A Stanford Egyetem egyik régésze különös elmélettel állt elő. A preinka chavin társadalom papjai templomuk akusztikájával, annak tudatos kiépítésével emelkedtek a nép fölé. Ismerkedjünk meg az ősi Chavin da Huántar, a preinka kultúra egyik legnagyobb vallási központjának templomával az akkori idő közemberének szemszögéből.

Elsőként jó néhányat kortyolunk a szertartások egyik nélkülözhetetlen italából, a San Pedro kaktusz levéből, majd irány a sötétség. A folyosók hidegek, zegzugosak, kanyarognak, amibe előbb-utóbb beleszédül az ember. A sötétséget minden rendszer nélkül törik meg időről-időre a felszínre néző aknákon át beáradó fények, esélyt sem adva a szemnek, hogy megszokja a sötétet. A kaktusz hallucinogén anyaga is kezdi kifejteni a hatását, eltorzítva a falakba vésett alakzatokat, a groteszkül bámuló macska fejeket. A látogató legszívesebben menekülőre fogná, a vállára nehezedő erőteljes karok azonban könyörtelenül tolják előre a templom szívébe.

Amikor már azt gondoljuk, hogy itt a vég és ebben a végeláthatatlan labirintusban fogunk elpusztulni, hirtelen vérfagyasztó földöntúli hangok kezdenek visszhangzani a fejünkben, melyeket lehetetlen kizárni. Egyszerre jön a semmiből és mindenhonnan, beburkolva a rettegő földi halandót. Mintha maguk az istenek zúgolódnának elégedetlenségükben. Ez az a pont, ahol az ember már bármit megtenne, hogy megszabaduljon ettől a szenvedéstől.

Ezek után azt gondolhatnánk, hogy aligha van olyan önként vállalkozó, aki bemerészkedne a perui Andokban található Chavin de Huántar templom romjai alá, Jonathan Abel azonban alig várja, hogy bejárhassa az alagutak útvesztőjét. Természetesen ő kihagyja az elmét eltorzító kaktuszlét és hataloméhes papok sem lesik majd lépteit. A szóban forgó úriember a kaliforniai Stanford Egyetem akusztika kutatója, akit az egészből a hanghatások érdekelnek. Munkatársaival John Rick, a Stanford régészének meghívására látogatnak el a helyszínre. Rick 1995 óta folytat ásatásokat Chavinban.

Ez a templom az egykor itt lakó chavin nép legfontosabb relikviája, egy vallási központ lelke, ami egyeseknek rendkívüli hatalmat adott. A terület i.e. 3000 környékén népesedett be, a monumentális templom építése azonban csak i.e. 1300 környékén kezdődött meg és i.e. 600 után fejeződött be, amikor Nabukodonozor a híres babiloni függőkerteket építtette. Ez volt az a kor, amikor a vezetői elit nélküli, egyenlőségen alapuló emberi társadalmak a múlté lettek. Helyükbe államok és birodalmak léptek, melyben a kisebbség gyakorolt kontrollt az erőforrások és a társadalom többsége felett. A temetkezési helyek régészeti bizonyítékai jól tükrözik a chavin társadalom fokozatos eltolódását a templom építésének időszaka alatt. A viszonylag lapos társadalmi hierarchia egy olyan irányába mozdult, ahol egyes embereket - nagy valószínűséggel a templom papjait - megkülönböztetett figyelemmel, nagy pompával temettek el.

A változás összevetése a templom komplexum fejlődésével - különös tekintettel alagúthálózataira - egy rendkívüli elmélethez vezette Ricket. Hipotézise szerint a papok fokozatosan megtanulták hogyan manipulálhatják templomuk akusztikáját azt az illúziót keltve, hogy az istenek hatalmát közvetítik, vagy ők maguk az istenek. Ezekkel a heves érzékszervi manipulációkkal - a "megrázkódtatás és elrémítés" andoki változatával - szilárdították meg hatalmukat saját népük felett, egy új, korábban ismeretlen felső osztályt hozva létre.

Ennek a vitatott állításnak a tesztelése magábanfoglalja Chavin visszhangjainak tanulmányozását is, ami Abel és csapatának lesz a feladata. Akusztikai vizsgálataik átfogó képet adhatnak arról, ami egykor a templomban zajlott. Hasonló vizsgálatok a világ más ásatásainál is zajlanak, illetve Chavin de Huántar is rendelkezik ilyen jellegű előzményekkel. Az 1970-es években a régészek egy meredek lejtésű csatornára bukkantak közvetlenül a földalatti termek fölött, amit Rocas névre kereszteltek. Első pillantásra egy szennyvíz elvezetőnek tűnt, alaposabb vizsgálatokkal azonban megállapították, hogy furán kidolgozott, teraszos oldalaival, lépcsőzetes padlójával és kiálló köveivel nem igazán ez lehetett a rendeltetése.

"Az a helyzet, hogy ez koránt sem egy olyan alkalmatosság, amin rendszeresen vizet eresztettek volna le" - magyarázta Abel. A padló kövei igen ritkásan helyezkedtek el, ami annyit jelent, hogy a folyó víz könnyedén elmosta volna. Tehát felmerül a kérdés, vajon mire használhatták? Miután biztos-ami-biztos alapon néhány hordó vizet végigengedtek a folyosón, némileg okosabbak lettek a kutatók. A csatorna valóban nem a víz elvezetését szolgálta, viszont a végigfolyó víz hangos, hátborzongató hangokat keltett az alatta elhelyezkedő termekben.


Rick számára a "megvilágosodás" 2001-ben érkezett el, amikor a templom egyik földalatti termében 20 megegyező kürtöt fedezett fel, amiket egy bizonyos kagyló, a strombus héjából készítettek. A kürtök igen gazdagon díszítettek, ami rituális alkalmazást sejtet. Rick a terem méretei és a hangfelvételek alapján megvizsgálta, hogyan hangzanak különböző hangok a termekben. A próbák arra utaltak, hogy nem egyszerű rituálékról van szó: az aknafolyosók összetett hálózatát úgy alkották meg, hogy a kürtök harsogását egy igazi túlvilági élménnyé tegyék.

A jobb és bal fülünk által észlelt időzítési és hangerő különbségekből általában meg tudjuk mondani, honnan jön a hang. Egy rezonáns helyen, mint egy lépcsőház, a visszhangok körülbelül 15 milliszekundummal az eredeti hang után érik el a füleinket, ami elegendő idő az agy számára, hogy megállapítsa irányukat és távolságukat. Ez azonban Chavin galériáival, ahol a visszhangok 10 milliszekundumon belül érkeznek, nem működik. "Képtelenség megállapítani akár az irányát, akár a távolságát a hang forrásának. A hang energiája beborítja, körbeveszi az embert" - mondta Abel.

Még hatásosabbá teszi az élményt, hogy a terem rezonáns frekvenciái megegyeznek az emberi hang és a strombus kürtök jellemző frekvenciáival, felerősítve mindkettőt. Mindez a sötétséggel és a termekhez vezető labirintusszerű alagúthálózattal, valamint a hallucinogén anyagok bizonyított alkalmazásával egy zsigeri, feltehetően elborzasztó élményhez vezet. Abel úgy véli, Rick elméletének alapja, miszerint a templomot a félelem, vagy legalábbis a hódolat érzetének keltésére tervezték, teljes mértékben ésszerű. "Nagyon úgy tűnik, hogy ezeket az embereket terrorizálták" - tette hozzá.

Rick az első, aki elismeri, hogy az akusztika szerepét nehéz felmérni ebben a folyamatban. A hang azonban az egyik legfontosabb befolyásoló tényező az emberi viselkedésre, mutat rá: kiabálni vagy sikítozni valakivel, vagy egy zenerészlet lejátszása a legjobb módszer az érzelmi reakciók kiváltására. "Nem kevesebb, mint egy évezreden át tökéletesítették Chavinban a mechanizmust a környezettel, hangokkal, képekkel és más jelenségekkel" - mondta Rick. "Ha a papok egy kicsit is megfigyelték a különböző akusztikai szituációk hatásait, meglepő lenne, ha nem váltak volna tapasztalt hangtervezőkké."

Az ősiek meglepő dolgokat tudtak művelni a hangokkal. 1998-ban David Lubman, egy kaliforniai akusztikai szakértő felfedezte, hogy Chichén Itza, a maja templomváros Kulkulkan templomának lépcsősorai csiripeléshez hasonlóan visszhangoztak, aminek frekvenciája minden egyes ismétléssel csökkent. A hatás egy egyszerű tapsot egy madárfüttyre emlékeztető hanggá alakít. A maják szent madara a quetzal volt, és elképzelhető, hogy papjaik azzal demonstrálták hatalmukat, hogy tenyereik összecsapásával megidézték az istenek tollas követének hangját.

Rick hipotézisének igazolása Abel szerint sem ígérkezik egyszerű feladatnak. Először is a templom akusztikája megváltozott. "A mostani hangzása nem ugyanaz, mint akkoriban" - utalt az egykori kultúra virágkorára Miriam Kolar, a Stanford csapatának tagja. A preinka társadalom idején a templom falait vakolat borította. A kutatók éppen ezért először felépítenek egy, a mai kamrákban találhatókhoz hasonló falat és felmérik akusztikus tulajdonságait. Ezután bevakolják és megismétlik a méréseket. Ez lehetővé teszi számukra, hogy kivetítsék a vakolat hatását az eredeti földalatti falakra.

"Ezekkel a mérésekkel képet kapunk, milyen akusztikája létezhetett, amikor még használták a helyet" - mondta Abel. Kolar azt reményei szerint sikerül bebizonyítaniuk, hogy a hely emberi tervezésnek köszönhetően fejlődött arra a szintre amit a félelemkeltésben elért. "Akusztikai modelljeink képesek követni az idő múlását, vele együtt változva, amivel szándékos tervezettségre utaló fejlődésekre bukkanhatunk" - magyarázta.


Chavin da Huántar. Ma csak az ásatások zavarják meg a terület csendjét
Richard Burger, a Yale Egyetem antropológusa, aki maga is végzett ásatásokat Chavinnál, nem vevő a fentiekre. Szerinte az akusztikai vizsgálatok hiábavaló próbálkozások és a strombus kürtöket csak azért fújták meg, hogy hangjukkal jelezzék a ceremóniák kezdetét és végét, ugyanúgy, ahogy a hasonló hangszereket ma is használják az Andokban. A jelenlegi gyakorlat más célt sugall az aknafolyosók számára is. "Az elsötétített termeket ma is használják a bennszülött papok beavatásánál Kolumbiában" - mondta Burger, akinek Rick hipotézise egyfajta deja vu.

Húsz évvel ezelőtt régészek egy csoportja felvetette, hogy Chavin de Huántar temploma egy hatalmas orgona, amit a rajta keresztül folyó víz rezegtetett és azt jósolták, hogy az ásatások feltárnak egy csatornát, ami biztosította a Rocas-csatorna folyamatos vízellátását. Ez azonban soha nem került elő, ezért az orgona elméletet el is vetették. Burger szerint Rick akusztikai ötlete bár nehezebben cáfolható, de ugyanolyan fikció, mint az orgona. Rick azonban tántoríthatatlan. A kolumbiai templomok architektúrája teljesen más, mint Chaviné, mutat rá, a kürtöknek pedig számos különböző rendeltetése lehetett. "Erős bizonyítékok vannak, hogy a felemelkedő chavin hatalom széles körben alkalmazott érzékszervi manipulációkat" - mondta.

Valószínűleg soha nem fogjuk tudni pontosan megmondani mi zajlott a Chavin templomban. A bizonyítékok a visszhangokban és a rezgésekben rejlenek, és a szkeptikusok mindig is fognak elég helyet találni kétségeiknek. De ha szeretnénk bármilyen képet kapni arról, hogyan használhattak az ősi civilizációk kifinomult akusztikai terveket, akkor Chavin de Huántar a legjobb hely a keresésre. "Teljes egészében épen maradt szerkezetek állnak a rendelkezésünkre" - mondta Rick. "Ismerjük a fejlődésüket és van egy érintetlen, eredeti hangszerünk. Nem ismerek másik olyan ásatási helyet, ahol mindez együtt lenne."