A legújabb kutatások szerint az úgynevezett kínai lila pigment, amit az 1970-es években feltárt 2000 éves Qin agyaghadsereg katonáiban találtak, egyedi kínai találmány, nem az egyiptomiaktól vették át, ahogy azt korábban feltételezték.

A tényre a New Scientist április 12-i számában megjelent összefoglaló szerint a kaliforniai Stanford Egyetem Szinkrotron Sugárzási Laboratóriumának vizsgálatai derítettek fényt, melyekben a szintén kínai származású Zhi Liu vezetésével röntgensugárral elemezték ki a szóban forgó pigment mikroszerkezetét. Az eredmények szerint a pigment egyedi kínai találmány, amit egy üvegfúvási technikából tökéletesítettek a taoista szerzetesek.



Körülbelül i. e. 450-től i. sz. 220-ig a szerzetesek egyik jellegzetes produktuma volt egy báriummal megfestett üveg, mellyel a jádét igyekeztek imitálni, illetve ólmot kevertek hozzá, csökkentve ezzel az üveg olvadási pontját. Liu csapatának eredményei azt mutatják, hogy a kínai lila nagyon hasonlóan készülhetett, ólmot használtak a bárium kristályok növesztéséhez, amiből arra következtettek, hogy ez is a taoista szerzetesek munkáját dicséri. Ezt erősíti az a tény is, hogy a taoizmus hanyatlásával egyenes arányban kezdett kimenni a köztudatból a kínai lila használata.

Az ősi pigment a festékek azon szűk körébe tartozik, melyek nem természetes festékeken alapulnak. Összesen három ilyen létezik, ezek egyike az egyiptomi kék, amiből mindeddig eredeztették a kínai találmányt. Az elméletek szerint a kínaiak az egyiptomiaktól tanulták meg a pigment elkészítését, csupán az egyiptomi kéknél használt kalciumot báriumra cserélték, ami magasabb olvadáspontja miatt nehezebben szintetizálhatóvá tette a kínai pigmentet.