Berta Sándor
Softkinetic: a Wii csak a kezdet volt?
A Nintendo Wii sikere megmutatta, hogy igenis van igény a felhasználók részéről a mozgásvezérléssel összekötött játékokra, még akkor is, ha ezek a programok technikai szempontból még relatíve egyszerűek.
A Wii példáján felbuzdulva a Softkinetic nevű belga cég olyan rendszeren dolgozik, amelynél lehetőség van egy játékban egy teljes emberi test természetes mozgásának felhasználására. A kifejlesztett, de egyelőre csak kísérleti állapotban lévő szoftver érzékelőkkel ellátott kamerákat használ, amelyek segítségével mindig pontosan megállapíthatók és körülírhatók a testhelyzetek. "Mindez azt jelenti, hogy nincs szükség többé kézi vezérlőegységre és a felhasználóknak nem kell különleges ruhát sem viselniük. Az ember egyszerűen csak beáll a kamera elé és elkezd játszani, közben pedig az egész testét mozgatja" - jelentette ki Michel Tombroff, a Softkinetic vezetője.
Az első ilyen eszközt egyébként már az 1980-as években kifejlesztették, ez a Nintendo Entertainment System kiegészítőjeként kiadott Power Glove volt. Tombroff szerint ugyan a Wii volt az első nagyobb siker, azonban számos hibája van. Először is a játékosok mozgása sokszor természetellenes, darabos, merev vagy esetlen, ráadásul a rendszer csak annak a kéznek a mozgását modellezi le, amelyikben a játékos a kézi vezérlőegységet tartja. Ezenkívül bonyolult a Wii-t támogató programok elkészítése is, mivel meg kell adni különböző, az emberi alakra vonatkozó méretadatokat. Ezek az algoritmusok viszont összetettek.
Az új szoftver alapjait a tavalyi év közepén teremtették meg a cég munkatársai, amikor a Brüsszeli Egyetem kutatóival közösen mélységi infraszenzorokkal ellátott eszközöket fejlesztettek ki. Az egyes készülékek egy helyiségben infrafényt bocsátanak ki és érzékelik a tárgyakról származó visszatükröződéseket. A szakemberek ezeket a kimenő és visszaérkező információkat hasonlítják össze és így állapítják meg az emberek helyzetét és mélységét. A program jelenleg négy ilyen kamerarendszerrel tud együttműködni.
"A képen szereplő legfontosabb elemre kell koncentrálnunk. Ez egy videojáték esetében maga a játékos" - szögezte le Michel Tombroff. A Softkinetic megoldása létrehoz egy 3D-s képet is és azonosítja a játék használatához fontos testrészeket. Vagyis mindig azt láthatjuk, hogy éppen melyik testrész mozog és az is kiderül, hogy milyen sebesen teszi ezt. A belga kutatók eddig már 12-15, a rendszerrel kompatibilis játékot alkottak meg, jelenleg pedig azon dolgoznak, hogy a fejlesztésbe külső szakembereket is bevonjanak és elkészítsék a később bárki által használható meghajtóprogramokat.
A Wii példáján felbuzdulva a Softkinetic nevű belga cég olyan rendszeren dolgozik, amelynél lehetőség van egy játékban egy teljes emberi test természetes mozgásának felhasználására. A kifejlesztett, de egyelőre csak kísérleti állapotban lévő szoftver érzékelőkkel ellátott kamerákat használ, amelyek segítségével mindig pontosan megállapíthatók és körülírhatók a testhelyzetek. "Mindez azt jelenti, hogy nincs szükség többé kézi vezérlőegységre és a felhasználóknak nem kell különleges ruhát sem viselniük. Az ember egyszerűen csak beáll a kamera elé és elkezd játszani, közben pedig az egész testét mozgatja" - jelentette ki Michel Tombroff, a Softkinetic vezetője.
Az első ilyen eszközt egyébként már az 1980-as években kifejlesztették, ez a Nintendo Entertainment System kiegészítőjeként kiadott Power Glove volt. Tombroff szerint ugyan a Wii volt az első nagyobb siker, azonban számos hibája van. Először is a játékosok mozgása sokszor természetellenes, darabos, merev vagy esetlen, ráadásul a rendszer csak annak a kéznek a mozgását modellezi le, amelyikben a játékos a kézi vezérlőegységet tartja. Ezenkívül bonyolult a Wii-t támogató programok elkészítése is, mivel meg kell adni különböző, az emberi alakra vonatkozó méretadatokat. Ezek az algoritmusok viszont összetettek.

"A képen szereplő legfontosabb elemre kell koncentrálnunk. Ez egy videojáték esetében maga a játékos" - szögezte le Michel Tombroff. A Softkinetic megoldása létrehoz egy 3D-s képet is és azonosítja a játék használatához fontos testrészeket. Vagyis mindig azt láthatjuk, hogy éppen melyik testrész mozog és az is kiderül, hogy milyen sebesen teszi ezt. A belga kutatók eddig már 12-15, a rendszerrel kompatibilis játékot alkottak meg, jelenleg pedig azon dolgoznak, hogy a fejlesztésbe külső szakembereket is bevonjanak és elkészítsék a később bárki által használható meghajtóprogramokat.