A Föld pályájának eltolódása több ezer éves jégkorszakba taszítaná a bolygót, az eseményt azonban elhárítani látszik az ember által létrehozott üvegházhatás.

A bejelentést tevő tudósok figyelmeztetnek, megállapításuk nem a globális felmelegedés problémájáról akarja elterelni a figyelmet, ami valóban elkerülhetetlen és valószínűleg igen mélyreható károkat okoz bolygónk éghajlati rendszerében.

A Föld története során több hosszú hideg időszakon is túlesett már. A nagy fagyokat "interglaciális", azaz két jégkorszak közötti melegebb periódusok választják el egymástól, ilyen az is, ami az utolsó jégkorszak óta, körülbelül 11000 éve uralkodik. Ezeknek az éghajlat ingadozásoknak természetes okaik vannak, jelenlegi ismereteink szerint elsősorban a Föld pályája és tengelye befolyásolja, melyeknek egészen parányi változásai is rendkívüli hatással vannak a bolygónkra eső hőmennyiségre.

Thomas Crawley, a skóciai Edinburgh Egyetem földtan tudósa a kanadai Toronto Egyetem fizikusával, William Hyde-dal közösen egy mindenre kiterjedő számítógépes modellel vizsgálta meg a felmelegedés és a lehűlés fázisait. A bolygóval kapcsolatos eltolódások mellett számításba vették a sarkvidéki területekről kinyert jégmagok apró buborékjaiban talált széndioxid szinteket, melyekből lemérhetők több százezer év hőmérsékleti értékei.

A kutatók meglepően nagy ingadozásokat fedeztek fel az éghajlatban, beleértve azokat a változásokat is, amikor a Föld egyik állapotból viszonylag rövid idő alatt egy másikba fordult. Ezek az eltolódások, amiket "bifurkációnak", vagyis a pályaszerkezet-változásnak neveznek, elég váratlanul, rendszertelen sorozatokban mentek végbe, ami ellentmond annak az elméletnek, miszerint a bolygó fokozatosan hűl vagy melegszik. "Volt egy nagy változás körülbelül egymillió évvel ezelőtt, majd egy második 650000 éve, amikor nagyobb eljegesedés zajlott le, majd 450000 éve, amikor több ismétlődő jegesedések kezdődtek" - magyarázta Crawley a Discovery News-nak. "Szintén érdekes, hogy az interglaciális időszakok egyre melegebbek lettek."

Crawley és Hyde a brit Nature magazinban publikált modellje szerint a következő bifurkáció normál esetben az elkövetkező 10000 és 100000 év között válna esedékessé. A lehűlés magába foglal egy hosszú, stabil időszakot, ami a Föld középső szélességi fokain fekvő területeket, Európát, Ázsiát és Észak-Amerikát vonja be jéggel, vagyis csak vonná, mert jelenleg annyi széndioxid van a levegőben a kőolajszármazékok égetésének következtében, hogy a létrejött üvegházhatás ellensúlyozni fogja a pályaeltolódásból eredő lehűlési hatást. "Már a jelenlegi szint is több mint elegendő hogy elérjük a modell által megállapított kritikus állapotot. Ha sikerülne csökkenteni a széndioxid kibocsátáson, akkor is maradna még elég" - utalt Crawley a hatás ellensúlyozására.

Szeptemberben egy tudományos kutató konzorcium, a Globális Szén Projekt (GCP) bejelentette, hogy a CO2 légköri koncentrációja 2007-ben elérte a 383 ppm értéket, ami 37 százalékkal magasabb az iparosodás előtti szinteknél. A jelenlegi koncentráció meghaladja az elmúlt 650000 év legmagasabb értékét, de nagy valószínűséggel az elmúlt 20 millió évben is rekordnak számít, taglalta a jelentés.

Crawley figyelmeztet, ne buzduljunk fel a tanulmányán, a széndioxid meggátolhatja ugyan a következő jégkorszak eljövetelét, a középtávú "siker" azonban az évszázad végére hatalmas áradásokat hozhat, ami emberek millióit üldözi el lakóhelyeikről, éhinséget és számos egyéb megpróbáltatást vonva maga után.