Berta Sándor
Softkinetic: a Wii csak a kezdet volt?
A Nintendo Wii sikere megmutatta, hogy igenis van igény a felhasználók részéről a mozgásvezérléssel összekötött játékokra, még akkor is, ha ezek a programok technikai szempontból még relatíve egyszerűek.
A Wii példáján felbuzdulva a Softkinetic nevű belga cég olyan rendszeren dolgozik, amelynél lehetőség van egy játékban egy teljes emberi test természetes mozgásának felhasználására. A kifejlesztett, de egyelőre csak kísérleti állapotban lévő szoftver érzékelőkkel ellátott kamerákat használ, amelyek segítségével mindig pontosan megállapíthatók és körülírhatók a testhelyzetek. "Mindez azt jelenti, hogy nincs szükség többé kézi vezérlőegységre és a felhasználóknak nem kell különleges ruhát sem viselniük. Az ember egyszerűen csak beáll a kamera elé és elkezd játszani, közben pedig az egész testét mozgatja" - jelentette ki Michel Tombroff, a Softkinetic vezetője.
Az első ilyen eszközt egyébként már az 1980-as években kifejlesztették, ez a Nintendo Entertainment System kiegészítőjeként kiadott Power Glove volt. Tombroff szerint ugyan a Wii volt az első nagyobb siker, azonban számos hibája van. Először is a játékosok mozgása sokszor természetellenes, darabos, merev vagy esetlen, ráadásul a rendszer csak annak a kéznek a mozgását modellezi le, amelyikben a játékos a kézi vezérlőegységet tartja. Ezenkívül bonyolult a Wii-t támogató programok elkészítése is, mivel meg kell adni különböző, az emberi alakra vonatkozó méretadatokat. Ezek az algoritmusok viszont összetettek.
Az új szoftver alapjait a tavalyi év közepén teremtették meg a cég munkatársai, amikor a Brüsszeli Egyetem kutatóival közösen mélységi infraszenzorokkal ellátott eszközöket fejlesztettek ki. Az egyes készülékek egy helyiségben infrafényt bocsátanak ki és érzékelik a tárgyakról származó visszatükröződéseket. A szakemberek ezeket a kimenő és visszaérkező információkat hasonlítják össze és így állapítják meg az emberek helyzetét és mélységét. A program jelenleg négy ilyen kamerarendszerrel tud együttműködni.
"A képen szereplő legfontosabb elemre kell koncentrálnunk. Ez egy videojáték esetében maga a játékos" - szögezte le Michel Tombroff. A Softkinetic megoldása létrehoz egy 3D-s képet is és azonosítja a játék használatához fontos testrészeket. Vagyis mindig azt láthatjuk, hogy éppen melyik testrész mozog és az is kiderül, hogy milyen sebesen teszi ezt. A belga kutatók eddig már 12-15, a rendszerrel kompatibilis játékot alkottak meg, jelenleg pedig azon dolgoznak, hogy a fejlesztésbe külső szakembereket is bevonjanak és elkészítsék a később bárki által használható meghajtóprogramokat.
A Wii példáján felbuzdulva a Softkinetic nevű belga cég olyan rendszeren dolgozik, amelynél lehetőség van egy játékban egy teljes emberi test természetes mozgásának felhasználására. A kifejlesztett, de egyelőre csak kísérleti állapotban lévő szoftver érzékelőkkel ellátott kamerákat használ, amelyek segítségével mindig pontosan megállapíthatók és körülírhatók a testhelyzetek. "Mindez azt jelenti, hogy nincs szükség többé kézi vezérlőegységre és a felhasználóknak nem kell különleges ruhát sem viselniük. Az ember egyszerűen csak beáll a kamera elé és elkezd játszani, közben pedig az egész testét mozgatja" - jelentette ki Michel Tombroff, a Softkinetic vezetője.
Az első ilyen eszközt egyébként már az 1980-as években kifejlesztették, ez a Nintendo Entertainment System kiegészítőjeként kiadott Power Glove volt. Tombroff szerint ugyan a Wii volt az első nagyobb siker, azonban számos hibája van. Először is a játékosok mozgása sokszor természetellenes, darabos, merev vagy esetlen, ráadásul a rendszer csak annak a kéznek a mozgását modellezi le, amelyikben a játékos a kézi vezérlőegységet tartja. Ezenkívül bonyolult a Wii-t támogató programok elkészítése is, mivel meg kell adni különböző, az emberi alakra vonatkozó méretadatokat. Ezek az algoritmusok viszont összetettek.
Az új szoftver alapjait a tavalyi év közepén teremtették meg a cég munkatársai, amikor a Brüsszeli Egyetem kutatóival közösen mélységi infraszenzorokkal ellátott eszközöket fejlesztettek ki. Az egyes készülékek egy helyiségben infrafényt bocsátanak ki és érzékelik a tárgyakról származó visszatükröződéseket. A szakemberek ezeket a kimenő és visszaérkező információkat hasonlítják össze és így állapítják meg az emberek helyzetét és mélységét. A program jelenleg négy ilyen kamerarendszerrel tud együttműködni.
"A képen szereplő legfontosabb elemre kell koncentrálnunk. Ez egy videojáték esetében maga a játékos" - szögezte le Michel Tombroff. A Softkinetic megoldása létrehoz egy 3D-s képet is és azonosítja a játék használatához fontos testrészeket. Vagyis mindig azt láthatjuk, hogy éppen melyik testrész mozog és az is kiderül, hogy milyen sebesen teszi ezt. A belga kutatók eddig már 12-15, a rendszerrel kompatibilis játékot alkottak meg, jelenleg pedig azon dolgoznak, hogy a fejlesztésbe külső szakembereket is bevonjanak és elkészítsék a később bárki által használható meghajtóprogramokat.