Hunter
Fokozható gyakorlással az IQ?
Létezik olyan mentális gyakorlat, ami képes fokozni az intelligenciát? Eddig egyetlen fejtörőről vagy videójátékról sem sikerült hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy működne ilyen téren, egy neuropszichológus csoport azonban azt állítja, találtak egy feladatot, ami növeli az IQ-t, sőt, minél többet gyakoroljuk, annál hatékonyabb a dolog.
Az úgynevezett folyékony, vagy fluid intelligencia (Gf) az egyén következtetéses és a mennyiségekkel kapcsolatos problémák megoldásának képességét jelzi, valamint összefügg a szakmai és az oktatásban elért sikerekkel. Mindez legjobb tudásunk szerint elsősorban genetikai adottság. Annak ellenére, hogy gyakorlással egy-egy adott feladatban növelhetjük sikereinket, ez az előrelépés nem vetítődik le más feladatokra, legalábbis a Gf erősítésére tett eddigi kísérletek erre utalnak.
Vannak gyakorlatok, melyek javítják memóriánkat, vannak, amik egy feladat elvégzésének a sebességét fokozzák, megint mások növelhetik például a szókincsünket, a fluid memória fokozásában azonban eddig azon túl, hogy az ember begyakorolta az intelligencia teszteket, nem sikerült eredményt elérni. Susanne Jaeggi, a Michigan Egyetem kutatója munkatársaival azonban azt állítja, hogy ez korántsem helytálló.
A kutatók 70 egészséges felnőttet hívtak meg, hogy vegyenek részt egy egyszerűnek nem nevezhető gyakorlaton, az úgynevezett "kettős n-vissza" feladaton. A gyakorlat első részében egy kis négyzet jelenik meg egy képernyőn, ami 3 másodpercenként új pozícióba ugrik.
A jelentkezők feladata az volt, hogy ha egy négyzet visszatér két nézettel korábbi pozíciójába, akkor azt egy gombnyomással jelezzék. Ezután ugyanezt újra végigjátszották, miközben egy fülhallgatón keresztül mássalhangzókat hallottak, a párhuzamosan folyó feladatban ugyanaz volt a cél, jelezni, ha egy mássalhangzó két lejátszással korábban már elhangzott. Ha valaki jól teljesített, a visszakövetendő intervallum (n) három vagy több szakasszal is növekedett.
Példa egy 2-vissza feladatra. A vizuális és a hang ingerek egyidejűleg érik az alanyt
Jaeggi önkénteseinek több mint fele, 36 fő, 9 fős csoportokban naponta 20 percet gyakorolt 8, 12, 17, illetve 19 napon át, a hétvégék kivételével. A kutatók IQ teszteket írattak az egész csoporttal a kísérlet előtt és után is, mely azt mutatta, hogy a gyakorlatban résztvevők IQ-ja jelentős növekedést mutatott a kontroll csoporttal szemben, továbbá az eredmények tükrében azt is kijelentették, hogy minél többet gyakorolt valaki, annál magasabb értékeket ért el az intelligencia teszteken.
"Ez egyértelműen megingatja az eddigi nézeteket" - tette hozzá Jaeggi, aki úgy véli, gyakorlási módszere azért volt ilyen sikeres, mert a korábbiakkal ellentétben személyre szabottságával folyamatos kihívást jelentett, így nem vált monotonná, gépiessé az emberek számára.
Természetesen vannak kétkedők, ilyen Robert Plomin, a Londoni Pszichiátriai Intézet szakértője, aki szerint egyetlen komoly intelligencia kutató sem tekint a fluid intelligenciára "változtathatatlanként", ahogy azt Jaeggi tanulmánya sugallja. Plomin szerint sokkal érdekesebb lenne azt vizsgálni, hogyan profitálhat az egyén a tréningből, erről azonban nem igazán ír a michigani kutatónő publikációjában. A brit szakember mindezek mellett kevesli a csoportonkénti 9 főt, szerinte ez nem elégséges létszám egy tudományos elv igazolásához.
Az úgynevezett folyékony, vagy fluid intelligencia (Gf) az egyén következtetéses és a mennyiségekkel kapcsolatos problémák megoldásának képességét jelzi, valamint összefügg a szakmai és az oktatásban elért sikerekkel. Mindez legjobb tudásunk szerint elsősorban genetikai adottság. Annak ellenére, hogy gyakorlással egy-egy adott feladatban növelhetjük sikereinket, ez az előrelépés nem vetítődik le más feladatokra, legalábbis a Gf erősítésére tett eddigi kísérletek erre utalnak.
Vannak gyakorlatok, melyek javítják memóriánkat, vannak, amik egy feladat elvégzésének a sebességét fokozzák, megint mások növelhetik például a szókincsünket, a fluid memória fokozásában azonban eddig azon túl, hogy az ember begyakorolta az intelligencia teszteket, nem sikerült eredményt elérni. Susanne Jaeggi, a Michigan Egyetem kutatója munkatársaival azonban azt állítja, hogy ez korántsem helytálló.
A kutatók 70 egészséges felnőttet hívtak meg, hogy vegyenek részt egy egyszerűnek nem nevezhető gyakorlaton, az úgynevezett "kettős n-vissza" feladaton. A gyakorlat első részében egy kis négyzet jelenik meg egy képernyőn, ami 3 másodpercenként új pozícióba ugrik.
A jelentkezők feladata az volt, hogy ha egy négyzet visszatér két nézettel korábbi pozíciójába, akkor azt egy gombnyomással jelezzék. Ezután ugyanezt újra végigjátszották, miközben egy fülhallgatón keresztül mássalhangzókat hallottak, a párhuzamosan folyó feladatban ugyanaz volt a cél, jelezni, ha egy mássalhangzó két lejátszással korábban már elhangzott. Ha valaki jól teljesített, a visszakövetendő intervallum (n) három vagy több szakasszal is növekedett.
Példa egy 2-vissza feladatra. A vizuális és a hang ingerek egyidejűleg érik az alanyt
Jaeggi önkénteseinek több mint fele, 36 fő, 9 fős csoportokban naponta 20 percet gyakorolt 8, 12, 17, illetve 19 napon át, a hétvégék kivételével. A kutatók IQ teszteket írattak az egész csoporttal a kísérlet előtt és után is, mely azt mutatta, hogy a gyakorlatban résztvevők IQ-ja jelentős növekedést mutatott a kontroll csoporttal szemben, továbbá az eredmények tükrében azt is kijelentették, hogy minél többet gyakorolt valaki, annál magasabb értékeket ért el az intelligencia teszteken.
"Ez egyértelműen megingatja az eddigi nézeteket" - tette hozzá Jaeggi, aki úgy véli, gyakorlási módszere azért volt ilyen sikeres, mert a korábbiakkal ellentétben személyre szabottságával folyamatos kihívást jelentett, így nem vált monotonná, gépiessé az emberek számára.
Természetesen vannak kétkedők, ilyen Robert Plomin, a Londoni Pszichiátriai Intézet szakértője, aki szerint egyetlen komoly intelligencia kutató sem tekint a fluid intelligenciára "változtathatatlanként", ahogy azt Jaeggi tanulmánya sugallja. Plomin szerint sokkal érdekesebb lenne azt vizsgálni, hogyan profitálhat az egyén a tréningből, erről azonban nem igazán ír a michigani kutatónő publikációjában. A brit szakember mindezek mellett kevesli a csoportonkénti 9 főt, szerinte ez nem elégséges létszám egy tudományos elv igazolásához.