fogják követni és legrosszabb esetben eltérítik azokat, a kis darabok azonban szinte láthatatlanok és bizony sebességük révén ezek is jelentős károkat okozhatnak.

A Föld körül keringő más műholdak veszélyezettségét folyamatosan elemzik. A Nemzetközi Űrállomás 360 kilométeres - vagyis jóval csekélyebb - magasságban kering. Az eset nem veszélyezteti a Discovery amerikai űrrepülőgép február 22-re kitűzött indítását sem. Amerikai szakértők úgy vélik, az űrbaleset inkább a Hubble űrtávcsőre és a magasabb pályán keringő, a földet figyelő műholdakra jelenthet veszélyt, mert ezek közelebb vannak az ütközés nyomán keletkezett törmelékhez.

Igor Liszov szakértő szerint az ütközés elkerülhető lett volna, mivel az amerikai Iridiumnak volt hajtóműve és elegendő üzemanyaga, ezért irányítható volt, ellentétben az orosz műholddal. Rejtélynek mondta, hogy miért mulasztotta el a manővert a tulajdonos társaság, talán nem kapott értesítést az ütközés veszélyéről, vagy figyelmen kívül hagyta azt. Az illető hozzátette, hogy az ilyen veszélyek előrejelzése Amerikában is az űrhaderők parancsnokságának feladata, s az előrejelzéseket főleg a Nemzetközi Űrállomásra való tekintettel állítják össze, amely tíz éves fennállása alatt már hétszer hajtott végre manővert, hogy elkerüljön valamilyen "űrszeméttel" való ütközést.

Az orosz űrhaderők parancsnokának egyik közeli munkatársa szerint jelenleg több mint tízezer ilyen nagyobb "űrszemetet" - többségükben levállt rakétafokozatokat - követnek nyomon a világűrben, s csak tavaly ötven esetben figyelmeztették a repülésirányító központot az ütközések veszélyére.